Az okkultizmus a „rejtett”, „titkos” jelentésű latin occultus szóból ered, és olyan hitrendszereket, gyakorlatokat foglal magába, amelyek a természetfeletti, paranormális vagy rejtett erőkkel és jelenségekkel foglalkoznak. Ide tartozik például az asztrológia, mágia és a spiritizmus, és sok olyan világnézet, amely a tudományon kívüli megismerést, az emberben és a természetben rejlő ismeretlen erőket kutatja. Videojátékok terén is gyakran megjelenik, mint téma, elég csak a Secret World MMO-ra, a Clive Barker’s Undying-ra, a Gabriel Knight sorozatra vagy a Cultist Simulatorra gondolni.

A Strange Horticulture egyedi stílusával, misztikus hangulatával és ügyesen adagolt narratívájával kultikus státuszt ért el a cozy detektív puzzle műfaján belül. A folytatásának tekinthető újabb rész egy olyan kihívással néz szembe, amellyel sok második rész is: hogyan bővítse az eredeti világát anélkül, hogy elveszítené annak hangulatát vagy alapvető vonzerejét? A folytatás azonban szerencsére nem pusztán mechanikai bővítés, új tematikus részekkel gazdagítja a már ismert univerzumot. Míg az első játék középpontjában a növénytan és a növények mágikus‑gyógyító használata állt, addig a Strange Antiquities a szokatlan tárgyak és régiségek világába kalauzol, egy még inkább az okkult felé forduló, a világot lassanként megnyitó játékmenettel.

A Strange Antiquities sok tekintetben nem újrakezdi, hanem kiterjeszti a világot. A botanikai fókuszt felváltja a régiségek tanulmányozása, de a játékmechanikák - az asztalon/pult mögött dolgozás, a könyvekből való kutatás, a tárgyak azonosítása, a küldetések finom összefonódása ismerősek lesznek.

Az új témák, mint a régiségek tulajdonságainak felismerése, a tárgyakhoz kapcsolódó történetek kibontása, és az ezek által befolyásolt döntések újfajta gondolkodást és rendszerezést kívánnak meg, mivel egyszerre kell fejben tartanunk a már azonosított tárgyakat, emlékezni a tulajdonságokra, miket megismertünk és – könyvekkel felszerelkezve – utánajárni a nyomok alapján mindazoknak, amelyek egyelőre homályba burkolózva várják a felfedezést.

A sorvezetőnk lesz minden, ami a szemünk elé kerül, mert minden apró részletnek és tulajdonságnak szerepe lehet az beazonosításban és a megértésben – a tárgy anyaga, színe, súlya, formája mind többletjelentéssel bírhat. Az ókori görög filozófus, Platón úgy vélte, hogy a thaumaturgia, vagy isteni gyógyítás, a spirituális növekedés és megvilágosodás kulcsfontosságú aspektusa. Bizonyos ősi szövegek pedig a falusi véneket taumaturgának (thaumaturge) írták le, akik képes voltak meggyógyítani a betegeket és kommunikálni a szellemekkel.

Bárhogy is legyen, ezen képességekkel mi is rendelkezünk és ez lesz az egyik kulcsa annak, hogy az antikváriummal elboldoguljunk és ne tébolyodjunk meg közben. Mágikus érzékelésünk és hagyományos érzékszerveink szintén besegítenek a munkában és fontos, hogy a ránk bízott könyvekkel is gyakran konzultáljunk – a megoldás ott rejtőzik, csak meg kell találnunk.

A polcainkon porosodó vagy készletünkbe kerülő tárgyak mind egy-egy puzzle darabkái. Egyfelől saját jogon is egy rejtvényt tartalmaznak, amit megfejtve funkciójukat és erejüket is felfedezzük, másfelől viszont egyre több tudás birtokába jutunk a hermetikus szimbólumok, az elemi és természeti erők, a bolygók és a hozzájuk kapcsolt fémek világában. Később a drágakövek színeit és hatásait is tanulmányozzuk, de naplót/leltárt vezetünk az ismert és ismeretlen tárgyainkról, entitásokról, okkult ismeretekről is, egyfajta gyűjteményt összerakva. Ha pedig a hozzánk kerülő tárgyak rejtélyei nem lennének elegek, a minket körbevevő világ és maga az antikvárium is számos olyan titkot rejt, melynek felfedezése szintén ránk vár, bár nem lesz könnyű dolgunk.

A hozzánk betérő vásárlók és a városka különcei mind történeteket, tudásmorzsákat hoznak, mindeközben pedig a város – majd később egy kastély – térképét is megkapjuk, hogy érdekes nyomok, furcsa jegyzetek, levelek nyomába eredhessünk. A játék ugyan felajánlja, hogy elvégzi helyettünk az azonosítás lejegyzését, de az volt a tapasztalatom, hogy jobb, ha mi magunk írjuk meg azokat a jegyzeteket és cetliket, sokkal jobban megmaradnak az információk és itt, a memória fontos eszköz.

Hangulat terén nagyon jól adagolja a játék a felfedezés, a rejtély, a hátborzongató, horrorisztikus történések és a nyugodt „molyolás” időszakait, de alapjában véve nincs időnyomás vagy siettetés. Az előfordulhat, hogy az adott vevő kiszolgálásához szükséges tárgyat még nem találtuk meg/azonosítottuk, de nekünk is gyanús lesz, hogy „megakadtunk” és a kikérhető „hint” is segít, ha kérjük.

A Strange Antiquities egyik legmegosztóbb eleme a repetitív játékmenet: a könyvekben való keresgélés, a tárgyazonosítás, majd a megfelelő tárgy kiválasztása egy napra lebontott ciklusban ismétlődik – újra és újra. Ez a strukturális ismétlődés egyesek számára megnyugtató, meditatív ritmust ad a játéknak, mások viszont monotonitásként élik meg, bár az is igaz, hogy a látogatók, a naponta kapott puzzle darabkák, a rejtélyek és a térképek, könyvek bővülése pont ezt igyekszik ellensúlyozni.

Összességében a Strange Antiquities folytatásként nem próbál forradalmat csinálni, ehelyett inkább olyan, mint egy jól sikerült regénysorozat második kötete - stílusában hű az eredetihez és elég újat ad ahhoz, hogy tovább olvassunk. És azt se feledjük, a tudás: hatalom.