A 80-as években szimbólum volt az „amcsi” kamion, legalábbis ebben a régióban. Teljesen mindegy, hogy „csőrös” vagy „bulldog” kialakítású volt (bár az előbbi még menőbb volt valamiért), a korai matchbox játékok és a TIR nevű sorozat bizony egy generációba belevéste, hogy a kamionosok vagányok, menők és lazák.
Az olasz-magyar koprodukcióban készült sorozat ugyan valószínűleg nem vetekedhetett egy Knight Riderrel, mégis a mai napig komoly rajongói bázist tudhat magáénak. Az olasz címe szójáték is volt egyben: a „Due assi per un turbo” címben az assi egyszerre jelent tengelyt és tapasztalt/bátor férfiakat, katonai zsargonban mondva ászokat. A turbo pedig a sorozat „K.I.T.T.”-jére utalt, ami egy Iveco 190-42 Turbostar, bár a sorozat adatlapja szerint a pilot részben még egy Iveco 190-38 Special-t használtak.
A magyarul T.I.R.-nek fordított sorozatban Franco és Giovanni kalandjai szegezték a tévé elé a nézőket, ami nem csoda, mivel Budapest, Nápoly utcái mellett afrikai dzsungel, emberrablók, elefánt szállítás, Szaharai út és festmény hamisítás jelzi, hogy nem épp unalmas a páros élete. Ehhez képest az átlag kamionosok hosszú órákat töltenek eseménytelen utakon, órákat, néha napokat várakoznak országhatároknál, majd miután az áru megérkezett, kezdik élőről az egészet és a következő út – az esetek nagy százalékában – egy cseppel sem érdekesebb, mint az előző volt.
Egy nagyon jó elemzés pontosan megfogalmazta, mi is volt olyan vonzó a T.I.R.-ben: „A film egyik legnagyobb vonzerejét az adta, hogy az akkoriban, vagyis a ’80-as évek második felében már a gazdasági és politikai átalakulás rögös és hosszú útjára lépett magyar társadalom nyitott volt bármilyen kulturális, szórakoztató termékre, amely bizonyos szempontból a szabadság érzetét mutatta be. A harminc évvel ezelőtti kamionos világ pontosan ezt tükrözte. Visszaadta, milyen az, amikor az ember szabadon utazhat országok között, illetve bepillantást engedett a „nyugati” világba is.”
Aki kamionozásra adná a fejét, annak a sorozatban megjelenő Euro/American Truck Simulator játékok egész sora adja meg azt az élményt, amit egy otthoni szimulátor megadhat. A legnépszerűbb részhez (ETS2) pedig még tavaly is jött ki DLC és összesen 94 ilyen csomaggal bír a játék. De ha ez a digitálisan eléggé valós világban érdekessé tett „autókázás” ennyire népszerű, miért ne lépnénk ki a világűrbe is ugyanezért?
A Star Truckers nem ígéri, hogy a sorozathoz hasonló izgalmakban lesz részünk, ahogy azt sem, hogy akcióhősnek kell majd állnunk. A lényeg itt a szállítmányozás alapjaiban rejlik. Ez azt jelenti, hogy fuvart viszünk A-ból B-be, de az áru jellege és más tényezők izgalmassá tehetik a feladatot. Lehet extrém törékeny a konténer tartalma, máskor az idő szűkössége miatt kapunk jó pénzt, ha sikerül odaérnünk.
Közben saját szakállra is kereskedhetünk gyógyszerekkel, elektronikai eszközökkel vagy mondjuk energiacellákkal. A térképen egyre több űrállomást fogunk ismerni és a civilizáltabb vidékekről az űrbéli „vadnyugatra” is kinézhetünk, sőt, akár csempészésre is adhatjuk a fejünket.
Mindeközben viszont, ha épp nem az áruval és a fuvarral foglalkozunk, akkor bizony űrkamionunk üzemben tartása lesz a legnagyobb gondunk. Folyamatosan figyelnünk kell, hogy a különféle rendszerek energiaellátottsága rendben legyen - ez ugyan energiacellák cserélgetésével egyszerűnek tűnik, de ezekre ugye meg is kell keresni a betevőt.
Ha nem ezt bütyküljük, akkor megnézhetjük, hogy az űrben nagyon is hasznos lélegezhető levegő előállításáért felelős rendszer és szűrük hogy állnak, a gravitációt generáló ketyere működik-e (hamar észrevesszük, ha nem) vagy épp visszakapcsolgatjuk a levert biztosítékokat, ha valamihez óvatlanul nyúlunk hozzá.
A szerelés és karbantartás másik részét már az űrben fogjuk elvégezni űrruhába bújva (aminek energia és oxigén ellátottsága szintén feladat) és a burkolaton keletkezett sérüléseket hegesztjük be, üzemanyagot öntünk a tankba vagy, ha elhagyott szállítmányt találunk, akkor jól végigfosztogatjuk a konténereket, később eladva a lootot. Unalmasnak tehát nem mondható a játék elméletben, azonban egy dolog mellett nem lehet elmenni. A játék nagyobb része javítgatás és utazás lesz még úgy is, hogy más – amúgy jó fej – NPC kamionosokkal is cseveghetünk, rádiót hallgathatunk (aminek a zene kínálatát igazán bővíthetnék) és felfedezzük a világot.
Azt gondolom, hogy egy ilyen jellegű játékkal kapcsolatban jogosan merül fel az a gondolat, hogy vajon unalmas-e. A válasz pedig, mint annyi minden másnál attól is függ, hogy mit várunk el tőle vagy miben leljük örömünket. Ez egy szállító/javítgató szimulátor akkor is, ha néha kalandos helyzetekbe keveredünk és akkor is, ha a vadnyugatra emlékeztető hangulat időnként mást üzen. Talán itt kapcsolódik a valós kamionozáshoz a legjobban a játék, hiszen két cél megvalósítása a legfontosabb: érj oda épségben, ahová indultál, és szállítsd le a rakományt.
