Sniper: Ghost Warrior 2 - Túllőve

A Sniper 2-től sokan vártak sokmindent, pedig sajnos nem sokban sikerült túllépni az első rész gyermekbetegségein. Holott a lehetőség megvolt.

Sniper: Ghost Warrior 2 - Túllőve

I. oldal

Vannak kiadók, amik valahogy sosem tudják kinőni a gyermekbetegségeket, és rendre gyenge, alacsony minőségű játékokat jelentetnek meg, viszonylag olcsó áron. A City Interactive e cégek zászlóshajójának számít; az olyan címek, mint a Mesterlövész vagy a Harc a csodafegyverért, igazi legendák lettek, amiért szimplán csak rosszak, és nem egyszer játszhatatlanok. Épp ezért kapta fel a fejét egy emberként a szakma, amikor megjelent a Sniper: Ghost Warrior, ugyanis, bár a játék nem volt hibátlan, meglepően korrekt darabnak bizonyult. Az eladások szép lassan a milliós értékig emelkedtek, így jöhetett a folytatás, ami furcsamód sokat késett, a City pedig minden egyes csúszáskor hangsúlyozta, hogy nem a fejlesztéssel akadtak gondok, hanem csak szeretnének egy végletekig csiszolt FPS-t az asztalra tenni. Ráadásul, hogy ne érje szó a ház elejét, licencelték a CryEngine 3.0-t, melyet legutóbb a Crysis 3-ban csodálhattunk meg. Sajnos azonban nincs olyan játékmotor, vagy elég idő, ami képes helyettesíteni a fejlesztői kreativitást. Számunkra ez lett a Sniper: Ghost Warrior 2 tanulsága.

Egy lövés, egy halál, négy óra

Pedig minden olyan jól indul: adott egy egész összeszedett bevezető, melyben a felsorolhatatlanul hosszú katonai címlista birtokosát, a mesterlövész Cody Andersont ismerhetjük meg, aki a világ minden tájára utazgatva találkozik érdekes emberekkel, hogy pár perccel később kiloccsantsa az agyukat. Normális történet nincs (bár kapunk egy Merinov nevű gonosztevőt, akin jaj, de bosszút állunk), de nem is kell, hisz a Ghost Warrior túl szeretne lépni a megszokott FPS-kliséken, és egy viszonylag hiteles, már-már szimulátor-jellegű játékélményt nyújtva, elvarázsolni a ritkán pedzegetett téma szerelmeseit. Ugyanakkor a City Interactive-nál nem gondoltak bele, hogy miért is van olyan kevés mesterlövészes játék a piacon. Ezekkel a programokkal az a baj, hogy képtelenek lekötni az embert, mert a távolról halált osztó különleges alakulatok bevetései csak a valóságban izgalmas dolgok. Egy játékban az ember szeretne közvetlenül részt venni az akcióban, ez viszont egy mesterlövész számára egyenlő a biztos halállal. Ez volt a gond a tavalyi Sniper V2-vel is, és ugyanitt van elásva a kutya a Ghost Warrior 2 esetében.

A pályák szinte kivétel nélkül ugyanúgy működnek: ledobnak minket egy ellenfelekkel teli helyszínre, hogy egytől-egyig kiiktatva a rosszfiúkat, az ellenőrzőpontokat gondosan útba ejtve, elérjük a küldetés végcélját, mely általában egy magasabb értékű célpont. Monotonnak hangzik? Az is, és mivel a City nem akarta, hogy elaludjunk a monitor előtt, mindössze 4-5 órás kampányt raktak össze a játékhoz. Ez már akkor is zavarba ejtően rövid lenne, ha a program nem fulladna unalomba, de mivel így sem sikerül végig fenntartani az érdeklődést (nekem komoly kínszenvedések árán sikerült csak rávennem magam a végigjátszásra), gyakorlatilag értelmetlenné válik a játék rövidsége. Főleg, hogy normális lezárásra nem is számíthatunk, hisz konkrét történettel sem találkozunk, csak nagyvonalakban összefűzött missziókat csinálunk meg egymás után. Jó pont ugyanakkor, hogy a Sniper 2 helyszínei legalább változatosnak mondhatók, Szarajevótól Tibetig egy csomó országban mesterlövészkedhetünk.

II. oldal

[bold]

A halál ötven métere[/bold]

Persze ne legyünk igazságtalanok, a Sniper 2 azért igyekszik. A ballisztika például kifejezetten jó, lövéskor a széltől kezdve a kellő magasságig mindenre oda kell figyelnünk. Cody puskájának távcsöve hőlátással és éjszakai üzemmóddal is fel lett szerelve, illetve a manapság divatosnak számító (a Far Cry 3-ban és a Crysis 3-ban is szerepeltetett) feltérképezés is fontos játékelem. A Ghost Warrior 2-ben a közvetlen konfrontáció azonnal halállal jár, szóval muszáj lopakodnunk és csöndesen, megfontoltan haladnunk. Előfordul a játék során, hogy egy nagyobb, szabad téren kell átverekednünk magunkat, olyan sorrendben végezve az ellenséggel, ahogy nekünk tetszik. Ezek a (rövid) pillanatok nagyon feldobják az amúgy lapos hangulatot, de az játékidő többi részében kínosan fogják a kezünket a fejlesztők, hogy ellensúlyozzák a buta mesterséges intelligenciát, mely csak áll és várja, hogy szétrobbanjon a koponyája.

Ha elszúrunk valamit, akkor észrevesznek és csalással intéznek el – tudjátok, minden lövedék betalál egymillió kilométerről is, a menekülés mindössze hamiskás illúzió. Emiatt aztán olyan érzésünk van a Sniper 2 játszása közben, hogy egy hosszú, interaktív videót nézünk, amiben semmi sem rajtunk, vagy a kreatív tervezői szellemen múlik. Innentől kezdve pedig értelmét veszti a kidolgozott fegyvermodellezés, mert sosem használhatjuk ki teljesen a rendszerben rejlő potenciált. Fájó pont továbbá, hogy az alapjátékban a sérülések elég lagymatagok, csak egy kis vér löttyen a padlóra és kész, holott az efféle puskák lövedékei sokszor egész végtagokat képesek leszakítani a valóságban (persze nem akarunk átesni a ló túlsó oldalára sem). Anno készülőben volt egy részletes, realisztikus sebzésmodellezésért felelő Dismemberment DLC, de nemrég lelőtték, amit nem értünk, mert eredetileg benne kellett volna lennie a gore-nak játékban, és csak a német cenzorok érzékenysége miatt vették ki, mondván, hogy a premierkor elérhetővé teszik, ingyen. Nem így lett, innen is küldjük hát a középső ujjunkat a Citynek.

Amennyiben végére érünk a rövid, de unalmas kampánynak, jöhet a multiplayer, ami a Sniper 2 esetében ugyanolyan semmitmondó és fárasztó, mint a szólista komponens. Részletesen kitérni a játékmódokra nem érdemes, inkább szemléltetjük, milyen is egy átlagos meccs. Hasalunk a nagy pálya egy poros, sötét zugában, és mozdulatlanul várjuk, hogy a másik játékos felálljon a pont ugyanilyen pozíciójából. Ha elmozdult, lövünk, frag, majd hasalunk vissza és várjunk a következő alkalmat. Bizony, campelés, ahogy a nagy könyvben meg van írva – aki valaha játszott már FPS-t többjátékos módban, tudja, milyen gyűlölt taktika ez, egy egész játékot felhúzni köré pedig egyenest szentségtörés.

III. oldal

Dzsungelből dzsungelbe

A Sniper: Ghost Warrior 2 a CryEngine 3.0-nak köszönhetően elég jól mutat, de persze meg sem közelíti a Crysis 3, vagy akár a Crysis 2 látványvilágát. A textúrák közepes élességűek, a poligonszám viszont magas, és a speciális effektek, shaderek is elégedett hümmögésre késztetik az erősebb konfigurációk tulajdonosait. Sajnos csak őket, mert a motorral együtt a gépigény is megérkezett, bár tény, hogy a tesztgépen (AMD Athlon II X2 @ 3,4 GHz; 6 GB RAM; ATI HD5770) közepes beállításokkal végig játszható sebességet (tehát stabil 60 fps-t) produkált a Sniper 2 – és nem, korántsem volt csúnya. A zene és a hangok elmennek, kifejezetten átlagosak, előbbire például nem is emlékszem, holott pár órája is futott a játék. Az irányítás PC-n rendben van, konzolon viszont nem próbáltuk, pedig kíváncsiak lennénk, milyen az állandóan remegő puskát kontrollerrel vezérelni. Sokszor egérrel sem könnyű, nehéz elképzelni egy folyton remegő irányítóval. S ha már szóba jött a nehézség: a Hard fokozat erősen ajánlott, ha már egy sínen haladunk, legalább az ellenfelek vegyenek észre hamarabb.

A Sniper: Ghost Warrior 2 egy átlagos shooter lett, ami a jó ötletek és a tényleg kidolgozott ballisztika ellenére sem szerepel úgy, hogy ajánlani lehessen. Maximum akkor érdemes nekifutni, ha nagyon nincs mivel játszanunk, noha ez jelenleg igen valószínűtlen helyzet, tekintve, hogy nemrég jött ki a Tomb Raider, a Crysis 3, a BioShock: Infinite és a harmadik Army of Two is. Összefoglalva tehát: a Sniper 2 kerülendő darab.

Platformok: PlayStation 3, Xbox 360, PC

Tesztelt platform: PC

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward