Shining Resonance Refrain - A JRPG-k dalosmadara

Fegyverek és páncélok helyett a dallamainkat tuningoljuk a Shining-sorozat új remasterében.

Shining Resonance Refrain - A JRPG-k dalosmadara

68 %
{{ average }} %
  • Hihetetlen mennyiségben érkeznek a japán szerepjátékok ebben a generációban is.
Szerzői értékelés
Szerző
68
%
Olvasói értékelés
Olvasó
Olvasói értékelés
{{ average }}
%
{{ average }}
%

2014 a változás éve volt. Februárban úgy döntöttem, hogy érett felnőttként végre konzoljátékos leszek, és kipróbálom azokat a nagyobb japán szerepjátékokat is, amelyekről eddig csak hallottam. Soha nem gondoltam volna, hogy ez mennyire feneketlen mélységeket és fenséges magasságokat jelent, hogy mennyi obskúrus cím rejt elképzelhetetlen mennyiségű részekből és spinoffokból álló sorozatokat. Most, négy évvel és ki tudja, hány sorozattal később még mindig képesek a japánok meglepni. 2014 volt az az év is, amikor Japán megkapta a Shining Resonance nevű JRPG-t PlayStation 3-ra, nyugatra viszont csak idén nyáron érkezett meg, immár felújított változatban, friss generációra.

Mint kiderült, természetesen ez is egy kacifántos, többfelé ágazó sorozat része, amelyet évtizedekig rejtegettek a nyugati játékosok elől.

Galéria megnyitása

Történelmi kontextus

Egy rövid kitérőt tehát talán megérhet a távlatok szemléltetése, mielőtt belevágnánk. A kulccszó ennél a sorozatnál a Shining. Nem hinném, hogy hazánkban túl sokan tudnának egy Shining-sorozat létezéséről: nem csak az a gond, hogy szinte minden új rész címe máshogy néz ki, de még zsánerek és médiumok között is erőfeszítés nélkül ugráló szériáról van szó. Ráadásul az egyes részek nem nagyon jutottak el a nyugati megjelenésig.

A Sega 1991-ig visszanyúló sorozata a Shining in the Darkness-szel kezdődött, majd a jóval ismertebb Sega Mega Drive-os Shining Force alsorozattal folytatódott, de akad itt Shining Soul, Shining Tears, Shining Road, Shining Wind, Shining Hearts, Shining Blade és ezek mindenféle permutációja Sega konzolokra:PlayStation 2, 3, Portable, van itt még PC exkluzív, árkád exkluzív, Nintendo DS exluzív, ráadásul ezeknek a fele stratégia, fele akció-RPG... hát, sok sikert a rajongóknak.

Egyre több nagy japán sorozat merészkedik ki a szigetekről a nagyvilágba: magabiztos, nyugati fejjel is élvezhető részekkel mutatkoznak be (Yakuza 0, Monster Hunter World, stb.) anélkül, hogy reboot-ot kiáltana bárki is, vagy úgy tenne, mintha nem lenne sorozat. Tulajdonképpen így tisztességes.

A Shining Resonance élvezetéhez szerencsére egyáltalán nincs szükség a teljes sorozat ismeretére. Egy viszonylag könnyen érthető, önmagában is értelmezhető kaland, teljesen tradicionális szerepjáték, egyáltalán nem komplikált, sőt nagyon is úgy tűnik, mintha egyenesen kezdő közönségnek szánták volna.

Nagyobb gond lehet abból, hogy az alcímben szereplő Refrain egy azonnal elérhető új játékmódot is takar, a "Refrain mode"-ot, amiről a menü csak annyit árul el, hogy nem javasolt új játékosok számára. Tehát kapásból két végigjátszást követel a mohó szerepjáték. A változtatás, amit a Refrain mód behoz, a történetet érinti, két korábban nem játszható karaktert is irányíthatunk, egy extra kalanddal, más szemszögből is megmutatja a sztorit.

Galéria megnyitása

Együtt az igazi!

Talán nem nagy meglepetés, de a történet nem különösebben érdekes, igazából totálisan naiv és bárgyú kis fantasy, tipikusan középső polcos JRPG-toposzok szerint épül fel, ahol a cselekményben a dramaturgia erejét nem az egymásnak feszülő érdekek, hanem a párkapcsolatokban rejlő melodráma adja. Akár azt is mondhatnám, hogy közeli rokona az egyszeri "visual novel"-eknek, a párbeszédek és átvezetők nagy része ugyanis statikus állóképeken zajlik, és a karakterek fejlődési íve nagyon szorosan kötődik a randizáshoz (ugh, komolyan).

Főhősünk, Yuma egy átlagos, lila hajú szépfiú, akiről kiderül, hogy egy úgynevezett "Shining Dragon" lelkével rendelkezik, vagyis bármikor átváltozhat sárkánnyá. A királyságban viszont komoly konfliktusokat okoznak a sárkányok és a velük szövetkező / ellenük felvonuló emberek, így Yuma kis csapatával hamar egy JRPG-s mércével is túlkomplikált jó-rossz harc kulcsszereplőjévé válik.

Ez természetesen nem akadályozza meg a játékot abban, hogy a hangsúlyt inkább a karakterekre helyezze, és minden egyes tábortűznél lehessen egymást dicsérgetni, simogatni, sátorba hívni (stb.), hogy aztán a következő nap reménykedhessünk egy randi-esemény összejöttében. Yuma szinte bárkivel elkezdhet randizni, attól függetlenül is, hogy kivel flörtölt eddig, és a történet nagy részében ezeket a cuki-nyálas-rémes spektrumon mozgó randijeleneteket és következményeiket nyögjük. Hát, ízlés dolga, mit gondolunk erről, de mechanikailag legalább olyan szervesen illeszekedik a játékba, mint a sárkányos történet.

Galéria megnyitása

A harc dallama

A Shining Resonance harcrendszere majdhogynem teljes egészében a zeneiség és a csapattagok közötti harmónia köré szerveződik. Első blikkre ez nem jelent túl nagy különbséget más szerepjátékokhoz képest, a karakterek ugyanúgy fegyverekkel küzdenek, extra képességeik pedig megfelelnek a tradicionális képességeknek: van könnyű támadás, nehéz támadás, illetve a "Force" támadás, amelyet a kontroller négy gombjához lehet rendelni különféle slotok segítségével (ezeket tetszőlegesen variálhatjuk, de alapvetően ide tartoznak mondjuk elementális támadások, gyógyítás vagy extra mozdulatok a fegyverrel).

Az egyszerű támadások folyamatosan regenerálódó akciópontokat emésztenek fel, egyfajta staminaként funkcionálnak, viszont a kitérés és elfutás harc közben szabadon használható. A "Force" támadások manát fogyasztanak, amelyet viszont apránként tudunk feltölteni sima támadásokkal (vagy varázsitallal). A harcokért tapasztalati pontokat kapunk, és szinteket lépünk. Eddig relatíve szimpla ügy.

Viszont mindezeken felül még van egy sokrétű, összetett rendszer, amelynek elemei ugyan tematikusan egymáshoz kötődnek, de mégis különálló rendszerekről van szó. Az egyik ilyen a "rezonancia", ami extra képességeket és segítséget jelent a harcban attól függően, hogy az egyes szereplők milyen viszonyban vannak egymással, milyen a hangulatuk, hogyan "rezonálnak egymással".

Galéria megnyitása

A kapcsolatokat külön menüben (Bond diagram) legózhatjuk össze, és a szereplők egyes tulajdonságai vagy ütik, vagy erősítik egymást, és ezek alapján nyerhetnek taktikai előnyt. A zeneiség pedig tovább erősödik a "B.A.N.D." elsütésével, ami egy zenei performansz a csata közepén, a szereplők fogják a fegyverüket, és hangszerként használják (belefújnak a dárdába, vagy gitároznak a fejszén), tulajdonképpen lenyomnak egy koncertet, amely a vezető személyétől függően külön bónuszokat ad (erősebb támadás, védelem, stb.). Kifejezetten üdítő rendszer, színes, hangos, érdekes.

Ami el is vezet a felszerelésünkhöz: ebben a játékban nincs hagyományos értelemben vett tárgyfejlesztés. A boltokban nem lehet új fegyvereket és páncélokat venni, ezek mind adottak (kosztümöt szerencsére válthatunk, a Refrain simán hozzácsap egy bikinit, iskoláslány-és cselédlány-ruhát minden női szereplőhöz, mert hát persze, nyilván). Amit tehetünk, az a különféle aspektusokra bontott matériák használata (így nevezem, mert leginkább a Final Fantasy VII rendszeréhez hasonlít), ezeket beilleszthetjük a felszerelésünk különböző foglalataiba, hogy újabb előnyökhöz jussunk. Ezek a színes golyók több kategóriára vannak felosztva (természet, vízi, sárkány, élőhalott, démon, stb.), ezeket kombinálva fejleszthetjük legalább ilyen módon a felszerelésünket, noha drágák és hatalmas különbséget nem jelentenek. Nincs továbbá hagyományos értelemben vett skill-vásárlás sem, ezeket automatikusan tanuljuk, ahogy fejlődünk, és bekerülnek a "Force" listába.

Mély, tisztességesen fűszerezett harci- és fejlődési rendszert kapunk ezeken keresztül, de különösebben soha nem kell komolyabb agymunkát végezni, hogy működjön. Minden nagyon egyszerű, intuitív, vagy egyenesen automatizált.

Galéria megnyitása

Világot látni

A felfedezés nem igazán nagy erőssége ennek a játéknak. Kezdjük ott, hogy a meglehetősen ismerősnek ható fantasy-világában nincsenek különleges értelmes lények, egyedi technológiák vagy bármi, ami frissé tehetné. A központi város egy kastély köré szerveződik, és nagyjából másfél perc alatt körbe lehet rohangálni (az épületekbe sem lehet bemenni), azon túl pedig ott a tipikus zöld mezős kezdőhelyszín, amely lassan elágazik sötét erdőkbe, jeges barlangokba és más tipikus fantasy-toposzokból ismerős helyszínekre. Az ember folyamatosan várja, hogy valami érdekes történjen, vagy hogy olyan helyekre jusson be, amelyek érdekesnek tűntek elsőre, de radikális újdonságra sohasem számíthatunk. Az egyes térkép-szeletek eleve nem nagyok, és üresnek is érződnek, mindössze egy tucatnyi szörny, egy-két kincs és a küldetésünkhöz szükséges esemény-pontok díszítik, de még ezekkel együtt is olyan fásult az egész.

Sehol egy érdekes NPC, vándorló árus, felfedezésre váró opcionális barlang, a játék még csak tovább sem enged addig új helyszínekre, amíg nem haladunk a sztorival, pedig az út nyitva áll (még az 1987-es első Final Fantasy is vette a fáradságot, hogy a széles világba vezető leomlott híd megjavítását a történet részévé tegye).

A pályatervezés kimerül abban, hogy helyet biztosítson valami egyszerű kalandnak, nem hívja a játékost egy eposzokba illő, nagy utazásra. Ennek szerencsére előnyei is vannak, elvégre nagyon sokszor kell ugyanazokon az útvonalakon szaladgálni, főleg, ha mellékküldetéseket is teljesítünk (ezek sem éppen fantáziadúsak, leginkább tárgyak gyűjtögetése), illetve az egésznek van egy valamivel feszesebb ritmusa, mint mondjuk egy végletekig kitolt Final Fantasy-nek. A színek és a zenék eladják az üres tereket is, igazán kellemetlen élményünk nem származik abból, hogy felfedezünk, de azért tényleg, lehetett volna ennél több is.

Fájdalmasnak bizonyult az is, hogy néha a játék egy bossharc utáni mentési pont után is képes berakni egy kemény harcot, és ha egyetlen mentést használunk, be leszünk zárva egy szűk térbe, ahol a lehetetlen ellenfelet vagy kínos ügyeskedéssel, vagy a 3-4 ellenséges csoport farmolásával győzzük le, mindkét esetben hosszú órák alatt. Javaslatom, hogy a kastélyban mindig külön mentési pontra mentsünk.

Galéria megnyitása

Tipikus JRPG

Mégis, arra a következtetésre kellett jutnom, hogy a Shining Resonance egy kellemes kis szerepjáték. Láttunk már ezer hasonlót, de talán pont emiatt nagyon letisztult és teljesen reflexből jön, hogy mit hogyan kell csinálni. Bárki, aki aktívan követte a Final Fantasy, Dragon Quest vagy a "Tales of" szériát, elképesztően kényelmesnek fogja érezni ezt is. Hogy erre nem tesz rá igazán érdemi innovációt (a rezonálós-bandás harcrendszeren kívül), nyilván egy kicsit csalódás. Világa nagyon szokványos, lapos, karakterei nem túl érdekesek, a randizgatás pedig inkább fárasztó, mint izgalmas.

Viszont fiatalabb korosztálynak, vagy első JRPG-nek simán elmegy, remek belépési pont a zsánerbe. Sekélyesebb, mint az igazi nagyok, viszont nem is fárasztja a játékost feleslegesen, gyorsan tölt, minden interakció egy gombnyomással átugorható, szóval az egész olyan kis feszes, takaros és nem is olyan röhejesen hosszú, hogy ne lehessen végigvinni egy hét alatt. Az árkategória, amiben indul, és a tény, hogy a közel 150 (!) DLC-t is tartalmazza (igaz, ezek leginkább kosztümök), tovább emelheti az értékét, mindenesetre tényleg csak úgy ajánlom, hogy ezek a szempontok a nyerők. Ha már unjuk a Final Fantasy XV-öt, de még kalandoznánk egyet a Dragon Quest XI megjelenése előtt, ideális választás lehet.

Galéria megnyitása

Galéria megnyitása grid_on

Összefoglalás

Shining Resonance Refrain - A JRPG-k dalosmadara

Shining Resonance Refrain - A JRPG-k dalosmadara

Shining Resonance Refrain - A JRPG-k dalosmadara
Szerzői értékelés
68
%
A Shining Resonance eredetileg csak Japánban jelent meg PS3-ra, most egy felturbózott változata jött ki újabb platformokra is.
Letisztult, intuitív, könnyed, szinte tökéletes kikapcsolódást nyújt az animék és JRPG-k rajongói számára, harcrendszere egyedi és kellemes.
A játék nagy hányada olyan elemekből épül fel, amit már ezerszer láttunk, a sztori sem emelkedik ki, és néhány komolyabb kihívás farmolásra kényszerít alacsony szinten is.
{{ totalLabel }}
%
{{ userRateLabel }}

Neked ajánljuk

Kiemelt
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
0% THM
{{ product.displayName }}
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward