Fizikai jellemzők
Egyre több olyan monitor van 200 ezer forint alatt, ami képes valamivel kitűnni a mezőnyből, hogy megfoghassa a vásárlót. Az LG-nek például van 34 colos extra szélesvásznú képernyője, több cég is készít hajlított megoldásokat, és 4K-s panelek is vannak már szép számmal. Nemrég be is mutattunk egy olyat az Acertől, ami már IPS panelre épít. Választék tehát van bőven, aki a felsőbb régióban nézelődik, az törheti a fejét, hogy mit tart fontosnak. A sok újítás mellett azonban a Samsung úgy gondolta, visszamegy a gyökerekhez, és lerak egy olyan monitort az asztalra, ami szimplán a méretével hódít. Az S32D850T ugyanis, ahogy az a nevéből is megtippelhető, 32 colos. Ráadásul a mára már alappá vált 16:9-es képarányt használja, így tényleg óriási, a felbontása pedig 2560*1440 pixel (QHD).
Elég súlyos egyéniség a Samsung gigásza, 10 kiló felett van a talpával együtt, és a doboza is elég vaskos, egyedül nem szórakoztató cipelni. Cserébe viszont impozáns látvány kicsomagolva, bár a befelé néző káva nem nyerte el mindenki tetszését, de ez már elég szubjektív dolog, ugye. Az anyagminőség viszont nem az, és sajnos azt kell mondjuk, hogy ez volt az első kellemetlen élményünk a monitorral. Bár vaskosnak tűnik, hajlamos a ropogásra és a nyekergésre, használhattak volna a tervezők erősebb műanyagokat is.
Az állványzat legalább képes minden trükkre. Az alap döntögetésen kívül változtatható a magasság, pillanatok alatt pivot/portré módba forgathatjuk a kijelzőt, és ha USB kábellel össze van kötve a géppel, akkor magától is képes elforgatni a megjelenített képet. Az egyetlen probléma itt annyi, hogy nincs ellentartása a felfogatásnak, egy kicsit túl tudjuk forgatni mindkét irányba a panelt, így oda kell figyelnünk, hogy végül ne legyen ferde. A gyenge ellentartás sajnos a döntögetésre is igaz, aminek hála a nem túl kényelmes menügombok nyomogatása közben hátratolhatjuk a képernyőt. Már egy sima bekapcsolásnál képes elindulni hátrafelé, úgyhogy egyik ujjunkkal a hátlap mögé kell nyúlnunk miközben nyomogatunk, hogy ne mászkáljon el a panel. Könnyen megszokható, de azért kicsit fura.
A bemeneteknél a Samsung mérnökei (nagyon helyesen) csak a digitális kapukra koncentráltak, de azokból kapunk mindent. Egy DVI, egy HDMI és egy DisplayPort várja, hogy használatba vegyük, és ekkora méretben azért már konzolon játszani sem rossz, úgyhogy van értelme akár több mindent is rádugni a monitorra, főleg hogy rendelkezik PiP/PBP móddal is.
USB 3.0-s hub is van a monitoron, négyportos, de sajnos mind a négy port hátul nézelődik a világra, így ha adattárolót akarunk csatlakoztatni, az nem túl kényelmes. Alattuk van egyébként egy audió ki- és bemenet, szóval fülest is itt dughatunk a monitorra, bár ez sem a legszerencsésebb hely (hangfalnak persze jó).
A dobozban egyébként minden fontos digitális kábel megtalálható, és még egy extra hátlapi panel is a monitorhoz. Ez azért kell, hogy falikarra pakolhassuk, vagy egyedi állványra.
OSD és szoftver
Az elsőre egyszerűnek tűnő monitor rengeteg finomhangolási lehetőséget és extrát tartogat a szoftverében. A képbeállításoknál a MagicBright mód a nevével ellentétben nem csak a fénnyel foglalkozik. Customre nem csinál semmit, ránk bíz mindent, Standardnál mi csak fényerőváltozást vettünk észre, míg Cinema módban a magas fényerő mellett már erős élesítés is látható. A Dynamic Contrast még mindig tartalomfüggő fényerő változást jelent, de mi egy kicsit zavarónak éreztük, a legjobb még mindig egy saját beállítás használata.
A MagicUpscale menüpont már sokkal érdekesebb, hiszen egy ekkora monitornál a kisebb felbontású tartalmak elég rondák tudnak lenni. A kikapcsolt állapoton kívül kétféle módot kínál a MagicUpscale, amiket nemes egyszerűséggel csak Mode1-nek és Mode2-nek neveztek el. Természetesen mind a kettő különböző mértékű élesítéssel, itt-ott némi lágyítással dolgozik. Azt vettük észre, hogy felbontás és megjelenített tartalomfüggő, hogy melyik néz ki jobban: a Mode2 néha képes kihozni a tömörítési hibákat, felerősíti őket, míg szebb kiindulási kép esetében már jobb, mint az 1-es. Érdemes tehát próbálgatni a beállításokat, mert még Full HD képeket is elég széppé képesek varázsolni, pedig azok alapból sem rondák.
Samsung monitor lévén ez talán nem túl meglepő, a dél-koreai cégnél már szinte alap elvárás, hogy jó legyen a skálázása és a képarány kezelése, és ezen a fronton ezúttal sem kell csalódnunk, tökéletes mind a kettő.
Továbbhaladva a képbeállításoknál, még két érdekes opció van: az egyik a Game mód, ami kikapcsol rengeteg utófeldolgozást, hogy csökkentse az input lagot, de az az igazság, hogy e nélkül is elég közvetlen tud lenni a monitor. A másik a túlhajtás vezérlése, így ha észrevehető hibákkal találkozunk, akkor visszább vehetünk a sebességből (a középső beállítás szerintünk tökéletes, nem nagyon láttunk túlvezérlésből fakadó hibákat, és a képcsere is gyors volt).
A képernyőbeállításoknál csak a képarány kezelés és a PiP/PbP (Picture in/by picture) menü vár minket. Utóbbi az érdekesebb, az előbbit érdemes csak simán autón hagyni. PiP esetében választhatunk, hogy a választott másodlagos bemenet negyed vagy tizenhatod képernyő méretű legyen, és hol legyen a pozíciója, míg a kép a kép mellett változatnál azt vettük észre, hogy megjelenik a felbontások között Windowsban az 1280*1440, tehát akár teljesen kihasználhatjuk a monitor felét, ez nagyon hasznos! További extra, hogy a képarány kezelés is rendesen működik ilyenkor, ez ritkaság.
Van ECO szenzora is a monitornak, amivel a környezeti fényhez képes igazítani a saját fényerejét. Az átmenet azonban nem folyamatos, pici ugrásokkal történik, ezért elég zavaró tud lenni néha, mi kikapcsoltuk, maradtunk a kézi beállításnál.
A Samsung monitorokhoz letölthető egy extra szoftver is (Easy Setting Box), amivel elvégezhetjük a képernyőink felületének felosztását. Rengeteg séma közül válogathatunk, és szokás szerint csak a megfelelő helyre kell húznunk egy-egy ablakot, és már ki is tölti a rendelkezésre álló teret. Ráadásul a Samsung szoftvere, amíg lát egy általuk készített monitort, működik az összesen, nekünk a másodlagos kijelzőnk egy BenQ volt, és azt is hajlandó volt felosztani.
Képminőség
A Samsung S32D850T egy AU Optronics AMVA panelt használ, annak minden előnyével és hátrányával. A kontrasztarány például már szemre is igen jó, és az IPS monitorok felhősödésétől sem kell félnünk, de cserébe nagyobb szögekben kis kontrasztvesztés van (szemből minden rendben, az óriási méret ellenére is). Színhelyességet nézve nagyon szépen sikerült bekalibrálni a monitort, még a legnagyobb referenciától való eltérés is 1 alatt maradt, az átlagos Delta E pedig mindössze 0,4.
A minimális fényerő, amit a bekalibrált képen mértünk, 32 cd/m^2 volt, ami már elég szemkímélő egy sötét szobához, a maximális pedig 230 volt, ami talán lehetne több (ha már papíron 300-at tud), de mi nem futottunk bele olyan helyzetbe, amikor ez kevés lett volna. A fényerőeloszlás viszont már messze volt az ideálistól:
A középpont és a jobb oldal között 20 százalékos különbség is mérhető. Működés közben azért nem ilyen drasztikus a helyzet, figyelni kell, hogy észrevegyük a különbséget, de sötét vagy egyszínű képernyőn az érzékenyebb szeműek könnyen észrevehetik. Több helyen is írják, hogy az AU Optronics panelével szerelt kijelzőkön függőleges sávok láthatóak, az valószínűleg a háttérvilágítás miatt van. A miénken nem volt annyira feltűnő, bshbsh képén viszont jól látszik (egy BenQ monitorról készítette, de ugyanezzel a panellel). Lehet hogy a későbbi revíziókkal javítottak valamit a helyzeten.
Sebességre a panel a Samsung szerint 5ms-os és szemre is a körül lehet, így játékra is teljesen alkalmas, csak a villámgyors paneleket igénylők kerüljék el, na meg persze azok, akik 144Hz-es / G-Synces / FreeSynces megoldást keresnek, mert ez az óriás egy alap 60Hz-es kijelző.
Verdikt
Bár vannak hibái, nehéz nem szeretni a Samsung méretes monitorát. 32 colos, gondoljunk bele, sokunknak a TV-je ekkora. Nagyon szép képe van, a skálázása és képarány kezelése tökéletes, a PbP üzemmódja is használható (nem úgy, mint sok más monitornak), és a méretéhez képest az ára sincs elszállva. Ettől persze még nem lesz ez automatikusan mindenkinek a legjobb megoldás 200 ezer forint alatt, hiszen mint a cikk elején is írtuk, ezen az árszinten azért már rengeteg minden közül lehet választani. Megkaphatunk szinte bármilyen extrát, csak nem az összeset, egy monitorban. Aztán biztos lesz, akit a felbontás fog zavarni, mert bár a QHD egy jó kompromisszum, ezen a felületen már a 4K-val is lehet kezdeni valamit.
Az S32D850T árnyoldalai között ott van, hogy az anyagminősége elég gyenge, és a nyak ellentartása is kicsi, elég kis nyomásokra is képes meginogni a monitor feje. A fényerőeloszlás sem túl jó, és szokás szerint (ez sajnos divat a gyártók körében) sikerült hátra pakolni az összes USB csatlakozót. Ezeken felül azonban csak kötözködni tudnánk, és konkurenciája is kevés van a Samsung megoldásának (mi hirtelen csak BenQ BL3200PT-t találtuk, ami épp elérhető), úgyhogy részünkről kap egy ajánlott plecsnit. Aki a legnagyobb képfelületet akarja kapni a pénzéért, és nem multi-monitoros rendszerben gondolkodik, az mindenképpen fontolja meg. A gyártónak hála természetesen a 3 napos zéró pixelhiba garancia is él.
Pro:
+ Szép kép
+ Háromféle digitális bemenet
+ Nagy tudású firmware és állványzat
+ Tökéletes képaránykezelés és skálázás, jó PbP
Kontra:
- Használhattak volna erősebb műanyagokat
- A fényerőeloszlás nem jó
- Túl könnyen mozog a monitor feje
A Samsung S32D850T-t a gyártó hazai képviseletétől kaptuk kölcsön tesztelésre, ezúton is köszönet érte!
Hasznos linkek
Teljes specifikáció: hivatalos honlap
Vásárlás: webshop
