Emlékeztek még azokra a régi szép időkre, amikor a legdrágább okostelefonok is „csak” 100 - 200 000 forintba kerültek? Na azok a napok már elmúltak. Manapság - a rekordgyenge forintnak is köszönhetően - félmillió forintba is kerülhet egy csúcskategóriás eszköz, a hajlíthatók pedig ennél is többe (például a Galaxy Z Fold 2 749 000 Ft). Ez a drasztikus árnövekedés pedig egy űrt hozott létre a 200 - 300 000 Ft közötti szekcióban, ahol jelenleg nem tülekednek a mobilok, egy-kettőt találunk csak. Erre felfigyeltek a gyártók is, és elkezdték piacra dobni az „olcsó”, de csúcskategóriás készülékeket, gondolok itt például az iPhone 11-re, a OnePlus 8-ra, vagy éppen a mai tesztalanyunkra, a Galaxy S20 FE-re, ami egy remek készülék lett, azonban a Samsung elfelejtett valamit számításba venni.
A csomagolása egészen egyedi: alapvetően egy fehér dobozt kapunk, amin egy nagy S20 felirat olvasható. Azonban ha kézbe fogjuk a dobozt, és elkezdjük forgatni, akkor „felvillannak” ikonok a doboz külsején, amik a telefon tulajdonságait hivatottak reprezentálni. Ez a fényvisszaverődés miatt van, ugyanígy látszik az S20 felirat is, ami a szivárvány minden színét felvonultatja.
Amennyiben a fények játéka után kibontjuk a dobozt, egyből megláthatjuk a telefont, ami ugyancsak színes házat kapott. Egészen pontosan 6 különböző variáció közül választhatunk, hozzám a „Ködös Kék” marketing-fantázianévvel illetett példány jutott el, és azt kell mondjam, nagyon szépre sikerült. A dobozban van még töltőkábel, fali adapter, valamint dokumentáció is, fülhallgatót azonban nem adnak a mobil mellé.
Kézbe fogva a telefont két dolog tűnt fel azonnal, egy pozitív és egy negatív. Az FE sajnos hatalmas kávákat kapott, főleg alul sikerült méretesre a „toka”. Persze pár éve ez nagyon jónak számított volna, de ma már a középkategóriában is vékonyabb széleket találunk, viszont valahol meg kellett vágni a költségvetést. Nekem nagyon sokat számít a megjelenés, és szeretem ha valami szépet foghatok a kezembe, emiatt ez kicsit zavart, de természetesen együtt tudtam vele élni. A plusz pont pedig a hole-punch kamera kivágás miatt jár, ugyanis ez az eddigi legkisebb, amit valaha láttam.
Hátulról maradéktalanul meg voltam elégedve a telefonnal. Szerencsére a kamerasziget dizájnját nem az S20 szériától örökölte az FE, hanem a Note20-tól, ami szerintem nagyon szépen néz ki, habár így is méretes. További költségcsökkentés volt még a hátlap, ami most műanyag lett üveg helyett, amire sokan szívják majd a fogukat az árát elnézve, főleg aki nem tokkal használja. A végeredmény pedig nem fényes lett, hanem matt, ami mostanában nagy divat, oldalt pedig fém keret veszi körül a telefont, ami már növeli a prémium érzetet.
Ennél a telefonnál a Samsung pont ott vett el, ahol kellett, ez pedig a kijelzőre is igaz. Az S20 trióból ugyanis meghagyták a képfrissítést, így a 6,5 colos Super AMOLED panelünk itt is képes 120Hz-re, ami elképesztően jó élményt nyújt. Az egyetlen nagyobb megvonás a felbontást érintette, ami esetünkben csak 1080p, viszont azt se felejtsük el, hogy még a közel félmillió forintos Galaxy S20 Ultra sem tud 120Hz-et QHD felbontás mellett. Megy neki mind a kettő, azonban csak külön, én pedig inkább a képfrissítés mellett voksolok.
Nem lenne fair, ha kihagynám azt a tényt, hogy az FE lapos kijelzőt kapott, bármilyen ívelés nélkül, ami viszont még vastagabbnak láttatja a káváinkat. Elöl érdemes még megemlíteni a kijelző alá épített ujjlenyomat olvasót, ami ezúttal nem ultrahangos, csupán optikai, de ettől függetlenül szépen teszi a dolgát, villámgyors.
A motorháztető alatt szintén vannak jó és rossz híreink. Egyrészt örülök, hiszen a Samsung csúcslapkáját kapta a mobil, az Exynos 990-et, másrészt viszont szomorú vagyok, mivel tudom, hogy van egy Snapdragon 865-tel szerelt verzió is, ami Magyarországra nem érkezik. Utóbbi általában jobban teljesít a teszteken, mint a cég saját processzora, azonban így sem kell szomorkodnunk.
A 6 GB RAM és 128 GB belső tárhely párosánál nem volt olyan eset, hogy különösebb akadályba ütköztem volna, a komolyabb játékokat is játszi könnyedséggel futtatta. Habár hozzá kell tenni, hogy a fele annyi RAM miatt azért nem mindig tudott mindent memóriában tartani, így volt, hogy egy adott alkalmazást, vagy játékot meg kellett hogy várjak, hogy újra betöltsön.
Akkumulátor téren a Fan Edition még túl is szárnyalja a sima S20-at, ugyanis egy 4500 mAh-ás telep került bele, ami az alacsonyabb felbontású (FullHD) kijelzővel kombinálva gyilkos kombót alkot. A 120Hz ellenére is nagyon szép kijelzőidőket produkált a mobil, legrosszabb esetben sem mentem vele 5 óra üzemidő alá, illetve volt egyszer, hogy 7 óráig is bírta. Ez egy napra bőven elég volt számomra, és szerencsére a töltésen sem spóroltak. A készülék ugyanis képes 25W-os szupergyorstöltésre is, azonban a doboz csak egy 15 Wattos fali adaptert tartalmaz, így be kell érnünk a sima gyorstöltéssel. Féltem tőle, hogy ilyen áron kiveszik majd a telefonból a vezeték nélküli töltést, azonban szerencsére ez nem így lett, itt ugyanúgy van lehetőség 15 Wattal tölteni.
Egy másik dolog, ami ki szokott maradni a csomagból, az a vízállóság, itt azonban ez is megmaradt, IP68-as szabványt kapunk. Ez a két fícsör számomra nagyon fontos, valamint egy olyan kardinális pont, amit tényleg csak a felső kategória engedhet meg magának, ezért örültem, hogy erről nem kellett lemondanom.
A kevesebb néha több
Az olcsóbb mobiloknál néha a Samsung is beleesik abba a hibába, hogy a számok játékát űzi. Itt azonban okosan döntöttek, és maradtak a három szenzor mellett a hátlapon. Ebből a fő kamera egy 12MP-es f/1,8-as rekeszértékkel, egy széles látószögű 12MP-es f/2,2-es rekeszértékkel, valamint egy telefotó kamera 8MP-es felbontással és f/2,4-es rekeszértékkel, valamint 3X-os optikai zoomal. Végül, az előlapon egy igencsak nagy felbontású 32MP-es szenzorral készíthetünk szelfiket.
Ezek a kamerák már ismerősek lehetnek korábbról, viszont nem az S20 szériából. Itt sajnos szintén meg kellett húzni a nadrágszíjat, a végeredmény azonban szerintem teljesen kielégítő. A képek részletgazdagok, szépek a színek, és a dinamikatartomány is elég széles. A telefotó kamera kellemes meglepetés volt, ugyanis háromszoros optikai zoomot kínál, digitálisan pedig fel tudtam menni 30X-ra is, ami persze szépnek nem, inkább festményszerűnek volt nevezhető. Már csak a szelfi kameránk maradt hátra, aminek a hatalmas felbontásának hála igencsak részletes képeket tudtam magamról készíteni, illetve ez egy „széles” szenzor, így volt lehetőség kicsit nagyobb látószögre is.
Még a cikk elején említettem egy bizonyos „rossz időzítést”: az S20 hármas még 2020 elején mutatkozott be, ekkor az FE-hez legközelebb álló sztenderd Galaxy S20 nem kevesebb, mint 324 990 Ft-ba került Magyarországon. Amennyiben a Samsung ekkor mutatta volna be a 249 990 Ft-os Galaxy S20 Fan Editiont, az esetben nem szóltam volna egy árva szót sem, hiszen megvan az árkülönbségünk, amivel lemondások is járnak, érthető módon.
Valószínűleg sokan választották volna az FE-t a nagytesó helyett, a Samsung valószínűleg ezért várt, azonban a gyenge eladások miatt most muszáj volt behozni egy olcsóbb készüléket is, hogy megdobja a bevételeit. Viszont, és most jön a lényeg, a Galaxy S20 ára októberre lement 220 - 240 000 Ft közé, amivel már a Fan Edition alatt van, úgy, hogy szinte minden téren jobb nála, ez pedig egy érdekes szituációt szül.
Összességében azt tudom mondani, hogy a Fan Edition egy olyan készülék lett, amiből pont ott vettek el, ahol kellett, bátran tudnám ajánlani minden ismerősömnek. Azonban a már említett árkülönbség miatt egyáltalán nem vagyok abban biztos, hogy így tennék. Igaz, az FE jobb üzemidővel, nagyobb kijelzővel, és akkumulátorral rendelkezik, ezen kívül azonban sok téren alulmarad az S20 mellett, ami (most már) olcsóbb nála. Ha egy időben jöttek volna ki, akkor tiszta lenne a helyzet, hiszen aki többet szeretne, az választaná az S20-at, aki viszont nem szeretne annyit költeni, és beéri kevesebbel is, annak ott az FE. Így viszont mindenképpen másfelé billen a mérleg nyelve, és nem a Fan Edition, hanem a sztenderd Galaxy S20 javára.
