1. oldal
A reneszánsz Velence a mediterrán térség központja, a pompa, fennhéjázás, intrikák és szépség városa volt. A Földközi-tenger legfontosabb kereskedelmi gócpontja, nyugat és kelet találkozási pontja. A korszak meghatározó szereplőjeként nagyhatalmú kereskedő családoknak adott otthont. Bár nyugatról a rivális Genova, keletről pedig az oszmán birodalom fenyegette, Velence sokáig virágzott, míg végül tűzvészek és pestisjárványok törték meg uralkodását. Mi azonban még felemelkedésének lehetünk tanúi, sőt mi több: építői.
A Rise of Venice-ben egy kereskedő család tagjaként kell dinasztiánkat felemelni, híressé és hatalmassá tenni, melyhez elsősorban a kereskedelem, másrészt kisebb mértékben a politika és cselszövések állnak rendelkezésünkre. A három játékmód közül az első egy történetbe csomagolva tanítja meg a játék főbb vonásait, szabályait. A világ valószínűleg leghosszabb intrójával tálalják nekünk ezt a módót, átvezetőkkel, beszédekkel és küldetésekkel teletűzdelve. Jobbára irányított a játékmenet, még ha menet közben szabad kezet is kapunk legtöbb célunk eléréséhez. A kampánynál szabadabb mód a Scoreboard match, amikor megszabott indulási pozícióból egy előre meghatározott célt kell elérni a lehető legrövidebb idő alatt. Ilyen cél lehet például egy bizonyos pénzmennyiség összegyűjtése, vagy előírt számú termelő épület felhúzása, esetleg egy megfelelő szintű népszerűség elérése. Akár a kampányt, akár ez utóbbi játékmódot választjuk, annak végén a játék átalakul szabadjátékká, onnantól pedig azt csinálunk, amit akarunk – de választhatjuk akár rögtön is ezt a módot, ekkor a paraméterek beállításával indulhat a kötetlen móka.
A játékidő nagy részében a Földközi-tengert fogjuk felülnézetből nézni, miközben hajóflottáink városok között cikáznak, mi pedig ezeket igazgatva adunk, veszünk, építkezünk, termelünk. Automata útvonalakat is adhatunk meg, de ha igazán eredményesek akarunk lenni, akkor külön-külön is irányíthatjuk hajóinkat, megnézhetjük hol, mit termelnek, miből van éppen jó áron eladó, vagy épp ellenkezőleg, mire van szüksége az adott városnak. Az árak a kereslet-kínálat függvényében dinamikusan változnak, így minél kevesebb van valamiből, annál jobban felverik az árát, és fordítva. Ehhez kapcsolódik a népszerűségünk is az adott városban, ha ugyanis felvásároljuk (horror áron) az utolsó megmaradt gabonakészletet is, akkor azt nem szokták jó néven venni a lakosok. Míg ha hetek óta üresen kong a boros raktáruk, akkor kitörő lelkesedéssel fogadják, ha pár ládányival megszánjuk őket. A népszerűségünknek azért van jelentősége, mert ez szükséges ahhoz, hogy az adott városban épületeket vehessünk, vagy építhessünk.
2. oldal
Az első és legfontosabb épület a raktár. Ez szükséges ahhoz, hogy akár hajóink távollétében is vehessünk, vagy adhassunk el árukat, de ez kell ahhoz is, ha termelni szeretnénk a városban valamit – természetesen ehhez még a megfelelő termelőépületekre is szükség van. Raktár birtokában a raktárvezetőt akár azzal is megbízhatjuk, hogy egyes termékeket felvásároljon, majd megfelelő áron eladjon, automata módon. Ez bár jó sok pénzt hoz, a lakosok nem nézik túl jó szemmel, így hosszabb távon talán jobban járunk, ha helyette inkább hajóutakat automatizálunk városok között, amin keresztül a megtermelt javakat tudjuk más városban eladni, ahol arra nagyobb kereslet van. De persze lehet kombinálni is a dolgokat: városban másoktól megvásárolt árut elszállítva jobb áron lehet eladni egy szomszédos településen – az automatizálást elég szépen, aprólékosan be tudjuk állítani. A termelőlánc és a raktározás mellett a város fejlődését is tudjuk indirekt módon befolyásolni néhány épület felépítésével: építhetünk kórházakat, iskolákat, templomot vagy kikötőt. Ezekhez azonban maximum népszerűség kell, ami elég furán veszi ki magát: miért kell imádnia egy városnak ahhoz, hogy egyáltalán építhessek egy kórházat? Nekik lenne jó, kevesebben halnának meg járványban...
Az építkezés mellett szociális kapcsolatokat is kell időnként ápolni a városokkal. Vállalhatunk küldetéseket, adományozhatunk a templomban, de a legfontosabb dolgokat Velencében tehetjük meg. Itt működik ugyanis a Szenátus, aminek egy fontos szerepe van: dönthet előrelépésünk ügyében. Ez azért kulcsfontosságú, mert „alacsony szinten” csak kevés termékkel kereskedhetünk, valamint a hajóink és a konvojaink is erősen korlátozva vannak. Az előrelépés érdekében bizonyos feltételeknek eleget kell tennünk (keresett pénz, összes raktér nagysága, matrózaink száma), majd a Szenátus elé kell járulnunk, jóváhagyásukat kérni. Ez szavazás formájában fog megtörténni, amihez nem árt, ha jóban vagyunk az egyes tagokkal: küldetéseket vállalhatunk el nekik, kedvükre tehetünk bizonyos cselekedetekkel, vagy a legegyszerűbb: le is fizethetjük őket. Velence kocsmájában emellett mindenféle árnyalakokkal köthetünk üzleteket, akik segíthetnek áskálódni a rivális famíliák ellen, kitúrni őket megfelelő pozíciókból. Ugyanakkor ez visszafelé is működik, szóval ne legyünk meglepődve, ha időnként nem engedik be a hajóinkat a kikötőbe, valaki bizonyára keresztbe tett nekünk.
A kikötőben hajókat vehetünk, vagy gyárthatunk, melyeket aztán fegyverekkel, legénységgel és lőszerekkel kell feltöltenünk, ha az esetleges kalóztámadások ellen védeni szeretnénk rakományunkat. Bár a Rise of Venice nem fektet akkora hangsúlyt a tengeri küzdelmekre, mint pár másik társa, azért itt is csatába keveredhetünk időnként, amikor is egy hajót közvetlenül, a többit pedig közvetve irányíthatjuk, különböző lőszereket vethetünk be, vagy akár megcsáklyázhatjuk az áldozatunkat. A tengeri csata nekem nagyon átláthatatlannak, kezelhetetlennek tűnt, köröznek a hajók fel-alá, időnként lőnek párat, de nehéz látni, hogy hová is tartunk, vagy pontosan mi is történik. A nehézkes kezelés időnként a nagytérképen is problémát okoz, némelyik küldetés ugyanis megköveteli, hogy megtaláljunk a térképen egy-egy miniatűr csillaggal jelölt, még bezoomolva is alig észrevehető üveget/hajót. Mozgó ellenséges hajóra kattintani pedig kész rémálom, nem egyszer buktam küldetést amiatt, hogy azt a nyamvadt kis pontot nem tudtam eltalálni, és a hajóm elment a célpont mellett – mintha muslicára vadásznék golyóstollal.
3. oldal
Lehetne még említeni pár apróságot, mint például a családfát, az engedélyek szerepét, a bankokat, a kincses térképeket, vagy a fejleszthető kapitányokat, ezek azonban inkább csak színesítő elemek. Talán ennyiből is látszik, hogy a Rise of Venice elég szépen szimulálja azt, amit akart: a kereskedelmet, az áruk adás-vételét, termelését a reneszánsz időkben.
Teszi mindezt egész szép keretek között. A városok és a környező vidék korrekt kinézetet kaptak, a kevés időjárási elem (szivárvány, tűzvészek, stb.) hangulatos, a tenger pedig igen szép. A kezelőfelület azonban lehetne jobb, jó lenne néhány informatívabb oldal, ahol áttekinthetnénk birodalmunkat, mert jelenleg eléggé szét van szórva minden. A hangok sok szót nem érdemelnek, az egyes menürészek alatt más-más hangeffekt szól, amik időnként kicsit erőszakosan váltanak, de ezt leszámítva kellemesen szólnak a háttérben.
A Rise of Venice nem váltja meg a kereskedős játékok világát. Túl sok újat nem tud adni a Patrician és a Port Royale sorozatok rajongóinak, csak egy korrekt, átgondolt kereskedő-szimulátort, aminek van egy egészen hosszú oktató-módja. Akit nem vonz a sok mikro-menedzselés és az adás-vétel procedúrája, a megfelelő árak keresése, és mindenféle csúszkák sokszor egyhangúságba hajló tologatása, az messzire kerülje el a játékot, mert túl sok izgalmat nem fog találni ebben a tipikusan német stratégiában. Az említett sorozatok rajongói viszont nyugodtan tegyenek vele egy próbát, ők talán nem bánják meg.
Platform: PC
