Az AI korában az identitás kérdése kicsit kezd olyanná válni, mint amikor egy játékban karaktert készítünk. A mesterséges intelligencia a hangunkat, az arcunkat, a stílusunkat is képes utánozni, ha elég adatot kap, ezért bizonyos helyzetekben egyre nehezebb lesz megmondani, hol végződik az ember és hol kezdődik az algoritmus.
A gamer világban ez különösen ismerős helyzet, hiszen az avatárok, nicknevek, skinek és online én-szerepek között régóta több identitással mozgunk. Az identitás kérdése az online térben, pszichológiai szempontból elsősorban az önreprezentáció, az autonómia és a digitális én kapcsolatán keresztül értelmezhető. Itt a mesterséges intelligencia nem pusztán eszköz már, hanem olyan technológiai eszköz és közeg, amely az eddigi szűrők és online illúziók mellett méginkább képes befolyásolni azt, ahogyan önmagunkat látjuk, vagy ahogyan mások látnak minket, beleértve azokat a hatásokat is, hogy milyen visszajelzések alapján formáljuk személyes vagy társas identitásunkat.
A Replaced azok közé a játékok közé tartozik, amelyeknél már az első pár perc alatt kiderül, vizuális szempontból gyöngyszemre leltünk. A Sad Cat Studios 2.5D-s akció-platformere hosszú várakozás után jelent meg és a játék egy alternatív, nukleáris katasztrófa által, alapjaiban megváltozott 1980-as évekbeli Amerikába helyezi a történetet, Phoenix-City romlott, neonfényes világába, ahol a nagyvállalat mindenhatósága, a test kereskedelmi áruvá silányítása és az identitás kérdése egyszerre keretezi ezt a cyberpunk-disztópiába oltott kalandot.
A főszereplő R.E.A.C.H., egy mesterséges intelligencia, amely emberi testben rekedt és ez az alaphelyzet könnyen válhatna üres cyberpunk-klisévé, de a Replaced szerencsére nem csak látványos díszletként használja az alaphelyzetet. A játék folyamatosan kérdésekkel és gondolatokkal fordul felénk azzal kapcsolatban, hogy mitől ember az ember? Az emlékektől, a testtől, a döntésektől, vagy attól, ahogyan másokhoz viszonyul?
A történet a jól ismert sci-fi alapkérdések mellett világépítés, a mellékszereplők és a környezeti történetmesélés segítségével erősít rá a kérdésekre, a hangulatra és a történetmesélésre is, ez pedig elég hátteret ad ahhoz, hogy Phoenix-City ne egyszerű színhely legyen, hanem egy részleteiben is elképesztően gazdag, nyomasztó, élő közeg.
A külföldi kritikák szinte egyöntetűen kiemelték a játék látványvilágát és tényleg, aki 10 percet eltöltött a játékkal azonnal látni fogja, hogy miért. Az úgymond „kézműves” pixel art, a filmszerű beállítások, a párás utcák, a vöröses fények és az ipari romok olyan összhatást keltenek, mintha egy elveszett 80-as évekbeli sci-fi animációt játszanánk végig modern technológiával és egy pillanat alatt elhinnénk, ha valaki azt mondaná, ez a Blade Runner, ami elég komoly dicséret. Elképesztően részletgazdag a világ minden egyes része, legyen szó irodai háttérről, egy erdős területről, vagy az indusztriális, városi közegről.
Kismillió apróság, fények, neonok, mozgó és statikus elemek, aprólékosan kidolgozott tárgyak, növények, emberek, gépek, épületek vesznek minket körbe minden pályán és minden pillanatban, és ha ez nem lenne elég, a kameramozgás, a hangeffektek és a cselekmény ezekkel harmóniában mozog és zseniális összhangot ad ki végül. Lehet korai még ilyesmivel dobálózni, de a Replaced jó eséllyel 2026 egyik legszebb indie játéka lehet.
A játékmenet zöme akció-platformer, de a játék nem kizárólag az ügyességi részekre épít, a harcrendszer időzítésre, kitérésre, ellentámadásra és látványos kivégzésekre támaszkodik, vagyis a reflexeinkre is szükségünk lesz, de a doboz tologatás, a hosszabb ugrások kivitelezése és a bujkálás is a csomag része ebben a kalandban. Lehetőségünk lesz Phoenix City falain kívüli, a kintmaradtak és a város urai által kihajított szerencsétlenek által lakott városka felfedezésére is, ahol beszélgetések, küldetések színesítik majd az összképet és a történetszálat.
Az 1.0.0.2-es verziót játszva nem igazán találtam bugot, vagy nem működő részt a játékban, az egyetlen dolog, amivel problémám volt, hogy néhol a platform elemek (főleg a ládák tologatása és megtalálása) erőltetettnek hatott, jobb lett volna, ha mondjuk egy harc tart fel, nem pedig az, hogy a pálya egyik sarkából áttolok egy ládát a magasabban levő kapaszkodó eléréshez.
Összességében a Replaced egy erős, emlékezetes indie cím, amelynek látványvilága és hangulata elég magas színvonalú, hogy emlékezetes maradjon. A cyberpunk díszletek között egyaránt élvezetes elveszni és harcolni, a korábban is emlegetett kérdések pedig, ha nem is teljes mélységükben, de jó keretet adnak egy olyan játéknak, ahol a látvány, a tempó és a hangulat viszi előre a karakterünket.
A kérdések némelyike még azt az egyelőre tőlünk távol álló világot is megfesti kicsit, ahol felmerül, hogy milyen lehet egy olyan társadalomban létezni, ahol az emberi élet értékét mások árazzák be. Vagy lehet, ez a kérdés nincs is olyan messze tőlünk, mint elsőre gondolnánk?
