Pusztító – A középszerűség zsinórmértéke

Ha a jó ég tudja miért, de kedvünk támadna százhuszonhárom percen keresztül illusztrálni az ihlet nélküli, alibiző filmkészítést, Nicole Kidman új krimijénél keresve sem találunk jobb szemléltető eszközt.

Pusztító – A középszerűség zsinórmértéke

50 %
{{ average }} %
Szerzői értékelés
Szerző
50
%
Olvasói értékelés
Olvasó
Olvasói értékelés
{{ average }}
%
{{ average }}
%

A tapasztalt túrázókhoz hasonlóan idővel a veterán filmrajongók is megtanulnak odafigyelni ilyen-olyan, apró, ellenben az értő szemnek kincset érő jelekre. Tőlünk nyugatabbra mindennapos, hogy a terjesztők hetedrangú blogok, netán Twitter-felhasználók meleg szavú méltatásait idézve igyekeznek kedvet csinálni a pocsékabb darabokhoz. De az sem ritka, hogy azzal kísérlik meg becsalni a megtévesztett érdeklődőket a moziba, hogy a stáb egyik-másik, az összképhez nem sokat hozzátevő tagja remekművek egész során dolgozott pályafutása során. Végül, további, minimum óvatosságra sarkalló ómen, ha a kritikusok végső elkeseredettségükben azt ecsetelik hosszú sorokon keresztül, hogy a húzónévként szolgáló sztár remekelt - a nyilvánvaló kiemelése feltétlen gyanút kell, hogy keltsen.

Mindezek tükrében aligha meglepő, hogy némi rossz érzéssel ültem be a Pusztító vetítésére. Elvégre a kevés vizet zavaró krimiről szóló tirádák egyik visszatérő eleme, hogy az idei Oscar-jelölések bejelentése előtt többek által biztos befutónak tartott Kidman lejátssza a többieket a vászonról.

Ez egyébiránt maximálisan igaz. A színésznő valósággal lubickol az annak idején az elmebeteg haramiát, Silas-t (Toby Kebbell) futni hagyó, és ezért a totális szétesés határára jutó rendőr, Erin Bell bőrében. Egy, a bűntudatba beleőrült pária lelkivilágába pillanthatunk bele, aki, miután rádöbben, hogy nemezise másfél évtized után újra egy nagystílű rabláson töri a fejét, végképp maga mögött hagyja a társadalmi normákat. Emberrablás, fegyveres erőszak, hazugságokból épített, kesze-kusza háló, esetleg szexjátékszerré degradálódás: semmi sem túl mocskos, rizikós, vagy megalázó, ha cserébe egy lépéssel közelebb kerülhet a tébolyult gengszterhez. Ám fontos, hogy a címmel ellentétben távolról sem válik a halál az áldást egyszerre két golyószóróból osztó, megállíthatatlan angyalává. Mindvégig megmarad egy jól képzett, de krónikus alkoholizmusa miatt formája csúcsán régen túllevő, megszállottakra jellemző fanatizmusán, és gyorsan pergő nyelvén kívül más ütőkártyával nem bíró, ötvenes nőnek.

A népszerű csillaggal így abszolút elégedettek lehetünk. Ám, ahogy azt a bevezető után nem nagy kunszt kitalálni, teljesül a papírforma, mivel a Kidman jelentette pozitívumtól eltekintve lényegében egy sablonos, ezerszer elcsépelt közhelyekből építkező, se íze, se bűze bosszúfilmről beszélhetünk. A karakterek kivétel nélkül zéró személyiséggel rendelkező, két lábon járó sztereotípiák. Nagyképű-arrogáns ügyvéd, haldokló vagány, huszonéves, látens pedofil gennyzsák, szétcsúszott alja-junkie, illetve egykori vétkeiért vezeklő, jó útra tért ex-bűnöző: a feledhető alakok listája napestig sorolható lenne. Egytől-egyig láttuk már őket valahol, és akkor is bántóan elcsépeltek voltak.

A lassú folyású, banális történet sem több a zsáner kliséit összefércelő, tisztes iparosmunkánál. Kisebb-nagyobb fordulatai egy üdítően szellemes apróság kivételével egytől-egyig déjà vu-t okozó, újramelegített ötletek. Ez leginkább a családi-magánéleti problémák körül bonyolódó, elmaradhatatlan mellékszálnál kínos. A nyomozó és inkább a nevelőapját választó, anyjától elhidegült, lázadó lánya (Jade Pettyjohn) halálosan érdektelen kapcsolatával foglalkozó jeleneteket alighanem egy kezdőknek szánt dramaturgiai szakkönyv vonatkozó fejezetéből másolták ki, majd használták fel. Végül, a párbeszédek között nem hogy hetekkel-hónapokkal később is idézhető szövegek nincsenek, de az is kész csoda, ha fél óra elteltével emlékszünk arra, hogy ki mit mondott. Ülünk, peregnek a képkockák, és ugyan az vitathatatlan, hogy kifejezetten rosszul egy percig sem érezzük magunk, inkább előbb, mint utóbb mégis átfut az agyunkon, hogy hasznosabban-szórakoztatóbban is elüthetnénk értékes időnket.

Összességében tehát, a Gottihoz hasonlóan az egyszemélyes show-k sorát bővítő Pusztító egy, a maga végzetesen középszerű módján korrektül kivitelezett, egyszer egészségügyi kockázatok nélkül megnézhető krimi. Viszont tény, hogy ha nem korunk egyik legmagasabban jegyzett színésznője vette volna fel Bell koszlott-foszlott bőrkabátját, akkor Karyn Kusama fáradozásainak bátortalan-ihlettelen gyümölcse nevesincs tévéfilmként süllyedt volna el a közöny szürke, enyhén lábszagú mocsarában. Ergo, hacsak nem tartozunk Kidman már-már mániákus rajongói közé, várjuk ki, ameddig valamelyik kábelcsatorna a műsorára nem tűzi az alkotást. Hiszen a világon semmi sem indokolja, hogy eszünket vesztve rohanjunk jegyet venni. Kár érte: ha csupán az eredetiség egy haloványan pislákoló szikrája fellelhető lenne benne, akkor legyintést is alig érdemlő tucatpróbálkozás helyett okvetlenül a gyengécske január üde színfoltjaként emlékezhetnénk rá.

Összefoglalás

Pusztító – A középszerűség zsinórmértéke

Pusztító – A középszerűség zsinórmértéke

Pusztító – A középszerűség zsinórmértéke
Szerzői értékelés
50
%
Egy egyszer megnézhető, amúgy jelentéktelen film.
Kidman remekül hozza a félőrült rendőrt.
Az eredetiség morzsája sem lelhető fel benne.
{{ totalLabel }}
%
{{ userRateLabel }}

Neked ajánljuk

Kiemelt
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
0% THM
{{ product.displayName }}
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap