Az AMD december folyamán egy új funkciót vezet be a RYZEN 5000-es sorozat tagjaihoz, ez pedig nem más, mint az eddig is széles körben ismert Precision Boost Overdrive továbbfejlesztett változata, a Precision Boost Overdrive 2, ami az új processzorokban rejlő lehetőségek kamatoztatását teszi lehetővé.
A Precision Boost Overdrive 2 funkció egyébként most is tuningnak számít, alkalmazása mellett a jótállás érvényét veszti, de hát a tuning a legtöbb esetben már csak ilyen, leszámítva néhány ellenpéldát, amikor a tuningolt processzorra is érvényben volt a jótállás, de ez már egy másik történet. A PBO2 lényegében feloldja a Socket AM4-es processzorfoglalathoz tartozó limiteket, ezáltal magasabb teljesítmény érhető el annak megfelelően, milyen tápellátással rendelkezik az adott alaplap, valamint milyen hatásfokú hűtés került a processzorra.
A processzorok esetében általánosságban egy olyan nagy közös nevezőt szoktak megadni a gyártók az üzemi feszültség esetében, amely a lapkák túlnyomó többségének megfelel, vagyis ami mellett tökéletesen stabil működés várható el. A lapkák között azonban van némi szórás, azaz nem minden processzor rendelkezik egyforma potenciállal tuning terén.
A gyári beállításokat rendszerint felül lehet bírálni, azaz alacsonyabb feszültség is beállítható, ami segít a fogyasztás és melegedés csökkentésében, valamint a teljesítmény növeléséhez is hozzájárulhat, ugyanis hosszabb ideig tarthatja a processzor a magasabb maximális boost órajelet az egyes munkafolyamatok alkalmával.
A Precision Boost Overdrive 2 az előző generációs megoldástól lényegében abban különbözik, hogy sokkal finomabb feszültségbeállítást tesz lehetővé, ráadásul ez dinamikusan váltakozhat a munkafolyamat típusától függően, hála a Curve Optimization algoritmusnak. És a PBO2 nem csak a többszálú teljesítmény növelésére képes, mint a PBO, hanem az egyszálú teljesítményen is tud javítani.
A Curve Optimalization segít abban, hogy az adott processzornál elérhessük a legalacsonyabb üzemi feszültséget, ami mellett még stabil marad a rendszer alacsony terhelés, illetve magas terhelés alkalmával is. Ezt persze nem egyetlen egy fix feszültségérték beállításával éri el, mint ahogy azt a manuális tuning esetében szokás, hanem szenzorinformációk alapján módosítja az aktuális értéket attól függően, milyen munkafolyamattal találja szembe magát a processzor, mennyire hatékony a hűtés, illetve milyen limitekkel rendelkezik az adott tokozás.
A Curve Optimization esetében megadható, hány lépcsőben szeretnénk elvégezni a feszültségcsökkentést: a maximális lépcsők száma 30, egy-egy lépcső pedig 3-5 mV-nyi csökkenést jelent. Ha csak egy tízlépcsős csökkentésben gondolkodunk, akkor 30-50 mV-ot takaríthat meg a rendszer a folyamat végére, amennyiben minden a várakozásoknak megfelelően zajlik.
Az AMD belsős mérései szerint egy fix feszültség-csökkentéshez képest ez a módszer egyszálas terhelésnél 2% körüli, többszálas terhelésnél azonban akár 10% körüli teljesítménynövekedést is hozhat egy RYZEN 9 5900X esetében. A funkció azoknál a modelleknél működik a leghatékonyabban, amelyek több CCD-vel rendelkeznek, illetve egy CCD-n belül a maximálisnál kevesebb aktív maggal gazdálkodhat a rendszer, így a RYZEN 9 5900X esetében különösen biztatóak a kilátások.
Nyilván az egyes processzorok között vannak különbségek a fentebb említett szórás miatt, így a végső eredmény mindig az adott példány képességeitől függ majd. Az viszont biztos, hogy ez az extra csak és kizárólag a RYZEN 5000-es sorozatú processzorok és az 500-as sorozatú lapkakészlettel ellátott alaplapok mellé lesz elérhető.
Egyes alaplapok már az AGESA 1100-as frissítéssel is támogatják a funkciót, ám a tényleges rajt december elejére várható az AGESA 1180-as frissítés megjelenésével, amit az adott alaplapgyártó hivatalos weboldaláról kell majd beszerezni.
