Bátor döntésre szánta el magát az Eurogamer szerkesztősége. A lapnál a Majora's Mask 3D tesztjével kezdődően egy új értékelési rendszert vezetnek be, és más szisztéma szerint tesztelik a játékokat. A széles körben használt pontszámok helyét egy Twitter-bejegyzésnél nem hosszabb, egy maximum két mondatos summázat veszi át, illetve a programok egy részét a „kihagyhatatlan”, „ajánlott” és „kerülendő” kategóriákba sorolják majd.
Fontos azonban megjegyezni, hogy lesznek olyan játékok, amelyek egyik plecsnit sem kapják meg. Így ezek a titulusok remélhetőleg nem fognak inflálódni, mert a tervek szerint legyen bármilyen élvezetes is, egy sportprogram az előző részekhez képest alig valamit fejlődő új része garantáltan nem kapja majd meg a legmagasabb fokú dicséretet. Mint ahogy egy magával ragadó, de technikailag gyengén kivitelezett indie-címre sem sütik majd rá, hogy a beszerzése feltétlenül kötelező.
Az indoklás szerint egész egyszerűen eljárt a pontalapú rendszer feje felett az idő, és ha egyetlen számmal kell értékelni a játékokat, az nagyon félrevezető, hiszen még két azonos értéket elérő alkotás között is iszonyatos különbségek lehetnek. Ráadásul, mint ahogy az köztudomású, a játékosok nem elhanyagolható részének irreális elvárásai vannak az értékelésekkel kapcsolatban.
Egy hetven százalékot, vagy hét pontot kapó, tehát egyértelműen a skála felső részében elhelyezkedő, jól sikerült címnél sokan fintorognak, de egyre többen vannak azok is, akik egyes sikerszériák új részeinél a 80% körüli ítéleteken is felháborodnak, és közlik, hogy ők egy ilyen nívótlan ócskaságra nem hajlandóak kiadni nehezen megszerzett pénzüket. Így pedig az Eurogamer szerkesztőségének véleménye szerint semmi értelme a számmal jelölt véleménynyilvánításnak, mert többet árt, mint használ.
A magazinnál ezen kívül csak bizonyos kritériumok teljesülése esetén írnak majd a videojátékokról. Az online élményre építő alkotásokat csak ezek élesedése után tesztelik, és csak akkor lesz cikk egy programról, ha az már hivatalosan is elrajtolt. Ezen felül, ha jelentős változás áll be egy játéknál annak frissítése után, előfordulhat, hogy átírják a róla szóló kritikát, hogy az aktuális állapotot tükrözze.
A magam részéről maximálisan támogatom, hogy csak minden funkció elérése után írjunk valamiről ismertetőt. Az újraírásoknál pedig majd az idő eldönti, hogy mennyire is életképes ötlet hosszú távon. A pontszámok használata viszont nem feltétlenül rossz dolog, ha következetesek vagyunk és jól kihasználjuk a skálát, jól is működhet a dolog, mindössze néhány alapelvet kell szem előtt tartanunk. Az első, az adott újságnál használt skála kihasználása. Nem kell félni attól, hogy egy egyáltalán nem kiemelkedő, de élvezhető, és egyszer végigjátszható programnak tízből öt pontot adjunk, hiszen az az átlag. Ez a szó csak egyes nonkonformista filozófiai irányzatok szerint bír negatív jelentéstartalommal. Közepesen megírt könyvek tucatjait olvassuk el életünk során, klisékből összerakott filmek és sorozatok százait nézzük meg, miért pont a játékok esetében kellene ódzkodnunk az átlagos teljesítménytől?
A második, hangozzék ez bármilyen triviálisan is, az a már általános iskolában is megtanult alapszabály, hogy az almát az almával, a körtét pedig a körtével vetjük össze. Észben kell viszont tartanunk, hogy a fonnyadt alma az fonnyadt alma, akkor is, ha sokan szeretik. Magyarul egy láthatóan nem a realizmusra építő, pörgős lövöldénél nem elegáns dolog számon kérni a taktikus játékmenet esetleges hiányát, hiszen világos, hogy a fejlesztők szándéka nem a gondolkozásért, hanem a motorikus funkcióinkért felelős agysejtek megdolgoztatása volt.
Azt viszont már nem csak hogy jogszerű, de egyenesen kötelező szóvá tenni, ha egy szellemtelen és ötlettelen klónprogrammal állunk szemben, amin látszik, hogy egy már bejáratott formula egyedi elképzelések nélküli ismétlésével próbál sikert elérni. Tehát, legyen bármilyen szórakoztató is egy 6-8-10 címből álló széria aktuális epizódja, ha szinte semmi olyat nem tud felmutatni, amit ne láttunk volna korábban, nyilvánvaló, hogy nem kaphat hetven, nyolcvan, vagy kilencven százalékot. Ami persze, megint csak nem jelenti azt, hogy a kivesézett játék rossz lenne, mert egy ilyen rendszerben egy hat pontos, vagy hatvan százalékos értékelés már azt jelöli, hogy az adott produktum jó, élvezetes, de nem korszakalkotó, vagy bármilyen egyéb módon említésre méltó, és aligha fog rá bárki is emlékezni 2-3 év múlva.
A harmadik aranyszabály a saját ízlésünk viszonylagos háttérbe szorítása, és a tesztalany prekoncepciók nélküli kielemzése. Meg kell tanulni elvonatkoztatni a szubjektív tényezőktől, és a játékot a lehető legobjektívebb módon kell beilleszteni a műfaja többi képviselőjét tartalmazó skálába. Nem az érzelmeinknek, hanem a tényeknek kell befolyásolniuk minket. Senki sem mondja, hogy nem lehet a többségtől eltérő véleményünk, de annak nem indulatinak, hanem hathatós és komolyan vehető érvekkel megalapozottnak kell lennie. "Objektív kritika" természetesen nincs, hiszen, egy véleményközlő műfajról van szó, de azon kell lennünk, hogy a zsigeri érzéseinken kívül mással is alá tudjuk támasztani állításainkat.
Persze a pontozás ilyen módon való használatához az egész játéksajtó együttes ereje kellene. Hiszen ameddig egyes, önmagukat szakújságíróknak mondó amatőröknél is a fanboy-szemlélet, valamint az a nézet uralkodik, hogy a tíz fokozatból álló skáláknál csak annak felső harmadával kell foglalkozni, addig lehet, hogy az Eurogamernek van igaza, és jobb kerülni a számokkal kifejezett verdikteket.
Ti mit gondoltok, kellenek a pontok, vagy sem? Ti milyen szempontok alapján értékeltek?
