Tompo, szerintem te még nem játszottál olyan FPS-t, ahol oldalanként több mint 100 ember küzd ugyanazért a célért.
A Planetside motorja nem arra van kihegyezve, hogy a katona orrán lévő pattanásból kibuggyanú faggyún becsillanó napfény helyesen világítsa be a bal szemzugban összegyűlő csipát...
Ez a motor arra képes, hogy (egy normál FPS-multi maphez képest) szinte végtelenül nagy térben kezelje akár többezer karakter minden tevékenységét, és nem utolsó sorban a lövedékeik becsapódását. Mégiscsak FPS ugyebár.
Ez a játék nem azért jó, mert különösebben szép, hanem azért, mert többszáz, többezer embert von be ugyanabba a harcba, és lövöldözés alatt megbúvó "metajáték" az erőforrásokért értelmet, célt, perspektívát ad az egésznek. Ez a stratégiai, taktikai metajáték teszi észjátékká is az FPS-t, ami megint csak kuriózum (2003 óta, ez a nemsemmi).
Tudod, egy legókocka sem nyerne díjat semmilyen dizájner vagy képzőművészeti versenyen, de attól még k*rvajó játék, végtelen kombinációval, főleg ha jó sok van belőle!
Szóval a "Ránézésre egy kalap szar" kommented akár igaz is lehetne, sőt, az is. Aki viszont túl tud lépni azon a dogmámá vált alapvetésen, hogy a játéknak elsősorban szépnek kell lennie, másodsorban pedig jónak, az egy olyan játékkal gazdagodik majd, ami valós élményt nyújt. Mert ezt a játékot emberek játszák. Nincs MI, de az ellenfeleid, vagy a csapattársaid olyanokat húznak, olyan kombinációkat találnak ki, egy-egy jó elgondolással annyira új irányt szabnak a harcnak, hogy ámulsz-bámulsz.
Igen, olyan ez, mint legózni. Egyedül is jó, barátokkal meg még jobb. Sőt, továbbmegyek, a klánbéli társaim már unalomig ismerik az alábbi bölcsességeket (de 8. éves klánunkba a mai napig veszünk fel új tagokat, akiknek el lehet sütni...)
"A Planetside olyan, mint a szex. Ha jó, akkor kib*szottul jó. Ha épp nem jó, akkor is azért még elég jó."
"A Planetside olyan, mint a szex. Egyedül is jó, de társasággal még nagyobb élvezet!"
