Nyomorultak – A nyomor ereje

A francia külvásros nyomornegyedében a rendőrök sem kapnak különleges védelmet, ha pedig elszabadul a pokol, ők is pengeélen táncolnak...

Nyomorultak – A nyomor ereje

79 %
{{ average }} %
  • Intézzük el!
Szerzői értékelés
Szerző
79
%
Olvasói értékelés
Olvasó
Olvasói értékelés
{{ average }}
%
{{ average }}
%

A címről a legtöbbeknek biztosan Victor Hugo alapműve fog az eszébe jutni, rosszabb esetben pedig az irodalomórák, ahol az átlagban 1000 oldalas művet elemezték a tudásra szomjas nebulók. Rengeteg feldolgozásnak volt alapja az 1862-ben megjelent történelmi nagyregény és a filmes verziókban Jean Valjean szerepét már sok ismert színész magára öltötte, többek között Gérard Depardieu, Liam Neeson, Hugh Jackman és Jean-Paul Belmondo is.

A helyszín Montfermeil és nem véletlen, hogy pont itt játszódik a film, Hugo annak idején ebben a kis faluban írta meg a címadó regényt. Mostanra lakótelepekkel tűzdelt, bandák által uralt vidék ez, Párizs külkerülete, ahol a rendőrség is csak egyfajta katonai erőként jelenik meg, a rend fenntartásáról szinte alig lehet beszélni. A társadalom és a törvény pereme ez, ahol érdekek, erőszak, tekintély, kapcsolatok és gazdasági érdekek mozgatják a szálakat.

Cinikusan azt is lehetne mondani, hogy ugyanilyen a helyzet bárhol máshol is, de annyiban szerencsésebbnek mondhatja magát az, aki nem itt él, hogy a háttérben futó szálak egy nyugodtabb környéken legalább a háttérben is maradnak. Itt mindez az utcán, a panelok között, az utcákon zajlik és egyetlen esemény véres láncreakciót indíthat el.

Galéria megnyitása

Ladj Ly filmje nem csak azért zsigerekbe markoló, mert olyasmit mutat be, aminek hétköznapi ember nemigen lesz szemtanúja. A leplezetlen valóságra azonban sosem jó érzés ránézni Egyszerre szorongató az érzés, hiszen a film feszültsége szinte egy pillanatig sem csökken. Pattanásig feszült történet pereg a szemünk előtt és szerencsésnek érezhetjük magunkat.

Mert ezen az érzésen csak az könnyít, hogy egy moziban, a vászon innenső felén ülünk, kényelmesen, és röpke 2 óra múlva visszatérhetünk életünk megszokott kerékvágásába. Ladj Ly elsősorban saját élményből dolgozik, de azt is belekeveri, amikor a 2005-ös zavargások idején egy rendőri túlkapásról készült felvétele alapján ítélték el a visszaélést elkövető rendőröket.

Galéria megnyitása

A helyzet a 2005-ös állapotokhoz hasonló, bár most nem lázadásról beszélünk a film kapcsán, hanem „csupán” látleletet kapunk. A jelenségről ezt azonban érdemes tudni:

Az észak- és közép-afrikai bevándorlók egyre növekvő számú második-harmadik generációja már Franciaországban született, tagjai csak franciául beszélnek, ugyanakkor társadalmi beilleszkedésük konfliktusok forrásává vált. Egyfelől részükről már nincs meg az a jobb élet reményében vállalt alkalmazkodás, amelyet otthonukat elhagyó szüleik értük vállaltak, másfelől a többségi társadalom sem képes megfelelő képzettséget, munkát nyújtani számukra tömegesen. Azaz a kulturális szembenállás rárakódik a szociális feszültségekre.

Galéria megnyitása

Két veterán rendőr, Chris (Alexis Manenti) és Gwada (Djebril Zonga) egy évtizede járőröznek ezen a környéken és mondhatni beépültek az itteni rendszerbe. Ismerik a szabályokat, az erőviszonyokat és azt is, hogy az akarat érvényesítése mivel jár itt. Ebbe csöppen bele Stéphane (Damien Bonnard), aki tiszta lelkűnek és jószándékúnak lehet leírni, tehát nagyon más, mint a társai. Ő az, akit a két veterán mellé rendelnek, hogy kiképezzék az ottani körülményekre. Az újonc megütközve tapasztalja, hogy kollegái milyen eszközökkel és hozzáállással végzik a munkájukat.

De mi csodálkoznivaló van egy olyan világban, ahol a polgármester egy bandavezér? Stéphane az első napján olyasmibe keveredik, amire nemhogy ő, de társai sem voltak felkészülve. Egy rutinnak tűnő helyzet során eldördül egy fegyver és erről egy épp arra kószáló drón segítségével felvétel is készül. Ismerős a helyzet? Vesszőfutás kezdődik, ahol a rendőri egyenruha nemhogy védelmet nem ad, de egyenesen hátrányt jelent. Ahol a korábbi laza szövetségek és a kapcsolati háló talán kihúzza a bajból a csapatot, de semmi sem biztos.

Galéria megnyitása

A film legnagyobb előnye, hogy a párizsi gettó, a körülmények és a szereplők végletekig hitelesek és átütő erejükkel a székbe szegezik a nézőket. Feszes, vibráló és egy pillanatnyi nyugalmat sem engedő történetet kapunk, de ehhez nem akción és vérfürdőn keresztül vezet az út. Van, hogy egy pillantás vagy néhány szó is elég ahhoz, hogy tudjuk – pengeélen táncolnak a szereplők. Olyan világ ez ami nem oszt és nem is kér kegyelmet. Az erősek még egy napot élhetnek, a gyengék pedig behódolnak. Megosztó a Nyomorultak témája, de fel is nyitja talán a szemünket. A kérdés, hogy oda akarunk, vagy merünk-e menni, egy „virtuális” túra idejére.

Összefoglalás

Nyomorultak – A nyomor ereje

Nyomorultak – A nyomor ereje

Nyomorultak – A nyomor ereje
Szerzői értékelés
79
%
Ladj Ly filmje a nyomor világára nyit ajtót, és amit ott találunk, annak nem fogunk örülni.
Zsigerekbe markoló, feszültséggel teli történetet kapunk, hiteles és élethű karakterekkel, akik kendőzetlenül mutatják meg a valóságot.
Megosztó a téma és a film egyáltalán nem könnyed alkotás.
{{ totalLabel }}
%
{{ userRateLabel }}

Neked ajánljuk

Kiemelt
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
0% THM
{{ product.displayName }}
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap