Örök élet. Halhatatlanság. A halál közbeiktatása nélküli folyamatos létezés, a test megsemmisülése és a lélek halhatatlansága, a megifjítás emberi módja, regenerációra vagy testcserére kihegyezett öröklét. Ezek mind filozófiai, metafizikai és tudományos értelemben is régóta, sokakat foglalkoztató kérdések. Az Altered Carbon, a Benjamin Button különös élete, a vámpíros fiilmek, a D&D lich-jei, a BRZRK képregénysorozat és még rengeteg példa mutatja, hogy a téma maga is halhatatlan, legalábbis, amíg megoldást nem találunk rá, vagy ki nem halunk.
Egy ilyen erős központi fogalom (vagy lassan valóság?) mellé tegyünk egy tönkrevágott ökoszisztémát, „az uralkodó elit és a gazdagok bármit megtehetnek” alapvetést és egy kiégett zsarut, aki épp lábadozik egy katasztrofális korábbi ügyből. És aki elveszítette a feleségét. És aki egy roncsnál épphogy jobb testet kapott az előző elvesztése után. Testcsere? Nos, ez is bonyolult kérdés, legalábbis az átlag halandó szemszögéből.
Vezessünk be pár újnak ható, de szintén időről időre felmerülő disztópikus rémálmokat idéző fogalmat, szervezetet és keretet: Állami Test Licit, a 21 év alattiak test-jogosultsága, test-regisztráció, kötelező test megőrzési programj, a Halhatatlansági minisztérium és egy társadalom, ahol az emberi test – van, aki már csak burokként hivatkozik rá – ad mindennek értelmet és alapot.
2329-et írunk és természetesen bárki feliratkozhat új testre, de ennek is két útja van. Az egyik, hogy sok pénzed van. A másik, hogy minden tetted, minden napod és döntésed annak árnyékában élted, hogy vajon eléggé vigyáztál-e a testedre, hogy jogosult legyél egy újra. Vagyis folyamatosan fizikai, mentális és financiális tesztekre jártál, minden módon megbökdöstek és megvizsgáltak, hogy eleget tettél-e – ők így fogalmaznának – magadért. Ha igen, akkor a leélt évtizedek alatt már csak egy pár dolgot kell elkerülnöd: alkohol, kábító vagy egyéb tudatmódosító szerek, veszélyes vagy kockázatos tevékenységek, egészségtelen ételek és bármi, ami a tested veszélyezteti. Ennyi. A tested ugyanis törvényileg az állam tulajdona. Vagy mindezt félresöpörheted, kiröhögheted és bármikor áthághatod, csak akkor készülj fel az első út bebiztosítására, vagyis legyen kezedben két dolog: pénz és hatalom.
Hősünk, James Karra régivágású nyomozó, akinek a noir detektívmozi az életfilozófiája, a laposüveg tartalma a reggelije és aki a kiégés, az önpusztítás és a cinizmus triászában él és dolgozik. Ez utóbbit egész hatékonyan teszi, bár híres helyett inkább hírhedt, mert hát a szabályok betartása és a feletteseknek való engedelmesség nem erős oldala. Tipikusnak is mondhatnánk, sablonokból összegyúrt kliséhalmaznak, a játék viszont a köré épített világgal, az események és a történet láncolatával, a mellékszereplőkkel kiváló főszereplővé formálja.
Egy olyan szereplővé, akinek a döntései befolyásolják a játékmenetet, a beszélgetések kimenetelét, a felhasználható érveket és lehetőségeket. Mindezt röviden következménynek hívják és nem nagy spoiler, hogy a játéknak 4 féle befejezése van. Az egyszerűnek tűnő rutin ügy, az egyre mélyebbre nyúló korrupt szálak és a hullák számának növekedés egy dolgot jelent csak, mégpedig azt, hogy nem állhatunk meg. Játékmechanikailag egy nyomozós-beszélgetős-sok átvezető és elemző/nyomokat átbeszélő, történetközpontú videojátékra készüljünk, ez nem FPS és nem is akciójáték.
A nyomozás egy nagyobb terület/helyszín bejárását jelenti, ahol három eszközzel bogozzuk ki, hogy valójában mi is történt ott, kik az elkövetők/áldozatok és így görgetjük magunk előtt az évtized talán legnagyobb összeesküvését. Az UV lámpa és a kézi röntgen a vér és egyéb folyadékok elemzésére, vérnyomok követésére, falakon belül futó vezetékek megtalálására és ballisztikai elemzésekre használatos. A legizgalmasabb eszközünk – az agyunkat kivéve – viszont a Reconstructornak nevezett technológiai csoda, aminek működési elvéről semmit nem tudni, viszont egy holografikus, idő oda-vissza tekerő, nyomkereső szuperkütyü. Ezzel kötjük össze a szálakat, találjuk meg a nyomok egy részét, és rakjuk össze mi történt az adott fejezetben. Nagyon jó koncepció és remekül egybeintegrálták a történetmeséléssel, valamint az újabb és újabb nyomok begyűjtésével, amit hősünk és segítője folyamatos narrációval egészít ki.
Összességében a világ sötét hangulata, a szereplők beszélgetései, a helyszínek, a retrofuturisztikus + art deco stílus és a zenék remek alapot adnak egy olyan nyomozós játékhoz, ahol ugyan a döntéseink más-más irányba vihetnek el, de azért a dolgok 90%-át mindenhol muszáj megtalálnunk, hogy továbbjussunk. Ez szűk mozgásteret ad a játékosnak és ami inkább hajlik egy interaktív, hangulatos könyv videojáték átdolgozás felé, minthogy szabadságot és szigorúan vett kutatást, nyomozást, kilogikázást várna el. De ez nem baj, mert a történet-kalandjáték formát nagyon jó színvonalon hozza és közben élvezetes merengések, elgondolkodtató életigazságok és vacak emberi sorsok röppennek el mellettünk. Biztos, hogy életben akarunk maradni egy ilyen világban? Megéri nyomozni, gürizni, ha a döntéshozók mindent és bármit keresztülhúznak egy tollvonással? Van igazság vagy bármi következmény, ha a kisemberen csattan az ostor? Nem túl életvidám gondolatok, de senki nem mondta, hogy az örökélet minden problémát megold. Azért mégis van fény az alagút végén: aki szeretne halhatatlan lenni, annak a 24. századig már csak pár tucat évtizedet kell túlélnie.
