No Pineapple Left Behind - A közoktatás diszkrét bája

A szatíra legendásan kétélű fegyver.

No Pineapple Left Behind - A közoktatás diszkrét bája

Személyes tapasztalatom szerint ha valakibe annyi mulattatói tehetség szorult, hogy egy gyászjelentés a vicceihez viszonyítva a Chevy Chase, Chris Farley, John Belushi, Dan Aykroyd és Bill Murray nevével fémjelzett komikusgeneráció egy múlhatatlan remekművének tűnik, akkor az illető okvetlenül megjegyzi, hogy neki különleges, abszurd és/vagy angol humora van, amit nem érthet ám akárki. Ha pedig a második sziporkája után hallgatóságának tagjai mérlegelik a büntetőjogi következményeket, majd egyéb fegyver híján leveszik a cipőjüket, hogy annak sarkával verjék agyon, akkor a lincselés célpontja még többnyire azt is megjegyzi menekülés közben, hogy az ő szatirikus látásmódja nem való mindenkinek.

Éppen ezért, nem minden rossz érzés nélkül vágtam bele az USA oktatási rendszerét kikarikírozó No Pineapple Left Behind tesztelésébe, ami az Amerikai Egyesült Államok központi kormányzata által 2001-ben elfogadott No Child Left Behind törvény elé tart görbe tükröt. Ez az amúgy tisztességes szándékú határozat azt biztosította volna, hogy minden diák rendelkezzen egy a mindennapi boldoguláshoz használható tudásszinttel. Azonban, mivel a szövetségi kormány által adott forrásokat ostoba, nem a gondolkodást, hanem a magolást támogató feleletválasztós tesztek kitöltéséhez kötötték, és az egyes tagállamok beleszólhattak abba, hogy mit is várnak el a nebulóktól, egy minden ízében hibás rendszer alapjait sikerült lefektetni. Mindennapossá váltak a visszaélések, a gyengébb képességűeket pedig egyszerűen hazaküldték akkor, amikor a diákoknak számot kellett adniuk a tudásukról, és mivel a tantervek nem segítették elő azt, hogy a tanulók alkalmazni tudják mindazt, amit a fejükbe vertek, számos diák papíron igen jól teljesített, de bajba került, ha nem tudott a begyakorolt sémákra hivatkozni. Az amúgy is siralmas összképen tovább rontott, hogy a hátrányos helyzetű tanulókkal teli iskolák vezetőségét a legritkább esetben érdekelte, hogy sikerül-e ténylegesen átadni valamit a hozzájuk járóknak, hiszen megkapták az előírt summát és a munkahelyük biztosítva volt.

Ahogy azt mindezek tükrében viszonylag egyszerű kikövetkeztetni, a Subaltern Games művében egy iskolaigazgatót alakítunk, akit kizárólag az vezérel hogy elkerülje a konfliktusokat és ne vigye csődbe az általa vezetett intézményt. A legfőbb feladatunk ezért az, hogy az érzelmekkel, vágyakkal és célokkal rendelkező diákokból név helyett csupán sorszámot viselő ananászokat gyártsunk. A pattogva közlekedő gyermek-gyümölcsök ugyanis bár nem okosabbak mint egy ember, de mivel nincs se személyiségük, sem szociális életük, egyedüli céljuk az, hogy minél jobb jegyeket szerezzenek. Ez pedig, tekintve hogy a büdzsénk a tesztek eredményeitől függ, komoly előnyt jelent a megmaradásért vívott harc során.

Ahhoz, hogy manipulálhassuk az ifjúságot, természetesen tanárok kellenek, akiknek azonban kizárólag egyetlen dologtól, a fizetésüktől függ a motiváltságuk, egészen pontosan az energiaszintjük, amikből különféle varázslatoknak, illetve lézereknek nevezett trükköket tudnak bevetni. Előbbiek lényegében a tananyagnak felelnek meg, utóbbiak pedig csak egy-egy célpontra ellőhető, nagyrészt a nebulók lelkivilágát befolyásoló hatásokat takarnak. Egy kattintással barátságokat szüntethetünk meg, életcélokat törhetünk ketté, vagy elérhetjük, hogy az iskola keménylegényei leszálljanak a puhányabb okostojásokról. Természetesen ezen praktikák sikeres létrejöttének esélye csak akkor garantált, ha az őket használó tanár zsebe tele van, egyébként pedig csak egy bizonyos százalékos esély van arra, hogy a kívánt hatás valósul meg.

Hibázás esetén magunk alatt vágjuk a fát, mert a trükközésünk fordítva sül el és a diákok még emberibbek lesznek, tehát logikusnak tűnik, hogy minél többet fizessünk a tanítóknak, hiszen azok minden nap után tapasztalati pontokat kapnak, amikből új képességeket vehetünk nekik. Csakhogy, a gazdasági érdek nemritkán felülírja a józan ész parancsát, így mivel a büdzsénk szűkössége, valamint az egyes pályák feladatai miatt igen ritkán engedhetjük meg magunknak, hogy rendesen megfizessük alkalmazottjainkat, gyakran megesik, hogy pont a legértékesebb embereinktől kell megválnunk, ami azt jelenti, hogy gyenge minőségű emberanyaggal kell kihoznunk a maximumot az adott helyzetből.

Ezek alapján könnyen azt hihetnénk, hogy egy komplex címmel állunk szemben, különösen, mert a pénzügyi egyenlegünkön kívül az iskola egyéb dolgozóival, illetve a szülőkkel is foglalkoznunk kell.

Sajnos azonban, hiába az érdekes alapötlet, nagyon hamar készségszintre fejleszthetjük a pályák teljesítéséhez nélkülözhetetlen tudást, így azok egy idő után viszonylag kevés kihívást jelentenek számunkra, ami jelentősen lerontja a játékélményt. Egy kicsivel több változatosság nem ártott volna, mert így gyakorlatilag annyi a dolgunk, hogy kiszámítjuk, kit mikor éri meg kirúgni és amikor eljön a búcsú ideje, felveszünk a helyére valaki mást. Mindez már csak azért is fájó, mert a szatirikus elemek határozottan ötletesek és nagyon hamar rádöbbennünk, hogy minden sikerünk egy embertelen és ostoba rendszer fennmaradását segíti elő, és csakis erkölcstelen, undorító módszerekkel lehet talpon maradni.

Összességében, bár egyáltalán nem beszélhetünk rossz játékról, a No Pineapple Left Behind iskolapéldája annak, amikor a kivitelezés nem éri el az alapötlet szintjét. A viszonylag magas pontszám oka, hogy ha szeretjük a fekete, de nem túl szájbarágós humort, akkor számtalan kellemes percet szerezhet nekünk. Ellenkező esetben viszont bátran vonjunk le tíz százalékpontot az értékelésből. Unatkozni ekkor sem fogunk, de igen könnyen találhatunk egy sokkal tartalmasabb kikapcsolódást jelentő címet.

Galéria megnyitása grid_on

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward