A Nikkei Asia beszámolója alapján eléggé nagy problémák vannak a félvezetőipari gyártóeszközök körül, ami hosszabb távon egészen biztosan hatással lehet a chiphiányra, illetve a különböző termékek elérhetőségére. Az iparági forrásoktól származó információk szerint a félvezetőipari gyártóeszközöket fejlesztő és készítő vállalatok jelenleg igen komoly problémával küzdenek, már ami a megrendelések teljesítését illeti: az átfutási idő esetenként a 18 hónapot is eléri, vagyis ennyit kell várni a megrendelés leadása és az eszközök leszállítása között. És az őket kiszolgáló szegmensekben sem jobb a helyzet – pont ez okozza a problémát.
Ez a rendkívül hosszú átfutási idő korlátozhatja az olyan nagy vállalatok, mint a TSMC és az Intel gyárbővítési terveinek zökkenőmentes végrehajtását, ugyanis hiába szerkezetkész az adott gyár, a termelést a megfelelő felszerelés nélkül nem tudják megindítani. Ez igazából azt is jelentheti, hogy bizonyos termékekből tovább lehet hiány, mint azt a korábbi előrejelzések alapján várni lehetett – no de ne szaladjunk ennyire előre.
A chiphiány, az alapanyagok drágulása és esetenként nehezebb elérhetősége, valamint a COVID-19 újabb és újabb hullámai egyaránt nehezítik a félvezetőipari szereplők dolgát, és igazából nem csak az övéket, hanem sok-sok egyéb iparág mindennapjait is, hiszen ezek az állapotok nagyon sok mindenre kihatnak. A kedvezőnek egyáltalán nem nevezhető helyzet miatt az egyes termékek árai igen komoly emelkedésen mentek keresztül az elmúlt időszakban, igaz, az elmúlt hónapok folyamán már azért javulás jelei mutatkoznak több területen is. Időközben az orosz-ukrán háború megint rontott a helyzeten valamelyest, és a Kínában ismét erősödő pandémia szintén okozhat még kellemetlenségeket.
Az iparági szereplők természetesen komoly mértékű tőkeberuházásokról döntöttek annak érdekében, hogy a chipek iránti megnövekedett kereslettel lépést tudjanak tartani hosszabb távon, ám egy-egy üzem felépítése hosszú évekbe telik, mire az alapkő letételétől a termelés megindításáig jut a folyamat. Ráadásul a gyárbővítéseket és a gyárépítéseket is nehezíti a chiphiány, hiszen magukhoz a chipgyártó eszközökhöz is szükség van különböző chipekre és egyéb komponensekre, márpedig ha ezeket nehéz beszerezni, az erre a szegmensre is kihat.
A holland ASML nemrégiben fel is hívta a figyelmet arra, hogy a gyártóeszközökkel kapcsolatos átfutási idő jelenleg éppen 18 hónap körül helyezkedik el nagy átlagban, ami annak köszönhető, hogy rengeteg olyan termékből hiány van, amelyek nélkülözhetetlenek az eszközök gyártásához. Az Umicron vezetője szerint a chipgyártáshoz szükséges különböző szubsztrátumok esetében még ennél is rosszabb a helyzet, ugyanis míg 2021 folyamán 12 és 18 hónap között volt az átfutási idő a rendelések leadása és teljesítései között, addig jelenleg akár a 30 hónapot is elérheti ez az időtartam. Márpedig ezek nélkülözhetetlenek a chipgyártáshoz.
A kihívásokkal tarkított helyzet miatt az egyes nagy gyártók inkább a magasabb profittal kecsegtető termékekre koncentráltak, pont ezért fordulhatott elő az, hogy a belépőszintű termékek szegmensébe nem jutott annyi termék, amennyire szükség lett volna – igazából a felsőkategóriába se, de a belépőszinten még szembetűnőbb volt a hiány. Ez a grafikus processzorok és a processzorok mellett egyéb kategóriákra is igaz volt. Az AMD például csak nemrégiben mutatta be a 300 dollár alatti ársávba szánt ZEN 3 alapú processzorait. A szűkös termelés közepette érthető, hogy a cégek inkább a nagyobb árréssel futó termékekre koncentrálnak, például a felső(bb) kategóriás processzorokra és videokártyákra, valamint az üzleti termékekre, mint például a szerverekbe és adatközpontokba szánt komponensekre, illetve a szuperszámítógép-fürtökre.
A nagyobb cégeknél, mint amilyen az ASML, a TSMC és az Intel, a megfelelő mennyiségű pénzügyi fedezetnek köszönhetően könnyebb lekötni a termékekhez szükséges komponensek és alapanyagok gyártását, hiszen egy bizonyos pontig bezárólag szinte bármennyit ki tudnak fizetni értük – aztán nyilván vagy részben, vagy teljes egészében áthárítják majd az extra költségeket a megrendelőkre és a fogyasztókra, de ez már egy másik történet..
A kisebb szereplők számára a szűkös gyártókapacitás és komponens-elérhetőség nagyon nehezen kezelhető, rendkívüli körültekintést igénylő helyzetet eredményez, ugyanis nagyon alaposan meg kell tervezniük, előreláthatólag mennyi termékre lesz szükség a piacon, ugyanis ha túlrendelik magukat, a kereslet és a kínálat egyensúlyi állapotba kerülésekor igen nehéz helyzetbe kerülhetnek. Ez valamilyen szinten természetesen a nagy vállalatokat is érinti. A kisebbek viszont éppen az említett veszély miatt próbálnak óvatosan, biztonságra törekedve működni egy efféle időszakban.
Az egyelőre rejtély, hogy mikor áll vissza a régi megszokott rend a piacon, illetve meddig kell a chiphiánnyal és a megnövekedett átfutási időkkel számolni. A jövőt sajnos lehetetlen megjósolni, hiszen a gondosan felépített tervek kártyavárként omolhatnak össze olyan váratlan események hatására, mint amilyen egy természeti katasztrófa, egy járvány, vagy éppen egy háború. Mostanában mindegyik hatást gyakorolt a piac alakulására valamilyen szinten, így a korábbi előrejelzéseket is újra kell gondolni.
