I. oldal
A MotoGP-sorozat igen komoly múltra tekint vissza, hisz az első rész még Xboxra jelent meg 2002 nyarán. A Climax játéka hatalmas siker lett, és kapott egy igényes PC-s portot is, amit egy évvel később követett a MotoGP 2, majd 2005-ben a MotoGP 3. Csakhogy a kiadásért felelős THQ ekkor nem tudta megújítani a licencet, és ezért a sorozat össze-vissza pattogott a különböző kiadók és fejlesztők között. Az elmúlt pár év MotoGP címei meglehetősen vegyes minőségi skálán mozogtak, de kiemelkedőnek egyiket sem lehetett nevezni. Épp ezért voltunk kíváncsiak, hogy az utoljára 2008-ban MotoGP-t fejlesztő Milestone mihez kezd a licenccel, főleg, hogy immár kiadói szerepben is tetszelegnek, a MotoGP 13 pedig minden nagyobb platformra megjelenik. Nos, az eredmény ugyan kellemes, de messze sem olyan klassz, mint a tíz évvel ezelőtti MotoGP 2 volt.
Rossi elbújhat
A MotoGP 13 tehát egy hivatalos MotoGP-játék, a 2013-as versenyek és pilóták minden hivatalos adatával és jogával. Így, ha valaki rendre követi a sorozatot a tévében, gyorsan megtalálja kedvenceit a menüben. A játék gerincét természetesen a karriermód képezi, ami abszolút nem reális, de ugyanakkor jól megragadja a MotoGP nyújtotta menő életérzést. Választhatunk magunknak női vagy férfi fizimiskát, nevet és arcot, majd irány egy kis csapat, akiknek a színeiben indulhatunk a Moto3 osztályban. Az út természetesen a MotoGP 1000 köbcentis szörnyetegeihez vezet, de addig még nagyon sokat kell tanulnunk és fejlődnünk, és ehhez a játék meg is ad minden létező segítséget.
Már maga a konstrukció is dicséretre méltó: ifjú titánként egy menő lakóautóban töltjük a szabadidőnket, olvasgatjuk a sajtó MotoGP-s híreit, tévét nézünk, na meg e-mailekben kommunikálunk személyi- és csapatmenedzserünkkel. Ők lesznek karrierünk első fázisának legmeghatározóbb személyiségei, elvégre kitűznek számunkra bizonyos célokat, amiket, ha teljesítünk, egyre népszerűbbek leszünk, és rajongókat gyűjtünk magunk köré. E célok természetesen folyamatosan nőnek: kapunk egy megcélzandó pozíciót, és választhatunk magunknak egy személyes nemezist, akit magunk mögött hagyva egyre nagyobb ásznak tűnünk a sajtóban.
A menedzsereink tanácsait egyébként nem kötelező megfogadni, de azért ajánlott, főleg, ha valaki új a MotoGP dinamikus világában. A karrier lassan bontja ki magát, és kihagy egy csomó olyan dolgot, ami hozzátartozik a valódi bajnoksághoz, tehát nincs mondjuk időmérés, de akinek ez hiányzik, az indíthat egy Grand Prix versenyhétvégét, részt vehet a világbajnokságon, vagy csak gyakorolhat a gyorsverseny menüpont alatt. Összességében véve tehát unatkozni nem fogunk, a MotoGP 13 elég masszív tartalommal rendelkezik.
II. oldal
A körítés tehát rendben van, a menük is átláthatóak, és a hangulat is egy csapásra megragadja az embert. Kár, hogy maga a játékmenet ehhez képest eléggé laposnak bizonyul. A versenyek hozzák az elvárhatót, robognak körbe-körbe a gépek, de sajnos a fizika nagyon arcade-nek érződik, és a sebesség sem az igazi. A motorok valahogy tét nélkül tötymörögnek, zene pedig nincs, és nem is lehet beállítani a verseny alá, szóval marad a porszívóhang, ami majdnem az összes motornál egyforma. A segítségeket nyugodtan kapcsoljuk ki és lőjük be a Pro fizikát, nem lesz nehéz belerázódni a játékba, csak annyi a lényeg, hogy kövessük az ideális ívet és mindig előzzünk a kanyarokban.
Az MI nem egy észlény, megy, mint amit sínen húznak, és mindig bedől a régi trükknek, mely szerint ha egy kicsit később fékezünk a kanyar előtt, mint ő, tuti, hogy elgurulunk mellette. Az irányítás jó, de ez az arcade jellegből adódik, ellenben a balesetek kiábrándítóak, és nincs is igazi tétjük. Mint ahogy a csalásnak sem, egészen nyugodtan lökdösődhetünk és borogathatunk, a versenybírók valahogy sosem néznek arrafelé. Nem mondhatjuk ugyanakkor, hogy a MotoGP 13 unalmas lenne, csak épp a stílusra jellemző monotonitást itt nem dobják fel semmivel, és ez szomorú. Továbbá, nem hittük volna, hogy valaha felhozunk ilyesmit negatívumként, de időnként jó lett volna egy visszapörgetés-opció, mert kevés dolog idegesítőbb egy single player játékban, mint amikor az utolsó körben kilök a butus, de csalni szerető robotpilóta.
Mulitplayerben persze jobb a helyzet, a MotoGP 13 ilyenkor brillírozik igazán. Ugyanakkor az online tartalom köszönőviszonyban sincs a szólista móddal, gyakorlatilag csak versenyezni tudunk, meg előre lépkedni az internetes ranglétrán. Van továbbá versenyzőprofil, amihez minden egyes verseny pontokat ad, maximuma pedig 70, de igazából kevés dolog veszi rá az embert, hogy odáig játsszon a programmal.
III. oldal
Az utolsó körben
A MotoGP 13 technikai fronton sajnos alulról súrolja a közepes szintet. A zene a menüben rendben van, de a versenyek alatt ugye nincs, így ez máris mínusz pont. A grafika végső soron nem rossz, a motorokat kellően kidolgozták, és még az olyan apróságokra is figyeltek, mint a sisakos nézet vagy a pályát elborító fékcsíkok, de például a textúrák és a fények kifejezetten gyengék. Mi több, a játék nem 60 fps-sel fut, hanem 30-cal, és konzolon még ezt a számot sem képes tartani. Sajnos csak az Xbox 360-as változatot tudtuk kipróbálni, de az valami fertelemnek bizonyult: sokszor elment a hang 1-1 másodpercre, és a kép is meg-megakadt, arról nem is szólva, hogy a sebességérzet a nullához konvergált. A MotoGP 13 tehát nem a programozói bravúrokkal lopja be magát a játékosok szívébe. Slusszpoén, hogy valami bug miatt a játék a női versenyzők bőrébe bújva is férfiként hivatkozik ránk.
Mindezen negatívumok ellenére persze vannak jó tulajdonságai a játéknak. A kellően felépített karriermód követendő példa a sorozat későbbi részei számára, és ki tudja, ha siker lesz a MotoGP 13, talán a technológiai nehézségeken is felülemelkedik a Milestone. Addig is viszont csak egy érdekes, de semmiképp sem kiemelkedő versenyjátékkal szórakozhatunk.
Platformok: PC, PlayStation 3, Xbox 360, PS Vita
Tesztelt platform: Xbox 360
