I. oldal
Lovas nemzet vagyunk mi, nem motoros. De valljuk be, ettől függetlenül még imádjuk a kétkerekűek világát, Talma néhány évvel ezelőtti megjelenése óta pedig minden korábbinál nagyobb figyelmet szentelünk a sportágnak. A mi Gáborunk 2007 őszén aranysisakos világbajnok lett a 125ccm-es kategóriában, utána megszerezte a bronzérmet, majd kipróbálta magát a két nagyobb gép nyergében is. A MotoGP sorozat nagydíjait a világsiker óta nem más közvetíti itthon, mint a Királyi Televízió egyes csatornája, és miközben fél szemmel figyeljük Juhász Dávid induló Superbike karrierjét, lázasan építjük a Balaton mellé tervezett saját ringünket. S noha az idei szezon indulására még várnunk kell, a Capcom és a Monumental Games közös kovácsműhelyéből kikerülő, konzol-exkluzív MotoGP 09/10 segítségével már most nyeregbe pattanhatunk néhány kör erejéig.
A két idényt is feldolgozó új MotoGP játék a műfaj mindhárom osztályát nyomon követi. Legyünk a sokszor alábecsült, ám igazi kis villámként viselkedő 125-ös gépek kedvelői, a komoly versenytechnikát igénylő, kétütemű, 250-es kategória megszállottjai, vagy a motorok Forma 1-jének számító MotoGP rajongói, itt biztosan végignyomhatjuk szívünk választottjának teljes bajnokságát. De nem is húznánk tovább a szót, induljon maga a játék!
Nehézségi szint beállítás, intro videók, ismerkedés a módokkal, lázas menüturkálás. Az első lépések mindig izgalmasak, ha egy új játékot helyezünk a CD olvasóba, és bár ilyenkor még nem láttunk semmit, már kerek elképzeléseink vannak a részletekről. Ütős versenyhangulat, egymással rivalizáló pilóták, laptopot dobáló csapatfőnökök, miniszoknyás pályacicák, embert próbáló megmérettetések, taktika és szerelem. Az élet a száz fokos aszfalton kezdődik, nem is csoda hát, hogy meg van kergülve az ember, amikor erre gondol. Most azonban el kell rontanom a jó hangulatot, a MotoGP 09/10 messze alulmarad attól az élménytől, amit egy ilyen motorverseny adhat.
II .oldal
A játék nem bonyolítja túl a dolgokat, és mindössze négyféle módot kínál nekünk. Az első a championship, melyben kedvenc pilótánkat irányítva végignyomhatjuk mind a két teljes bajnoki idényt, a szabadedzésekkel, az időmérőkkel, és a nagydíjakkal együtt, úgy ahogy az a nagykönyvben meg vagyon írva. A szimulátortól igen messze eső játékstílus jegyében a készítők azonban erős könnyítéseket alkalmaztak, a futamok ugyanis csak három körösek, és ha netán nem lenne kedvünk a stopperrel körözgetni, akkor még a nagydíj előtti kvalifikációs napokat is kihagyhatjuk. Igen gyerekes tehát az egész, így nem is pazarolnánk rá a szót tovább, jöjjön a második, a career, melyben saját motorost indíthatunk a versenyen. Pilótánk egy képzelten újonc, úgyhogy lesz dolgunk vele bőven: ki kell választani a hazai pályát, nemzetiséget és számot kell adni neki, aztán jöhet a csapat menedzselés, el kell keresztelni magunkat, meg kell venni az első motort, majd lehet sisakot, ruhát és kiegészítőket vásárolni. Ha megvagyunk a szöszmötöléssel, és emberünk olyan, amilyennek megálmodtuk, akkor a játék már be is dob minket a sűrűbe - egy gyors tutorial után már indul is a világbajnokság.
A harmadik, arcade menüre nyomva egy tetszőleges hétvégét vagy futamot tolhatunk le szabadon, a játékmód érdekessége pedig, hogy időre megy minden meccs. Egy óra folyamatosan számol vissza a képernyő tetején, a szép előzések, és a jó manőverek viszont értékes plusz másodperceket érnek, így a feladatunk úgy jó helyezéssel célba érni, hogy közben letelt volna az időnk. De érdekes még a negyedik, és egyben utolsó egyjátékos mód, a time trial is, ez utóbbi ugyanis az egyetlen, amiben már kezdésnél elérhetőek a 250-es és a MotoGP kategóriájú gépek. Az ajándékért cserébe viszont csak az idő áll ki ellenünk, arra ösztönözve minket, hogy körről-körre faragjunk le néhány másodpercet a teljesítményünkön - így gyúrva az igazi versenyekre.
Mindez nem hangzik rosszul, a játék kivitelezése mégis borzalmas lett. A versenyek laposak, minden futam ugyanarra a forgatókönyve épül, nincs tőle eltérés: begurulunk a rajtrácsra, körbeállnak minket az esernyős hostessek, majd indul a verseny, megtesszük a kötelességeket, a futam végén pedig már vissza is kerültünk menübe, és kezdhetünk mindent elölről. Ilyen formában semmit sem ér az egész, arról nem beszélve, hogy maguk az összecsapások is ritka gyengék. Az AI rettenetesen buta, mindenki megy a megírt ideális útvonalán, nem foglalkoznak vele, hogy a nyakukban loholunk, sőt még keresztbe is állhatunk előttük, percekig fognak tolni, valahogy úgy, mint az a múlt heti bamba orosz kamionos, aki világhíres lett a netet fél nap alatt bejárt autópályás videojával.
III. oldal
A látvány hihetetlen silányra sikerült, a grafika feleslegesen széteffektezett, minden világít, az összkép pedig olyan, mint a Superstars V8 Racingnél volt tavaly. Torzító layerek egész sora uralkodik a képernyőn, gyorsításnál és kanyarodásnál elmosódásokat látni, illetve bármerre nézzünk is, mindent erős barna maszatok és életlen vonalak uralnak. De hasonlóan ocsmány még a HUD is, túl sok infó van rajta, a képernyő felét különféle óra, időkülönbség tájékoztató, térkép, sebességmérő, fordulatszámmutató, helyezéslistázó, körszámláló, motorállapot kijelző és szakaszfigyelő foglalja el, a motorosok felett meg ráadásul még a nevük is megjelenik, és akkor még nem beszéltünk az arcade módban látható jutalomdobálóról, és újabb visszaszámlálóról. Mindezt pedig még fokozza is a játék, a feliratok ugyanis giga betűmérettel és mindenféle neonszínnel lettek kiírva, a HUD elemei meg csak úgy tüntethetőek el, ha mindent leveszünk, még a kilométerórát is.
Az irányításnak semmi köze sincs az eredeti motorokhoz, a MotoGP 09/10 minden tekintetben az arcade irányvonalat erősíti. Persze ezen a téren is tud fejfájást okozni a játék, ha nem tenyerelünk rá a bal stickre, akkor gyorsításkor folyamatosan emeli a motor elejét, de hasonlóan béna lett még a belső kameranézet is, amiben nem látni a pilótánk kezét, és olyan az egész, mintha magát irányítaná a motor. A hibákat még oldalakon keresztül sorolhatnám, de legyen elég ennyi, mert még a végén elfelejtjük, hogy vannak jó tulajdonságai is a játéknak.
A hangok például kellemesek lettek, a motorzajjal nincsen semmi gond, a versenyek alatt pedig olyan igényesen összeválogatott modern pop-rock muzsikák mennek, melyek szó szerint megmentik a játékot a megsemmisítő bosszúnktól. De nagyon szuper még a sebességérzet is, verseny közben csak úgy suhannak el mellettünk a tájak, a látásunk pedig valósággal beszűkül a folyamatos távoli fúkuszálás miatt, illetve jó hír, hogy a finomhangolásokkal bíbelődők ezúttal is kitehetnek magukért. A versenyek előtt ugyanis van lehetőség testre szabni a mocikat, kiválaszthatjuk az időjáráshoz illő gumit, belőhetjük az ABS meg a stabilizáló erősségét, igazíthatunk az automataváltó működési értékein, illetve megszabhatjuk még azt is, hogy milyen legyen a felfüggesztés keménysége. A változások természetesen mind hatással vannak az irányításra is, nehezebb fokozatokon pedig igencsak érdemes magunkra szabni a motort, hiszen egy jó beállítás még aranyérmet is hozhat!
IV. oldal
Versenyjáték lévén természetesen van multiplayer mód is a MotoGP-ben. Nyílt lobbijú LIVE, meghívásos party, és osztott képernyős split screen áll rendelkezésünkre az egymás elleni mókákhoz, és jó az is, hogy internetes módban nem kell hosszasan várni, amíg megtelik a teljes rajtrács. Ha nem vagyunk elegen, akkor a gép feltölti a maradék helyeket, mi pedig már mehetünk is csapatni. Ide vágó tudnivaló, hogy a játékhoz két ingyenes DLC fog majd érkezni hamarosan, melyek nem csak elhozzák tokkal-vonóstul a 800ccm-es osztályt, de beépítik a játékba a két új pályát is, a brit Silverstone Arena Circuitet és a magyar Balaton Ringet.
A MotoGP 09/10 csaknem totális csőd lett, ahol el lehet rontani egy játékot, ott ezt el is rontották. A pocsék kivitelezés, a nulla hangulat, és az alacsony szavatosság ellenére viszont mégis el lehet vele lenni egy, legfeljebb két délutánt, legalább száguldozhatunk egyet a jó öreg Talmával, és büszke magyarként már ennek is örülünk.
Platformok: Playstation 3, Xbox 360
Tesztelt platform: Xbox 360
