A Curiosity marsjáró mostantól maga választhatja ki, hogy lézerspektrométerével mit vizsgál meg. A fejlemény történelminek is nevezhető, hiszen ez az első alkalom az űrkutatás kezdete óta, hogy egy robotikus rendszer a fotózáson túl önállóan dönt egy műszere használatáról. Az ezt lehetővé tevő szoftvert a NASA szakértői fejlesztették ki, és segítségével a Curiosity következő időszakban hetente több sziklát és talajrészletet magától fog megvizsgálni. A ChemCam nevű spektrométer számára persze a földi kutatók továbbra is kiválaszthatnak olyan célpontokat, amelyek a marsjáró felvételei alapján érdekesnek tűnnek, de az autonóm célzás révén olyan új mérések is csatlakozhatnak ezekhez, amelyek a helyszínen tartózkodó robot számára izgalmasnak látszanak.
A Curiosity lassan négy éve van a Marson, és ez idő alatt a ChemCam több mint 1400 kőzet és talajdarab több pontját vizsgálta meg. A műszer a célba érő lézernyaláb nyomán keletkező plazma spektrumát elemzi, ami alapján akár hét méteres távolságból is meghatározható a célpont vegyi összetétele. A ChemCam eddig több mint 350 ezerszer sütötte el lézerét nagyjából 10 ezer különböző pontra tüzelve. A rendszer minden célpontról nagyfelbontású fotókat is készít.
A ChemCam új szoftverét, az AEGIS-t korábban az Opportunity roveren használták, bár jóval ritkábban és nagyon más célokra. Ez utóbbi marsjárón a program a széles látószögű kamera felvételeit analizálta a helyszínen, és önállóan döntött arról, hogy szűk látószögű kamerájával az adott terület mely részleteit fotózza le. „Ez a fajta önállóság különösen hasznos akkor, amikor az irányító csapat nem tud folyamatosan beleszólni a rendszer működésébe” – mondja Tara Estlin, az AEGIS-t fejlesztő csapat vezetője. Ennek oka sokrétű lehet a nagy távolságú kommunikáció nehézségeitől kezdve a földi személyzet másrétű elfoglaltságáig.
Jelen esetben az AEGIS azzal segíti a kutatókat, hogy még hazasugárzásuk előtt elemzi a Curiosity navigációs kamerájának képeit, és ezekről célpontot választ a ChemCam számára. Így a kutatók már vegyi adatoknak is birtokában vannak, amikor a képek megérkeznek, és a következő napok programjáról kell dönteniük. A célpontválasztás kritériumait a kutatók adják meg, vagyis ők határozzák meg, hogy az adott környezetben és tudományos szakaszban milyen méretű vagy fényességű sziklák az érdekesek, és ezen tényezők alapján válogat a szoftver a felmerülő lehetőségek közül.
Az AEGIS másik fontos funkciója a célpont eltalálásában rejlik. Ehhez a ChemCam célzókameráját használja a program. A korábban a kutatók kiválasztottak egy vékony elszíneződést vagy egy furcsa letörést a szikláról készült képeken, majd megállították a Curiosity-t, hogy a Földről végezzék el a becélzás bonyolult műveletét. Az AEGIS viszont képes arra, hogy a célzókamera képein automatikusan felismerje a Földről közölt célpontot, és elsőre eltalálja azt, ami a földi irányítóknak többször gondot okozott.
