Men of War: Assault Squad 2 – Háború, sokadik felvonás

A Men of War még mindig ugyanazt nyújtja: kompromisszum-mentes harci taktikázást.

Men of War: Assault Squad 2 – Háború, sokadik felvonás

1. oldal

A Men of War-sorozat (és a szellemi elődjének tekinthető Faces of War, valamint a még régebbi Soldiers: Heroes of WW2) két dologról ismert: arról, hogy nagyon nehéz és mély taktikai játék a keményvonalas játékosok számára, valamint hogy részről-részre, kiegészítőről-kiegészítőre szinte alig változik bármit is. A türelmetlenek számára megspórolok egy kis időt, és lelövöm a poént: nincs ez másképp az Assault Squad 2-vel sem. A türelmesebbek engedjék meg, hogy kifejtsem a fentieket.

A sorozat kis létszámú csapatokat mozgató taktikai RTS-ként kezdte pályafutását, ahol nem kellett egységgyártással meg bázisépítéssel foglalkozni, csak egy maréknyi egységet kellett hatékonyan irányítani. Ha valakinek a sokkal ismertebb Company of Heroes jut eszébe a fentieket olvasva, akkor igaza van... legalábbis részben. A Men of War ugyanis körülbelül úgy viszonyul a Company of Heroes-hoz, mint az ARMA-sorozat a Call of Duty-hoz: annál sokkal-sokkal taktikusabb, valósághűbb és részletesebb, ezzel együtt sokkal kevésbé emészthető a szélesebb rétegek számára. Csak hogy néhány példát említsek az összetettségre: folyamatosan foglalkoznunk kell a katonáink felszerelésével is, lőszert kell felvenni, kötszert tartani a felcsernél, de akár fegyvert is lehet váltani, ha az elesett katonáké jobban tetszik, vagy sisakot, ha a katonáét lelőtték. A tankjaink és egyéb harci járműveink külön-külön sérülési zónákkal rendelkeznek, ki lehet lőni például a lánctalpat, ezzel mozgásképtelenné téve a járművet, továbbá az sem mindegy, merről érkezik a becsapódó lövedék. Emellett irányításukhoz személyzet szükséges, és az is számít, hányan vannak bent – ha csak egy katonát tudunk beküldeni, akkor tankunk nem tud mozogni és tornyot is fordítani egyszerre. A szétlőtt területeket, ha még nem semmisültek meg teljesen, ki is lehet javítani, persze csak ha van nálunk erre alkalmas szerszám. De lehetne még sok hasonló apróságot sorolni, ami olyan összetetté és élethűvé teszi a Men of War-sorozatot: pontosan lemodellezett fedezékharc, szétlőhető fedezékekkel (és összességében is alaposan elpusztítható, leégethető, felrobbantható pályával), többféle gránát- és lőszertípusok, sokféle egység, külső támogatás hívása (légicsapás, hajónaszád sortűz, ejtőernyős kommandósok), stb. A lista hosszú, de a lényeg rövid: a csapataid mikro-menedzselése a siker kulcsa, amin sokat segíthet, hogy szükség esetén le lehet lassítani az időt, így aki nem rendelkezik egy koreai Starcraft-játékos kattintási sebességével, az is érhet el sikereket.

A mikro-menedzselés ugyanakkor mostanra kicsit problémássá nőtte ki magát. A sorozat eredetileg néhány fix, az egész pályán nálunk lévő egység irányításával kezdte pályafutását, akikhez utánpótlást sem kérhettünk. Mostanra azonban kicsit „megnőtt” minden, sok küldetésben már idézhetünk erősítést a különböző irányítási pontok elfoglalásával és megtartásával, így egy idő után már elég nagy sereget, és többfrontos összecsapásokat is kezelni kell, és ekkor jönnek a problémák: egyik csapatunknál a lőszer fogyott el, miközben hullákkal vannak körülvéve, másik csapatnál a felcser áll flegmán haldokló társai mellett, és mind a mi kattintásunkra várnak ahelyett, hogy cselekednének. Bár a fórumokon a fejlesztők ígéretet tettek pár kényelmi funkció berakására, nem lennék meglepődve, ha ez csak egy következő részbe kerülne bele...

2. oldal

A sorozat egyik legmókásabb tulajdonsága a Direct Control elnevezésű lehetőség, amivel közvetlenül átvehetjük egy-egy egység fölött az irányítást. Ilyenkor a WASD-vel mozgunk, és az egérrel célzunk (bár a kamera marad kötetlen külső nézet). Ha így irányítjuk egységeinket a kritikus helyzetekben, akkor az MI-nél sokkal hatékonyabb munkát végezhetünk – arról nem is beszélve, milyen jó érzés személyesen bekommandózni a frontvonalak mögé, és bedobni egy gránátot a lövészárokba, vagy éppen az onnan kikandikáló németeknek osztani gyilkos fejlövéseket egy mesterlövésszel.

Ha egy játék összetett, az még nem feltétlenül jelenti azt, hogy nehezen tanulhatónak kell lennie. Láttunk már jó példát egy bonyolult játék jó oktató módjára (például a Civilization-sorozatban), de arra is, hogy a játékost szinte csak bedobják a mélyvízbe (például az X3 is híres erről). Sajnos a Men of War: Assault Squad 2 ez utóbbi csoportba tartozik. Van ugyan egy tutorial-szerű küldetés, ez azonban kimerül annyiban, hogy néha nehezen olvasható tippek jelennek meg a játék különféle aspektusairól, amik a töredékét nem mesélik el a lehetőségeknek. Alapvető funkciókat sem említenek, így ha az ember nem néz alaposan szét a kezelőfelületen/menüben, vagy nem néz meg egy-két játékmenet videót hozzáértő játékosoktól, akkor csak kapkodja a fejét, hogy mit hol, hogy lehet – és egy csomó funkcióról nem fog tudni. Az egy dolog, hogy keményvonalas játékosoknak szánják a programot, de azért igazán segíthetnék a kezdőket is egy korrektül kidolgozott oktató kampánnyal. Szintén nagyon sokat jelentene, ha nyithatnánk egy kisebb ablakot az egységekről – melyik mit tud, mire jó. Nem csak a nyers statisztikát, és a kódnevét (ez megvan), hanem legalább a típust kiírva. Mert most ha valaki nem mozog kellően otthonosan a háborús szakkifejezésekben, akkor bizony vakarni fogja a fejét, hogy mi mire jó vajon, és mennyire hatékony. Érdekes módon multiban az egységeknél van egy kis kattintható kérdőjel, ami hasonló infókat ad – ez szólóban miért maradt ki?

3. oldal

A sorozat jelenlegi részében az egyjátékos kampányban a németeket, amerikaiakat, angolokat, japánokat és a szovjeteket irányíthatjuk – már amennyire kampánynak lehet nevezni az egymás után mindenféle különösebb történeti körítés nélkül sorba pakolt skirmish típusú pályákat. A küldetések szórakoztatóak (bár nemzetenként gyakorlatilag ugyanazok tükrözve), de a rajongók körében már régebben kialakult az egyöntetű vélemény, miszerint az Assault Squadok lelkét a multi adja. Hisz más játékosok ellen, pláne ismerősöket beszervezve lehet igazán mókás élményeket gyűjteni, nem kivétel ez alól egy taktikai játék sem. Már ha nincs lag – mert én akárhányszor próbálkoztam, csak játszhatatlan lassúságú játékokba tudtam belépni – hiába a 60 FPS, ha a játék „szaggat”, lassú. A játék multija egyébként kapott egy kis átalakítást: bevezették a szintlépés rendszerét, amihez bizonyos egységek lehívhatóságát is hozzákötötték – ezt nem gondolták át eléggé, mert így bizony eléggé bekorlátozzák a kezdő játékosokat. Szerencsére ez az opció új játék hostolásakor kikapcsolható, és az összes egység megnyitható.

Az Assault Squad 2 egyébként nem hoz túl sok látványos újítást a sorozatba: új pályák, kicsit újított kezelőfelület, néhány új hang (bár többségében még mindig az előző játékokban hallott, kissé értelmetlen katonai szöveget hallhatjuk), és picivel szebb grafika került a csomagba. A látvány kifejezetten impozáns, a csatatéren öröm végiggörgetni, vagy nézni, ahogy lángszórós egységünk felgyújtja az erdőt, az egészre a koronát pedig a nagyszerű animációk teszik fel – annyi részletet, annyi apróságot lehet észrevenni, hogy néha csak megálltam, és figyeltem a harcokat. A hangok már egy kicsivel árnyaltabb képet mutatnak, főleg a már említett egységhangok zavarhatják az embert. Könnyen feltűnhet ugyanis, hogy a helyzethez éppen nem passzoló, teljesen véletlenszerű hatást keltő szövegeket kiabálnak bakáink. A hangeffektek többi részével semmi probléma nincsen, sőt, kifejezetten jól adják vissza a harctéri hangulatot.

4. oldal

A Men of War: Assault Squad 2-nek két célcsoportja lehet: a sorozat rajongói, és új, világháborús RTS-eket szerető játékosok. Az előbbiek számára nagyon kevés újítást hoz az aktuális epizód. Számukra a legfontosabb elem a Steam-támogatás lehet, és ami ezzel jár: a Műhely (Workshop), amin keresztül az eddiginél könnyebben lehet a sok-sok játékos által készített pálya között böngészni, és tölteni belőlük. Nem utolsó szempont az sem, hogy a GameSpy megszűnésével az előző rész multija is eltűnik a süllyesztőben, itt pedig a többjátékos mód szintén a Steam kényelmes rendszerén keresztül működik (és még achievementeket is lehet gyűjteni, nem is keveset). Azonban maga a játék megint csak egy apró tyúklépéssel haladt előre, ami nem feltétlenül indokolja a vételárat.

Ha viszont valaki még sosem játszott a Men of War-sorozattal, akkor akár most is nyugodtan elkezdheti – feltéve, hogy van elég türelme és kitartása ahhoz, hogy kitanulja a játék elemeit, amihez jó eséllyel külső segítségeket is igénybe kell vennie. De ha ezen túlesik, akkor egy igazán összetett, és sajátos taktikai játékkal lehet gazdagabb a gyűjteménye, ami nem köt túl sok kompromisszumot: itt valódi háborút kapunk.

Platform: PC

Galéria megnyitása grid_on

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward