Érdekes eredményekkel zárult egy brit vizsgálat: az SMS-ezés nemhogy nem rontja a helyesírást és az általános írás-olvasási készséget, de még javítja is azt - valamint nagyot lendít a hangfelismerési-hangképzési készségen is.
A vizsgálatot a brit Coventry University munkatársa, Dr. Clare Wood fejlődéspszichológus vezette, a kutatást a British Academy is támogatta. Összesen 63, 8-12 éves gyereket kísértek figyelemmel egy teljes tanéven át. Ebből 27 volt fiú, 36 lány. 81%-uknak volt saját mobilja, a többiek másokét használták rendszeresen. A gyerekek átlagosan 8,4 évesen kaptak saját készüléket (a legfiatalabb mobiltulajdonos 5 éves volt mikor megkapta a telefonját).
Dr. Wood elmondása szerint eleve azért indították el a vizsgálatot, hogy kiderítsék, megalapozott-e az SMS-ezés helyesírásra gyakorolt negatív hatásáról kialakult közvélekedés, és ha igen, akkor milyen súlyos a probléma. Az eredményeken azonban ők maguk is meglepődtek. Kiderült ugyanis, hogy a gyakori SMS-ezők még a rövidítéseik ellenére is túlnyomó többségükben jól olvasnak és jó a helyesírásuk. Mi több, kimutatható összefüggést találtak az SMS-ezés gyakorisága, valamint az olvasási és a hangfelismerési-hangképzési készség alakulása között is.
A hangfelismerési-hangképzési készség fontosságát külön kiemelte Dr. Wood, rámutatva, hogy az SMS láthatólag hozzásegíti a gyerekeket a beszédhangok jobb felismeréséhez/képzéséhez (ide értve annak felismerését is, hogy egy-egy betű eltávolítása mennyiben változtatja meg az egyes szavak hangzását) és fejleszti a rímérzéküket is. Ez elsőre talán különös megállapításnak tűnhet, de végső soron érthető, tekintve, hogy sok rövidítés alapul hangzási hasonlóságon (ez főleg az angolban szembetűnő, de a magyarban is vannak ilyenek, pl.: 7VGn - hétvégén, 1Nlő - egyenlő, vagy épp a becsúszott anglicizmussal alkotott jó8 - jó éjt).
Rámutatott továbbá arra is, hogy a napi SMS-ezés végső soron rendszeres írási-olvasási gyakorlat, amit önszántukból végeznek a gyerekek, így nem is csoda, hogy fejlődnek általa. És ezek szerint a rövidítések miatt sem kell különösebben aggódni, mivel azok is a valódi, helyes forma ismeretén alapulnak; gyakori használatuk tehát nem jelenti azt, hogy az eredeti alakot már nem is (vagy épp rosszul) ismernék.
Összegezve tehát a dolog egy kicsit meglepő, egy előző kutatásban más oldaláról közelítették meg a kérdést (prediktív szövegbeviltel pontosságra gyakorolt hatásai). Biztos lesz még előrelépés a témában.
