Az új felvétel egy szintén új, szokásosan lenyűgöző, rövidebb videó háttérmunkálatait mutatja be, amelyen két Atlas robot egy huzamban teljesít egy akadálypályát. A színfalak mögé bepillantást engedő felvétel az eddigi legjobb képet nyújtja arról, hogy mi minden történik, mielőtt a robotok képessé válnak erre a tényleg lenyűgöző mutatványra.
A felvételen megszólaló fejlesztők azt is elmondják, mi értelme van a parkourozásnak, amelynek látszólag kevés a gyakorlati haszna. Ez a fajta összetett mozgás azért nagyon jó, mert a szélsőségesen magas szintű és sokoldalú teljesítményt igényel, így folyamatosan új összetevők és megoldások fejlesztéséhez vezet, amelyek aztán az eljövendő kereskedelmi termékekben is elterjedhetnek. Ahogy a felvételen elhangzik, az Atlas esetében jelenleg nem az egyes mozdulatok végrehajtása jelenti a nehézséget, hanem ezek egymás utáni teljesítése és összekötése, aminek gyakorlásához a parkour kiváló terepet jelent.
A Boston Dynamics 86 kilogrammos, 150 centiméter magas, humanoid robotjának akkumulátor szolgáltatja az energiát, és sokoldalú ízületeinek hála köpcös termete ellenére meglepően változatosan és kecsesen képes mozogni. Az aktuálisan tesztelt változat külsőre nem változott jelentősen a korábbiakhoz képest, viszont a mozgása feltűnően sokat fejlődött, ami elsősorban az apróbb, korrekciós mozdulatok terén végzett fejlesztéseknek köszönhető. Míg a korábbi videókon a robot masszívnak és merevnek tűnt, az új felvételeken sokkal könnyedebbnek hat, például az olyan akcióknak köszönhetően, mint hogy egy-egy mozdulat végrehajtása közben képes karjai vagy lábai apró mozdulataival korrigálni egyensúlyát és irányát.
A pálya begyakorlása közben a korrekciós mozgások helyenként kifejezetten komikussá és egyben emberivé teszik a robotot, ahogy karjaival hadonászva nagyokat esik. Az esések helyenként ritka brutálisak, elsősorban azért, mert a robotnak úgy tűnik, hogy egyelőre semmiféle esésészlelési rutinja nincs. Emberként esés közben rákészülünk a földet érésre, jellegzetes mozdulatokkal próbáljuk védeni például fejünket, de a robot semmi ilyet nem tesz, hanem egyszerűen pofára esik.
Az akadálypálya egyben való teljesítése, mint kihívás rendkívül hasznosnak bizonyult a fejlesztők számára, hiszen itt egészen más problémák jöttek elő, mint egy-egy, olykor egészen komplex mozdulat begyakorlása közben. Ezek a fejlesztések praktikus szempontból is rendkívül fontosak, hiszen hiába tud a robot bonyolult szaltókat ugrani vagy dobozokon átszökkenni, ha nem képes összekötni ezeket a mozgásokat, és az aktuális terephez, illetve saját pozíciójához igazítani őket, nem fog tudni eljutni egyik pontból a másikba.
A jelenlegi tesztkörnyezet pedig pontosan azt a célt szolgálja, hogy az Atlas minél önállóbb és alkalmazkodóképesebb legyen. Míg korábban előre beprogramozott mozdulatokat hajtott végre, immár saját percepción alapul a mozgása, vagyis kamerákkal és mélységérzékelőkkel detektálja környezetét, és arra reagál, amit lát. Vagyis a mérnökök nem programoztak be minden lehetséges platformra és résre minden lehetséges ugrómozdulatot, hanem kidolgoztak egy néhány alapmozdulatot, amelyek közül aztán az aktuális körülményekhez igazodva a robot válogat, hozzá is igazítva a mozgásokat az élő helyzethez. A környezeti ingerek feldolgozását három fedélzeti számítógép végzi, és ezek felelnek azért is, hogy az Atlas lehetőleg épségben átjusson az akadályokon a rendszer által megtervezett útvonalon.
A részletesebb videóból az is kiderül, mi történik, ha ez nem sikerül. A Boston Dynamics ugyanis most először nyújt bepillantást a robotokat érintő javítómunkálatokba, amelyek során új részek kerülnek az Atlasra az elromlott régiek helyett, majd ezek tesztelését is elvégzik, mielőtt visszaengednék a robotot parkourozni.
