A szakértők 61 fémfajta gazdasági életciklusát vizsgálták meg, és úgy találták, hogy ezek átlagos élettartama kevesebb, mint 10 év. Ami azt jelenti, hogy a különböző termékekben felhasznált fémek javát a termékkel együtt egyszerűen kidobjuk, és sosem hasznosul újra, ez pedig óriási mértékű veszteségekkel jár együtt.
Minden évben sok milliárd tonna fémet bányásznak ki, és a fémtermelés felel a globális széndioxid-kibocsátás 8 százalékáért. Az újrahasznosítás tehát több szempontból is kedvező lenne, ami a fémhasználat környezeti hatásait illeti, mondja Christoph Helbig, a Bayreuthi Egyetem ipari ökológusa, a friss vizsgálatról beszámoló tanulmány egyik szerzője. „Minél hosszabb ideig használjuk a fémeket, annál kevesebbet kell bányásznunk” – folytatja a szakértő, hozzátéve, hogy az újrahasznosítás hatékonyabbá tételéhez először is azt kell azonosítani, hogy hol tűnnek el ezek az anyagok.
Thomas Gradel, a Yale ipari ökológusa elmondása szerint régóta ismert tény, hogy a gazdaságból tömegével szívódik fel a fém. Az ilyen anyagok a fémek élettartamának bármely szakaszában eltűnhetnek. Vannak olyan fémek, amelyek a bányászat során csak melléktermékként kerülnek felszínre, de sosem kerülnek felhasználásra. Mások akkor vesznek el, amikor egy termék elromlik, vagy a gyártás során szintén melléktermékként kerülnek kidobásra. Az új vizsgálat szerint a globális kumulatív fémveszteség 84 százaléka a hulladékkezelés során veszik el, vagyis úgy, hogy a termék kidobásra kerül, és onnan pedig a szeméttelepre vagy az újrahasznosító üzembe, ahol azonban a fém részek valamiért mégsem kerülnek újrahasznosításra.
A legtöbb hasonló vizsgálat korábban csak egy-egy fémfajta kapcsán próbálta felmérni az újrahasznosítás mértékét, ami azonban nem adott teljes képet a helyzetről. Helbig és társai viszont sok-sok különböző iparág kapcsán gyűjtötték össze és vizsgálták meg a vonatkozó adatokat, így átfogó képet kaptak arról, hogy mennyi ideig hasznosulnak a fémek, hol hullanak ki a láncból, és mennyire valószínű, hogy újrahasznosítják ezeket.
Utóbbi kérdésre az a válasz, hogy nagyon kevéssé: a fémeknek csak kis része kerül újrahasznosításra világszerte. A kivételek közé tartozik az arany, amely évszázadokig használatban marad, és nagyon sokszor újrahasznosul. Hasonlóan jól cirkulál a vas és az ólom is. Számos kritikusan fontosnak tekintett anyag esetében azonban nagyon nagyarányú veszteséget és alacsony szintű újrahasznosítást azonosítottak a szakértők. Ezek közé tartozik a kobalt, amely a repülőgép-hajtóművek és a lítiumion-akkuk fontos összetevője, és a gallium, amely félvezetőgyártásban tölt be fontos szerepet.
Az újrahasznosítás fokozásának elősegítéséhez hasznos lenne, ha az új termékek gyártásakor előírás lenne az újrahasznosított anyagok használata, mondja Helbig. Az Európai Unióban jelenleg is gondolkodnak egy olyan rendelet elfogadásán, amely feltételként kötné ki, hogy egyes akkumulátorok gyártásakor újrahasznosított lítiumot, nikkelt, kobaltot és ólmot kell használni.
Az újrahasznosításnak ugyanakkor technikai nehézségei is vannak, amelyek megoldásra várnak. A több különböző fémből álló ötvözetek újrafeldolgozása egyelőre különösen problematikus – ami persze nem jelenti azt, hogy ne kellene ennek egyszerűsítésén dolgoznia gazdaság fenntarthatóbbá tétele érdekében, mondja Helbig.
