IRON HARVEST – DÍZELGŐZBE BURKOLT GYŐZELEM

A „Mi lenne, ha?” kérdéssel kezdődő művek egy része hagymázas fantáziálgatások eredményeképp látnak napvilágot, azonban ugyanezen úton járva nagyon sok eredeti és izgalmas ötlet is megszületik, és szerencsénkre az Iron Harvest világa ez utóbbiak közül való. A játék világa dieselpunk stílusú, ami azt jelenti, hogy a két világháború közötti időszak fejlesztéseit hívták életre, hozzácsapva egy alternatív történelmi keretet, és mindemellett retrofuturisztikus kinézetű harci eszközöket irányítva vívhatjuk meg a csatákat.

Az 1910-es évek dízelmotorhoz kapcsolódó előrelépései, valamint Tesla játék béli zsenije és találmányai olyan utakat nyitottak meg a világ előtt, amelyre korábban senki sem számított és az már csak az emberiség alapjellemzője, hogy minden újítást, találmányt fegyverként akar elsősorban bevetni. Különböző méretű mechek, páncélként funkciónáló exosuitok vonulnak a csatamezőkön, az 1920-as években játszódó Iron Harvest  pedig 3 birodalom történetét tárja elénk egy összefüggő kampány keretében.

Egy jó ötlet

Az eredeti forrás azonban a Scythe nevű dieselpunk-mecha társasjáték, ahol az alternatív 1920-as években a Lengyel-Szovjet háborúra ráhúzott történet itt Polania (Lengyelország), Rusviet (Szovjetunio) és Saxony (Németország) küzdelmét mutatja be. Jamey Stegmaier és Jakub Różalski úgy tűnik ráérzett valamire, ugyanis a társasjáték komoly népszerűségnek örvend a mai napig és ennek köszönhető az is, hogy játék készült belőle. De mire képes a képernyőn egy társasjáték?

Az Iron Harvest készítőit dicséri, hogy a tutorial már a történet része, de a gyerekes hógolyócsatából nagyon hamar belecsöppenünk a kitörni készülő háború valóságába. Alapvetően elég színesre sikerültek a küldetések és nagyon látszik, hogy a hanglat, a történet komoly hangsúlyt kapott. Minden pályát átvezetővel kezdünk, ahol párbeszédeket vagy eseményeket követhetünk végig, majd ezután következik az adott küldetés és a teljesítését követően szintén egy átvezető zárja le az adott szakaszt. Vagyis sokat fogunk „mozizni”, de szerencsére ez nem billenti át az Iron Harvestet ebbe az irányba, ugyanis a küldetések gyakran 2 órásak is lehetnek. Nem kell attól félni, hogy harcolni, egységekkel stratégiázni, bázist építeni nem lesz elég lehetőségünk.

A küldetésekre jellemző még a változatosság is, vagyis hogy többféle feladat áll majd előttünk. Lesznek klasszikus, építs fel egy bázist, foglald el az erőforrásokat, semmisítsd meg az ellenséget térképek, de sokszor a hősökkel kell egy speciális feladatot végrehajtani. Máskor civileket kell megmentenünk egy támadás alatt levő városban. Vagy épp fel kell derítenünk a térképet, likvidálni a páncéltörő ágyúkat, hogy a mechekkel megtámogatott fősereg bevonulhasson. Vagy épp ki kell jutnunk egy támadás alatt álló erődből, esetleg feltartóztatni az ellenség 3 hullámát, hogy a fő seregünk időt nyerjen a háttérben.

Gyalogosok, gépek és hősök

Egységek tekintetében 3 félével találkozhatunk. Elsősorban ott vannak a hős karakterek, akik önmagukban is elég erősek és különleges képességekkel is rendelkeznek. Van közöttük speciális mechhel harcoló hadvezér, mesterlövész és nehézfegyveres kiborg katona is. Emellett seregeink gerincét, főleg kezdetekben a gyalogos egységek fogják alkozni. Ők mozgékonyak, valamint nagy előnyük, hogy nyersanyag pontokat tudnak elfoglalni, de a hősöket is „felélesztik” a térképen, ha arról van szó. Mellettük szól az az érv is, hogy szinte bármilyen helyzetre felszerelhetik magukat, ennek pedig kétféle módja van. Az egyik, hogy adott fajta egységet gyártunk le, például mérnököt, orvost, lángszóróst vagy géppuskást. Ez azonban nem olcsó dolog és itt jön be a játék egyik komoly stratégiai eleme. Elindulhatunk ugyanis sima puskával felszerelt alap gyalogos egységekkel is, akiket az ellenség felszereléséből, ládákban talált fegyverekből ugyanúgy „bármivé” felfejleszthetjük. Itt cska az szab határt, hogy mit találunk vagy, hogy ki jön sembe és le tudjuk-e győzni. Például 3 puskás egység gyengének számít egy lángszórós vagy géppuskás ellen, de ha a mechjeink vagy hőseink elpusztítanak egy ilyen ellenséget, akkor a lángszóró vagy a géppuska ott marad a térképen, mint felvehető felszerelés egy ideig. Egy alap gyalogost odavezényelve pedig, máris felszereltük a saját géppuskás egységünket és megerősödve folytatjuk a harcot. Így lesz egy olcsó egységből sokkal erősebb.

Mechek terén is komoly választékot kapunk, de minden frakciónak megvannak az erősségei és a gyengéi is. A Polaniai egységek főként a mozgékonyságukról híresek és már az alap felderítő mechjük is nagyon komoly egység, ugyanis nagyot sebez, gyors és messzire el tud lőni. Nem egy csatát fordítottam meg velük úgy, hogy kimanővereztem és hátba lőttem a nagyobb, erősebb mecheket, vagy kimozogtam a telepített lövegtornyok, bunkerek hatósugarából, de az aknavetőkkel, rakétákkal támadó egységek se tudtak sokat kezdeni azzal, hogy egyszerűen elmozdultam az egységeimmel mire a lövedékeik becsapódtak. A Rusviet gépek ezzel szemben strapabíróak, nagyot sebeznek, de borzalmasan lassúak, főleg a fejlettebb egységek terén. 10 perc mire odaérnek az ostromhoz, és lassan reagálnak, ha mozdulni kell, de tény és való, hogy ami felsorakozik ellenük, abból csak romok és roncsok maradnak. Saxony egy kiegyensúlyozottabb képet mutat, erősek, mozgékonyak, de egyik végletbe sem mentek el, összességében ők a legjobban használható frakció, bár az is igaz, hogy hozzájuk kell a legkevesebb taktikai érzék is.

A főbázis és ami azon túl van

A bázisok és a nyersanyagok beszerzése viszonylag egyszerűen működik. Itt nincs külön egység ami gyűjtögetné és hazahozná a vasércet vagy az olajat. Nekünk kell a térkép meghatározott pontjain az olajpumpát vagy a vasérc bányát elfoglalni, majd ha jót akarunk, némi védelmet is ott hagyni, hogy kósza ellenséges katonák ne foglalják vissza állandóan. Emellett fejleszthetjük is a lelőhelyeket, hogy még többet kapjunk a nyersanyagból.

Ez a mechanika viszont a kezdeti pályákon és a bázisos pályák elején elég nehéz helyzetbe hoz minket. Egyfelől alig tudunk megtartani pár erőforrást, másfelől kisebb támadások is érnek minket. Rusviet oldalon elég nehéz ide-oda rohangálni az egységekkel a lomhaságuk miatt, ha pedig pár gyalogost rakunk csak védelemként oda, azokat hamar legyalulja az ellenség. Emellett minden egység vagy támadó/védelmi épület pontba is kerül és még a maximumnál is azt érezhetjük, nem elég semmire. Vagyis a korábban említett nehézségek mellett azt is meg kell gondolnunk, hogy egy nagyobb mechet gyártunk le, vagy inkább két kicsit, esetleg pár gyalogost. 3 fajta gyártó épületünk lesz, a Főbázis, a Barakk és a Mech műhely, ezek adnak pontookat, a fejlesztett verziójuk pedig még többet. De ez nem az a játék lesz, ahol 30 Mammoth tankkal végigsöpörjük a pályát. Hiába állítunk ki nagyobb sereget, jó, ha elkísérjük őket 1-2 egységnyi mérnökkel, akik 2 csata között megjavítják a megtépázott gépeket. A gyalogosok már nem kapnak ilyen kitűntetett figyelmet, nem érdemes orvost küldeni velük, jobb, ha elhalálozásukkal, a felszabaduló pontokat mechek foglalják el végül.

Néhol, nehézségi beállítástól függetlenül durva helyzetekbe keveredhetünk. Például amikor pusztán gyalogos egységekkel, egy rommá lőtt városban, légvédelmi ágyúk hatástalanításán dolgozva az utcán belefutunk egy lángszórós és egy gránátvetős ellenséges mechbe. Egyikük is elég lenne, hogy a csapatainkat likvidálja, tehát mi a megoldás? Lefutjuk őket! Csak épp annyira makacsok, hogy a világ (és a város) végére is eljönnek utánunk. Mivel saját erőből nem menne az elpusztításuk, baráti, szövetséges csapatokat keresünk és addig kergetőzünk a mechekkel kellő távolságból, míg a sima puskával lövöldöző barátikatonák ki nem lövik őket. Ez pedig két dolgot jelent.

Az egyik, hogy az AI időnként lehetetlenül ostoba. A másik, hogy azok, akik szeretnek minden egységet lépésről lépésre mozgatni, komoly stratégiai és taktikai hálót szőve, azok imádni fogják a játékot. Ugyanis annyi féle egységre, fegyverzetre kell figyelni, hogy ember legyen a talpán, aki képes egyszerre, összehangoltan manőverezni, támadásra és/vagy fedezékbe küldeni őket. Az már csak hab a tortán, hogy a mecheket úgy tűnik automatikusan kaptam a nyakamba egy fő célpontnak minősülő ágyú megsemmisítése következményeként, vagyis kikerülni sem tudtam volna őket. Amúgy gyalogos katonákkal egész jól lehet manőverezni a lomha mechanikus egységekkel szemben, de a törékenységük akkor is zavaró lehet, ha nagyon kötött módon (kis terület, szűk ösvények, utak pl.) van megoldva a pálya.

Mindemellet az Iron Harvest izgalmas játék lett, bugot nem igazán találtam benne, az pedig már egyéni ízlés kérdése, hogy a néhány egységgel, hősökkel végrehajtott küldetéseket jobban élveztem, mint amikor a bázis felépítése után 2 órán át egy térképen gyűrjük egymást az ellenséggel. A játék dieselpunk hangulata, a történet jól eltalált és érdekes történelmi betekintést ad a háborúk, a hatalmasok és az intrikák világába. Akinek tetszett a Scythe az örömmel fogja birtokba venni a játék skirmish és multiplayer pályáit is, de aki most ismerkedne annak a kampány is bőven elég anyagot tartogat.