- Mennyit?
Az emberi sorsokba való bepillantás akkor is izgalmasnak tűnik általában, ha tudjuk, hogy színészekről van szó. Az emberi élet hullámzásaira, a döntésekre, következményekre felépített sorozatok ezernyi módon tálalják és fűzik fel azt az egyetemleges igazságot, hogy az emberi lét a végleteken alapul.
A kulisszák mögött
Az Ipar azt ígéri, hogy a pénzügyi piacon dolgozó, tőzsdéző, banki és tanácsadói ügyleteket lebonyolító londoni csúcscég újonnan felvett gyakornokai életébe kapunk olyan mély bepillantást, ami izgalmas és kellőképp mély is. Sejtelmesen hangzik, hiszen a többség ezt a világot még a Wall Street farkasa filmből sem ismeri. Egy kicsit olyan a helyzet, mint a méltán elismert Briliáns elmék (Suits) részeiben, ahol jogászok mindennapjaiba és nagy kalandjaiba kapunk bepillantást. Röpködnek a szakszavak, az ember pedig csak kapkodja a fejét az események sodrásában és a hatalmas áttörésektől, felsülésektől sem lesz sokkal okosabb.
Legalábbis a történet szakmai részét értve ezalatt, és itt átugorhatunk egy másik nagy elődre, a Dr. House-ra, ahol szintén orvosi kifejezésekkel bombáztak minket és az adott rész végén várt nagy dicsőséget is nehéz volt átérezni, legalábbis orvosi szemszögből. Nem csoda, hiszen a sorozatot néző emberek nagyon nagy része nem orvos, jogász vagy befektetési banki alkalmazott. Egyvalami azonban összekötötte ezeket a sorozatokat, ez pedig az emberi szál. A karakterek, az egymáshoz fűződő viszonyaik, az emberi gyengeségeik és erősségeik, a boldogságkeresésük, az érvényesülni vágyásuk az, ami mindenhol, egyfajta általános sikerreceptként megjelenik. A „többi” pedig a megvalósításon múlik „csak”.
Azon egyáltalán nem fog senki csodálkozni, hogy a gyakornokokat szinte semmibe veszik. Ők hozzák a kávét, ők ugranak ki ebédért, fénymásolnak, megint kávéért rohannak és élcelődések, gúnyos poénok, lenézés célpontjai nap mint nap. Ez a beavatás és a tradíció az, amit feljebbvalóik is magukkal hoztak, és maguk is elszenvedtek annak idején. Vagy csupán a tapasztalatlanságnak szól mindez, hogy a kezdők el ne bízzák magukat?
Tanulságos azt figyelni, hogy nem mindegy, ki mellé kerülsz, hiszen a főnököd inspirálhat, csicskáztathat és semmibe is vehet. Ezek bármilyen kombinációja is előfordulhat, de a lényeg, hogy bizonyítanod kell.
Barát és ellenség
A gyakornokok az első naptól egymásra, és kollégáikra vannak utalva, emellett a fél év múlva esedékes létszámcsökkentés nap mint nap a nyakukban liheg – 50%-ukat elbocsátják, aki nem elég ügyes, gyors, dörzsölt, attól megválik a cég 6 hónap múlva. A versenyhelyzet pedig szokatlan szövetségeket, árulást, féligazságokat, hátba szúrást, megmentőket hoz magával. Szexet, drogokat, bulikat, alkoholt és hangos zenét is, hiszen a nyomást le kell vezetni valahogyan, a fiatalság évei pedig nem arról szólnak, hogy otthon ülve teázgassunk minden este.
Itt merül fel az a kérdés is, hogy tinidrámát kapunk az időnkért cserébe, vagy valami komolyabbat? Az HBO sorozat komoly és tini irányba is elmegy, ami egyfelől kissé szerepzavart okoz, másfelől mit várunk 22 év körüli fiataloktól? Hogy felelősségteljes, komoly, hosszútávon gondolkodó mintapolgárok legyenek?
A szereplőgárda vegyes képet mutat, sok téren: az USA-ból nemrég érkezett tehetség mellett feltörekvő őshonos brit srácokat és lányokat, felkapaszkodni vágyó, nehéz sorsú fiatalokat és az önmaga értékét kereső dúsgazdag szülők lázadó gyermekét is megtaláljuk. Klisék? Vagy a társadalom mai lenyomata?
Elméletileg egyenlők vagyunk és a képességeink szerint ítélnek meg minket. De ha mégsem, akkor származás, iskolázottság, nem, bőrszín vagy valami más által. Az Ipar nem köntörfalaz: odavág, kiröhög, kérdez, elszomorodik és igyekszik valóságos lenni mindeközben.
A beígért befektetési, tőzsdézős, pénzügyi piacos bepillantást azonban felülírja (szerencsére) a karakterek, a munkatársak, barátok, riválisok és a semleges szemlélődők viszonyainak összekeveredése, alakulása. Ez a sorozat erőssége még akkor is, ha senki nem biztos szinte semmiben, ha naponta alakulnak át a kapcsolódások. Legalábbis az emberi vonalon – mert szakmailag a botladozások, a zöldfülű hibák ellenére egész ütőképesnek tűnik a szereplők többsége.
De az, hogy emberi káoszban élnek, az a döntéseiknek, a munkájuknak, a hátterüknek legalább annyira köszönhető, mint a társadalom talajvesztettségének és a carpe diem filozófiának, amit hőseink vallanak. Ki tudja, mit hoz a holnap, ezért érezzük ma jól magunkat! Dülöngélő, önmagát és a sikert kereső, bizonytalanba burkolt bizonyítási vággyal terhelt világot kapunk, ahol egy dolog biztos: az emberi élet hullámvölgyekből áll, és ha azt érzed ennek vége, akkor meghaltál.
