IL-2 Sturmovik: Birds of Prey - Égi háború

Megjelent a legújabb IL-2 Sturmovik játék, melyben ismét belevethetjük magunkat a második világháború legvéresebb, és legkeményebb légi csatáiba.

IL-2 Sturmovik: Birds of Prey - Égi háború

I. oldal

Ilyushin IL-2. A második világháború szovjet gyilkológépe, az orosz légierő legütősebb aduásza. A nevével fémjelzett IL-2 Sturmovikot a gamer szaksajtó a dogfighter szimulátorok királyának kiáltotta ki 2001-ben, ennek megfelelően pedig nem maradhattak el a folytatások és különböző kiegészítőlemezek sem. 2003-ban bemutatkozott a The Forgotten Battles és az Operation Barbarossa, míg rá egy évre a Battle Over Europe, a Forgotten Battles: Ace és a Fall Blau látott napvilágot. A sorozat a Rebirth of Honor 2005-ös küldetéseivel folytatódott, ezt követően jött a PE-2, míg a klasszikus PC-s vonalat a világháború alternatív befejezését taglaló, tavalyelőtti IL-2 Sturmovik: 1946 zárta.

A 1C Company, a 505 Games és a Gijin Entertainment közös gyermekeként megszületett Birds of Prey elsődlegesen Playstation 3 és Xbox 360 platformokra készült el, de a DiP Interactive és a Beatshapers műhelyéből érkezett egy Nintendo DS és PSP verzió is. Az Ipon hasábjain most a szeptember 4-én boltokba került nagykonzolos verziót fogjuk bemutatni nektek, mely már a megjelenését követő napokban legalább akkora sikereket ért el a különböző nemzetközi játékmagazinok körében, mint maga a nagy előd.

A történet a világégés majdnem teljes egészén átível, kezdve az Anglia partjait védő  1940. július 10-i Sea Lion hadművelettől egészen Berlin 1945. április 30-i bombázásáig. A játék kampánya hat nagy részből áll, melyekben egyenként 3-4 küldetést kell teljesítenünk a következő chapter feloldásához. A Battle of Britain kezdő epizódban a Brit Királyi Légierő pilótájaként vissza kell vernünk a Luftwaffe repülőit, míg a Battle of Stalingrad ehhez hasonló, csak ott már a Vörös Hadsereg pártján állunk. Az Invasion of Sicily küldetései alatt amerikaiként mérhetünk légicsapást Mussolini seregeire, a Korun Pocketben az ukrán front védése a feladat, a Battle of The Bulge pedig az 1944-es belga, a francia és a luxemburgi eseményeket dolgozza fel. Hadjáratunk a Battle of Berlin sorozattal végződik, melyben fedeznünk kell a német fővárosba tartó bombázókat, illetve miután a náci repterek megsemmisítésével megtettük az utolsó érvágást is az ellenfélen, személyesen kell gondoskodnunk a Reichstag támadásának gördülékenységéről.

II. oldal

A játék hűen elődeihez, ezúttal is a vadászgép-szimulátor irányvonalat képviseli, a különféle nehézségi szinteknek köszönhetően pedig mindenki megtalálhatja benne a hozzá leginkább passzoló stílust. Az arcade mód a legkönnyebb, ilyenkor gyerekjáték az irányítás, a gép minden mozdulatunkra reagál, valamint hidegen hagyják őt a fizikai törvények is, könnyed és szórakoztató kikapcsolódást nyújtva ily módon az egyszeri játékosok számára. A realistic szinten már egy kicsit komolyabb dolgunk van, a repülőnket ilyenkor már dobálja a szél, és a kormányzás is nehézkesebbé válik, sőt egy-egy erős fordulás után könnyen dugóhúzóba kerülhetünk, amiből nem könnyű kijönni. A harmadik, és egyben legdurvább szint a simulation mód, mely nem csak, hogy megnehezíti a manőverezéseket, de az előzőektől eltérően már csak belső nézetet engedélyez, és az ellenséget jelölő, színes kockákat is eltünteti a képernyőről, teljesen magunkra hagyva minket a csatatéren. A nehézségi szintek beállítása jól sikerült, és noha a játék messze van a Flight Simulatortól, azért bizony igen keményen meg tudja izzasztani azt, aki a maximális szinten indul neki az eseményeknek.

Single player módban háromféle lehetőség közül választhatunk. A részint kötelező tutorial megtanít minket a repülésre, a légi harcokra, a csapatirányításra, a leszállásra, és a többi, hasonlóan fontos dologra, illetve emellett még bevezet minket a realistic és a simulation módok rejtelmeibe is. Ezt követően indíthatjuk rögtön az előző oldalon már tárgyalt, összesen 20 küldetésből álló hadjáratot, illetve a single missions menüpont alatt találhatunk egy tonna kisebb megbízást is arra az esetre, ha a végigjátszás után sem szeretnénk még elrakni a lemezt.

A történelemre és a háború  megismerésére ezúttal is nagy hangsúlyt fektettek a fejlesztők. A hangárban megnézhetjük és körbejárhatjuk a játékban vezethető  összes repülőt, illetve a pilots menüre nyomva megismerhetjük még a hadjáratban szereplő hősöket is, azokat, akiket irányítottunk a bevetések alatt. Az encyclopedia kövér leírásokkal egészíti ki az átvezető dokumentumfilmek mondanivalóját, továbbá a játékmenet legfontosabb tudnivalóin és lehetőségein kívül még a repülővel elvégezhető trükket, illetve a háborúban használt taktikákat is bemutatja nekünk. Ezek viszont sajnos többnyire csak szöveges ismertetők, hasonlóan a küldetéseink előtt kapott, mesélést kiváltó leírásokhoz.

III. oldal

A látvány nagyon klassz lett, nincsen széteffektezve a képernyő, ami jó pont egy inkább szimulátor stílus felé hajló játéknál, de nem is minimalista, igyekszik mindenre nagy hangsúlyt fektetni. Az engine kihasználja az újgenerációs konzolok erejét, a feladatok során hatalmas területeket járhatunk be, az összkép pedig nem csak akkor szép, ha 2000 méter magasan repülünk. A felszínhez ereszkedve is még mindig bőven elfogadható a látvány, még kis fákat, házacskákat, és kerítéseket is látni, illetve a mezők, szántóföldek textúrája sem az a tinta paca, ami az ilyen játékokra általában jellemző szokott lenni. Az összképpel tehát nincsen semmi gond, és noha lehetett volna még itt-ott csinosítani anélkül, hogy nagyon a giccs felé forduljon az egész, igazán így sincs okunk panaszkodni.

A hangok terén hasonló  a helyzet. A repcsik motorzaja és a lövések darálása kicsit monoton, de legalább nem bántja az ember fülét, mindössze egy könnyed muzikális aláfestést hiányoltam csak, az hangulatosabbá tette volna a bevetéseket. A menü zenéje viszont nagyon ütős, ami nem is csoda, hiszen Jeremy Soule BAFTA-díjas zeneszerző nevéhez fűződik, ő pedig olyan játékoknak szerezte korábban a betétdalait, mint a Baldur's Gate, a Dungeon Siege, az Elder Scrolls III-IV, a Guild Wars, a Harry Potter, a KOTOR, a Total Annihilation, vagy a Warhammer 40,000.

Egy dolog nem tetszett a játékban, és az az, hogy nincs igazán jól megrendezve a kampány. A küldetésre rányomva egyszerűen bevarázsol minket a játék a már magasan szálló  repülőbe, aztán megkapjuk a feladatot, hogy lövöldözzük le az ellenséges repülőket, süllyesszünk el néhány hajót, majd iktassuk ki a tankokat, és ennyi az egész. Nem mesél a játék, testközeli hősök és fordulatos izgalmak nélkül pedig könnyen ráunhatunk az egészre még akkor is, ha amúgy kellemes játékélményben részesülünk a játékkal töltött órák során. A hazánkban készített, nem is olyan régi Battlestations: Pacific repülős része pont ezért sikerült szerintem jobbra, még ha amúgy nem is elégítette ki a szimulátorkedvelők ízlését, és grafikában sem domborított igazán nagyot.

IV. oldal

A játékban többszereplős mókára is lehetőségünk van. Jópofa dolog, hogy ilyenkor a repülőgépek teljesen testre szabhatóak, mi adhatjuk meg a színüket és a mintázatukat, illetve a fegyvereket is kedvünkre pakolászhatjuk ide-oda. Online négy játékmód közül választhatunk, a különféle fantázianevek pedig mind egy-egy klasszikus stílust rejtenek magukban. A dogfight a hagyományos deathmatch összecsapásokat biztosítja, a team battle a csapatos háborúk helye, míg a strike és a capture airfields mód ezeknél már egy kicsit bonyolultabb, de szintén nagyon szórakoztató. Előbbiben földi célpontokra kell támadnunk, illetve meg kell védeni a saját bázisainkat, az utóbbiban pedig reptereket kell elfoglalni oly módon, hogy leszállunk rá, és egy pár másodpercig várunk, míg a gép jóvá írja számunkra a pontot.

Kellemes játék lett az IL-2 Sturmovik: Birds of Prey, meglepően jó, ahhoz képest, hogy egy konzol jócskán kevesebb lehetőséget ad a szimulátor stílus kibontakozására. Az arcade módnak hála azok számára is élvezetes, akik csak most ismerkednek az egész stílussal, de a profibbak is kellő kihívást találhatnak benne, persze csak miután a kedvenc PC-s botkormányukról átszoktak a kontrollerekre. Nem lett tökéletes a játék, ráfért volna még egy kis rendezői munka, de összességében így is felülmúlta a várakozásaimat, aminek nagyon örülök.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward