Az eredeti Doom egy igencsak ikonikus játék, amelynek futtatásával már nagyon sok eszközön megpróbálkoztak, és többnyire sikerrel is jártak. Legutóbb egy olyan karácsonyfadísz készült, amin fut a Doom, eddig igazából ez volt a leglátványosabb alkotások egyike, volt is benne munka bőven. Ezúttal ismét a Doom a téma, viszont most nem az a legfőbb kuriózum, hogy milyen hardveren fut, hanem az, hogy nem ember, hanem a „mesterséges intelligencia” játszik vele, helyesebben egy megfelelően tréningezett neurális hálózat, ami egy speciális processzoron fut.
A beszámolók jó része azt sugallja, hogy maga a játék igazából a Syntiant által gyártott NDP200-as processzoron fut, ami egy ultra-alacsony fogyasztású, kifejezetten neurális hálózatok számára készített megoldás, ám erről szó sincs. Magát a játékot egy Rapsberry Pi alapú fejlesztői rendszer futtatja, az NPD200-nak „csak” annyi a feladata, hogy irányítsa főhősünket a játék színpadján.
Az NPD200-as chip alapjában véve egy speciális, audió és videó tartalmak monitorozására szolgáló megoldás, ami a megfelelő események bekövetkeztét jelzi a további algoritmusoknak, így „intelligens” és pontos reakció jöhet létre az adott rendszeren belül, az eseménynek megfelelően. A chip egy maximum 100 MHz-en ketyegő megoldás, ami összesen 26 GPIO érintkező kezelésére képes, fogyasztása pedig meglepően alacsony: a lenti teszt alkalmával például 1 mW körüli fogyasztás mellett henteli az ellenséget. Itt persze a mozgás kimerül abban, hogy egy körben forog a „játékos", és lő minden ellenségre, amit csak meglát.
Ahhoz, hogy ez a siker összejöjjön, a Neural Decision Processor 200 neurális hálózatát a mesterséges intelligenciával kapcsolatos kutatásokhoz és a megerősítésen alapuló tanuláshoz használatos VizDoom segítségével tréningezték, hogy felismerje, mit is kéne látnia és arra milyen reakciókat kell adnia. A neurális hálózatnak az ellenség gyors felismerése és a becélzása mellett azt is meg kellett tanulnia, hogyan takarékoskodjon a lőszerrel, illetve hogyan „mozogjon”. Lőszer-takarékosság terén a videó alapján azért még vannak kihívások.
Ezt egy nagyjából 600 000 paraméterből álló neurális hálózattal sikerült kivitelezni, ami elfért az NDP200-as processzor 640 Kb-nyi memóriájában és a neurális magban, mindez 9 GB/s-os sávszélességgel működött. Ez a neurális hálózat messze nem olyan bonyolult, mint ami a ma oly népszerű ChatGPT mögött húzódik, hiszen utóbbi több milliárd paraméterből áll, míg előbbi csak 600 000-ből, de így is lényegesen bonyolultabb, mint az, ami az „OK Google" parancs kiszolgálásához készült, ahhoz ugyanis elég nagyjából 10 000 paraméterből álló neurális hálózat.
A teszt igazából nem azért bír nagy jelentőséggel, mert az „MI” képes játszani a Doommal, hanem azért, mert megmutatja, milyen hatékonyan dolgozik az NDP200, ha „alak-felismerésről” és döntések meghozataláról van szó, ez ugyanis egyéb feladatok alkalmával is jól jöhet, például emberek vagy tárgyak felismerésénél. Az NDP200 a tesztek alapján 6 képkocka elemzésekor mindössze 1 milliwattos fogyasztást produkál, azaz rendkívül energiahatékony, ami kifejezetten alkalmassá teheti járművekben, illetve megfigyelő rendszerekben történő alkalmazásra is. A szakemberek szerint az NDP200 mindössze századannyi energiát használ, mint amennyi egy ARM Cortex A53-as processzormag számára szükséges – utóbbi egyebek mellett a Raspberry Pi 3 fedélzetéről is ismerős lehet.
A szóban forgó neurális processzorban nagy lehetőségek rejlenek, remélhetőleg ezeket sikerül is kiaknázni a jövőben, és minden esetben jó célokat szolgál majd a termék.
