HP Pavilion 11 x360: Egy sima, egy fordított

Megvizsgáltuk a Hewlett-Packard tabletté alakítható netbookját, amelyben a Bay Trail-M platform dolgozik.

HP Pavilion 11 x360: Egy sima, egy fordított

1. Bevezető és specifikáció

Újabb különlegesség érkezett a szerkesztőségbe, ezúttal ugyanis egy 360 fokban kinyitható, érintés-érzékeny kijelzővel rendelkező Hewlett-Packard apróság tette tiszteletét nálunk. A készülékkel azokat a fogyasztókat célozza meg a gyártó, akiknek elsősorban notebookra van szükségük, ám olykor szívesen élveznék egy táblagép előnyeit - kíváncsiak vagyunk, hogy ezekből az előnyökből a valós életben miket sikerült átmenteni az új Pavilionba.

Nehéz megítélni, mekkora a valós piaci igény az ilyen fajta készülékekre, de az, hogy a Lenovo már a második generációs Yoga-nál tart azt mutatja, hogy van akkora, hogy megérje ilyen termékeket piacra dobni. Ha jobban körbenézünk, akkor viszont láthatjuk, hogy a kínálat elég szegényes, az olcsóbb, megfizethetőbb régiókban gyakorlatilag alig találunk ilyen jellegű noteszgépeket, így aki belenyúl a tutiba, az jelentős előnyre tehet szert - egy ideig.

Az első sajtófotók megpillantásakor rögtön egyértelművé vált, hogy a HP ezt a készüléket elsősorban a fiatalabb korosztálynak szánja, azon belül is inkább a hölgyeknek - a nálunk járt vörös burkolatú változatot legalábbis mindenképpen. Méretéhez képest viszonylag kis kijelzőt kapott, bár a házba lazán belefért volna akár egy 12,5”-os LCD is, be kell érnünk egy 11,6-ossal.

Az 1,4 kg-os tömegnél érezzük először, hogy mekkora gépről is beszélünk, táblagéppel felesleges összehasonlítani, hiszen itt egy komplett notebookról van szó, melynek igazi különlegességet az átfordítható kijelző jelenti. A Pentium N3520-szal többek között a Lenovo Yoga 2-ben is összefuthatunk - illetve reméljük, össze is fogunk hamarosan -, egy natív négymagos, Hyper-Threading nélküli CPU-ról beszélünk, de a következő oldalon kicsit részletesebben is bemutatjuk, mit érdemes tudni róla.

A 4 GB memória üdvözlendő, ahogyan az is, hogy ha már nem fért bele egy teljes értékű SSD a konfigurációba, legalább egy hibrid merevlemezt tettek a helyére, segítve ezzel a processzor munkáját a sűrűn használt alkalmazások és az operációs rendszer betöltése során. Az, hogy mindössze 100 Mbites vezetékes és 802.11n szabványra épülő vezeték nélküli megoldást találunk a készülékben egyaránt csalódás. Próbáltuk addig húzni, ameddig lehet, de kénytelenek vagyunk szót ejteni a kijelzőről is, ami értelemszerűen érintés-érzékeny, viszont érthetetlen módon nem IPS vagy xVA, hanem TN technológiára épül, márpedig tapicskolható TN kijelzőt már telefonokba is ciki tenni egy ideje, nemhogy egy több, mint 150 ezer forintos notebookba.

Jó hír, hogy legalább az operációs rendszerrel nem kell foglalkoznunk, ugyanis az is benne van az árban, a 29 Wh-s akkumulátortól viszont nem estünk hanyatt, ezen a téren nem tud átlagon felülit mutatni a készülék, más kérdés, hogy a Bay Trail alapú négymagos Pentium processzor azért nem akarja leszívni Paksot. A két év garancia mellé kapunk 25 GB Box tárhelyet is, így, ha kedveljük a felhő alapú szolgáltatásokat, akkor ez egy jó hír.

A kis Pavilion mellé némi dokumentációt és egy töltőt kapunk, ebbe az árba beleférhetett volna - például - egy, a készülék színéhez passzoló tok is.

2. Hardver és hangzás

Figyelembe véve a gép méreteit és a processzor, illetve a benne lévő videokártya fogyasztási mutatóját, némileg furcsálltuk, hogy a készülék soha, semmilyen körülmények között nem kapcsolta le az egy szem ventilátorát, sőt, az idő nagy részében még csak alacsony fordulatszámon se járatta azt. Normál használat mellett persze hangosnak így se neveznénk, nem úgy, mint maximális terhelés esetén, amikor azért megjön a hangja és hiába a viszonylag alacsony hőmérsékleti értékek (a processzor és videokártya egyaránt 71 fok), az alsó burkolat közepe azért nem volt éppen langyos. Bár a BIOS-ban van lehetőség kikapcsolni azt a funkciót, amely váltóáramos használat esetén mindig gondoskodik arról, hogy a ventilátor ne álljon meg, ennek sok hatása nincs a működésre - nagyon füleltünk, de se normál, se nagyobb igénybevétel esetén nem érzékeltünk eltérést.

A központi egység, vagy inkább SoC a Bay Trail-M családból származik, és onnan is az egyik legerősebb változathoz van szerencsénk (ezért is a Pentium jelzés). Az alap 2,166GHz-es órajel ellenére is megáll a maximum fogyasztás 7,5W-nál, és ebben már benne van az integrált grafikus vezérlő is, ami még mindig egy karcsúsított Intel Gen 7-es példány. A szoftveres támogatása viszont fényévekkel jobb ennek Windows alatt, mint az előző PowerVR vezérlőnek volt, úgyhogy a legtöbb felhasználónak ez bőven jó lesz, ha nem akar játszani. Hiába ugyanis a Boostnak hála maximálisan 854MHz-es órajel, ezzel a GPU-val nem fogunk rekordokat döntögetni.

A hibrid merevlemez teljesítménye kategóriájában elfogadhatónak számít, viszont ezért a pénzért - ahogy azt a bevezetőben is már említettük - sokkal szívesebben láttunk volna egy akár tized ekkora SSD-t, sokat javított volna a rendszer rugalmasságán, igaz, a reszponzivitással nincs komolyabb probléma - az elődökhöz képest. A zajszint üresjáratban és működés közben egyaránt zéró közeli és nem csak a vártnál hangosabb hűtőrendszer miatt.

A sztereó hangszórók hangosan és meglepően jól szólnak, a beatsaudio logó nem véletlen a vastag dupla zsanéron. Ha kikapcsoljuk a szoftveres rásegítést, akkor azért jelentősen veszít vonzerejéből a termék, de azét van ott, hogy ezt ne tegyük meg. Fura leírni, de ha egyszer igaz, miért ne tennénk: nyomokban mélyhangot is felfedeztünk a produktumban. A csipogók elhelyezése ugyanakkor némileg szerencsétlen, ugyanis a kezünkkel pont eltakarjuk őket, jelentősen rontva ezzel a hangzáson.

3. Ergonómia és kinézet

A kis piros Paviliont jó érzés kézbe venni, mind az alsó, mind a felső burkolat gumírozott műanyagból készült, így nem csúszik ki a kezünkből, ráadásul ujjlenyomatot se nagyon hagyunk rajtuk.

Mindenhol elég merev, így viszonylag ellenállónak mondható a külső behatásokkal szemben, amely - tekintettel arra, hogy mindennapos hurcolászásra tervezték - mindenképpen biztató. A dupla zsanér elég erős, érzésre sokáig képes lesz tartani a viszonylag vastag kijelzőt.

Bár bővíteni lehet a készüléket, hiszen memóriából kétszer ennyit is támogat, illetve a hibrid merevlemez helyett is elférne egy SSD, szétszedni nem egy életbiztosítás, nagyon feszegetni kell a burkolatot, hogy a csavarok kitekerése után megadja magát, mi nem is forszíroztuk. Az akkumulátor cseréje éppen ezért nem igazán lehetséges, igyekezzünk figyelni rá, hogy néha napján lemerítsük, ha jellemzően konnektorról használjuk a gépet.

A klaviatúrára nem igazán lehet panaszunk, mert bár a gombok viszonylag rövid úton járnak, stabilitásuk és méretük megfelelő ahhoz, hogy gyorsan és pontosan lehessen gépelni rajtuk. Anyaghasználatuk elsőosztályú, matt bevonatuknak köszönhetően alig látszik rajtuk a kosz, illetve a használat. Sajnos háttérvilágítást nem kaptak és nem is kérhetünk hozzájuk opcionálisan se. A 97%-os szélességet büszkén hirdeti a HP és valóban szinte széltől szélig ér a billentyűzet, ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy komfortosan tudjunk gépelni.

Abban a pillanatban viszont, amikor átfordítjuk a kijelzőt és a kezünkben akarjuk tartani a készüléket, ugyanaz a remek feature rögtön átok lesz, ugyanis a jobb és bal szélen lévő gombokat egytől egyig be fogjuk nyomni, hogy rá tudjunk markolni valahogy az immáron hátoldalként funkcionáló billentyűzet felőli oldalra. Ez sajnos a kialakítás velejárója, a Lenovo Yoga 2 Pro esetében is megvan ugyanez a probléma (ilyenkor le van tiltva a billentyűzet, tehát nem gond, hogy taperoljuk, csak nem a legkényelmesebb így használni a gépet).

A touchpad mérete átlagos, ugyanis a nagy billentyűzet elég sok helyet elfoglal. Az érintés-érzékeny felületen alapvetően könnyedén tudunk navigálni, de túlságosan tapad hozzá az ember ujja, ami olykor megnehezíti ezt a feladatot. A rejtett gombok viszonylag nehezen nyomhatók, középállásuk szerencsére nincs, így a félrekattintások száma nagyon minimális. A jobb egérgombot szokás szerint kiválthatjuk kétujjas érintéssel is.

Csatlakozókból elég sokat találunk a kis Pavilionon, összesen két USB, egy HDMI és egy LAN aljzat került a jobb oldalra, plusz az elmaradhatatlan SD kártyaolvasó. A bal oldalon találunk még egy USB-t, a bekapcsoló/alvó gombot (amit jó erősen kell nyomni egyébként), illetve a hangerőszabályzó gombokat, amik elsősorban táblaként való használatkor jöhetnek jól.

A kijelzővel kapcsolatos csalódottságunkról igyekszünk szűkszavúan beszámolni: 11,6”-os alacsony felbontású TN panel. Ezzel gyakorlatilag mindent elmondtunk róla, és bár a szövegmegjelenítése elfogadhatóan éles, a látószögek a technológia miatt elég szűkösek, a színvilág jellemzően hideg, a gamma pedig túl alacsony, bár utóbbi kettőn azért szoftveresen bőven tudunk változtatni vagy a Windows 8 saját színkalibráló alkalmazásával vagy egyéb külső szoftverrel. Nem tudjuk eléggé hangsúlyozni, mennyire ciki ilyen panelt tenni egy táblaként is használható mobil eszközbe, pláne közel 160 ezer forintért, amikor már egy fele ennyibe kerülő prémium tabletben is IPS panel csücsül. További, már a kialakításból adódó probléma, hogy a dupla zsanér miatt nem is lehet eléggé hátra dönteni, hiszen olyan 135 foknál megakad és onnan már csak a második zsanér hajlandó forogni, ergo meglehetősen távol kell ülnünk a géptől, hogy szembe kerülhessen velünk a kijelző, amelyre a TN panel miatt nem csak ergonómiai okok miatt van szükség. A fényerő tartomány egyébként rendben van, bár a tükröződő bevonat miatt napsütéses időben lehetnek problémáink, a minimális érték pedig úgy véljük, egy picit magasabb, mint indokolt lenne.

4. Teszteredmények

Jó hírünk van azok számára, akik ilyen processzorral szerelt gép megvásárlásával kacérkodnak, ugyanis a korábbi Atom generációkhoz képest valóban jelentős mértékben gyorsult az új Bay Trail-M platform. Fixpontos számításoknál még az alacsony órajelű Core i3-mal is felveszi a versenyt, a lebegőpontos műveleteknél viszont már jelentős hátrányban van és inkább utóbbi fest valós képet arról, mit is várhatunk egy ilyen Pentium SoC-tól. A grafikonokról viszont nehezen olvasható le a tény, hogy a mindennapok során azért meglepően jól használható ez az alacsony fogyasztású központi egység, egy olcsó SSD-vel sokak számára ideális rohangálós gép alapja lehet.

A játékteszteket valójában csak becsületből futtattuk le és a beállításokon csak azért nem változtattunk, hogy össze tudjuk hasonlítani a produkciót a korábban megismert más gépek teljesítményével. A számok önmagukért beszélnek, az eredményeket annyival egészítenénk még ki, hogy a részletesség csökkentése önmagában nagyon kis javulást idézett csak elő, szinte minden esetben kénytelenek voltunk a felbontást is lejjebb venni, hogy megközelítsük a 25 fps-es, már játszhatónak mondható sebességet. Hiába, ez a videokártya tényleg nem elsősorban a 3D teljesítményről szól.

Hanem sokkal inkább az alacsony fogyasztásról és minél több video formátum hardveres gyorsításáról. Az üzemidőtől nem ájultunk el, 5 órás maximum és 3 óra közeli átlag finoman fogalmazva sem vonzó, főleg, ha a korábbi generációs Atomokkal szerelt netbookok produkcióihoz hasonlítjuk, de itt az akkumulátort sem szabták túl combosra.

5. Értékelés

A szűk egy hetes nyúzás után a Hewlett-Packard legújabb kisméretű Pavilionjának nem sikerült minket meggyőznie arról, hogy lenne létjogosultsága a piacon, mert az ára miatt nem tudjuk elnézni neki a TN panelt, a mezei használatnál nem túl praktikus zsanér szerkezetet, a vártnál pedig zajosabb hűtőrendszert. 40 ezer forinttal drágábban mérik a hasonló kialakítású Lenovo Yoga 2-t, amely közel 20%-kal erősebb akkumulátort és IPS kijelzőt kapott, utóbbi miatt már önmagában érdekesebb, mint tesztünk főszereplője (hamarosan beszámolunk tapasztalatainkról a géppel kapcsolatban). Visszatérve a HP-hoz: a jobbak közé tartozó billentyűzet, a tényleg klassz anyaghasználat és a jó hangrendszer sajnos nem feledteti a tényt, hogy a tablet-szerűséggé alakíthatóság közel elég nagy felárat jelent, hiszen operációs rendszer nélkül már 90 ezer forint alatt hazavihető egy szinte azonos belsővel rendelkező Asus X200MA, IPS kijelzővel rendelkező 10”-os táblagépet pedig már kapunk 50-60 ezer forint körül nem is egyet, így, ha adataink többségének szinkronizálását hajlandók vagyunk megoldani valamilyen felhő alapú szolgáltatással, akkor a két eszközzel ebben az esetben vélhetően jobban járunk, mint ezzel az eggyel.

Mert az az igazság, hogy notebooknak túlságosan drága a Pavilion 11 x360, tabletként pedig nagyon nehézkesen használható részben a súly, részben pedig ergonómiai problémák miatt. A Sony VAIO Flip szériája - bár jóval drágább - egyértelműen jobb választ ad arra a kérdésre, hogyan lehet egy tabletet és egy notebookot ötvözni, ha nem akarunk levehető kijelzőt csinálni. Ha ugyanezt a Paviliont megcsinálnák egy zsanérral és érintés-érzékeny kijelző nélkül jelentősen visszavágott árral, úgy már kiharaphatna egy komolyabb szeletet az újgenerációs belépőszintű gépek tortájából, de így esélye sincs rá sajnos.

Pro:

+ a Bay Trail-M platform kellő erőt biztosít, alacsony fogyasztás mellett

+ jó anyaghasználat

+ erős zsanérok

+ komfortos, teljes szélességű billentyűzet

+ a beats hangrendszer valóban nem szól rosszul

Kontra:

- a hűtőrendszer zajosabb a vártnál

- táblagépként gyakorlatilag csak lefektetve használható, kézben tartva nem

- a TN panel egy ilyen jellegű gép esetében nagyon ciki és méltatlan

- ha notebookként használjuk, akkor a kijelző maximum 135 fokos dőlésszöge miatt jóval messzebbre kell ülnünk a géptől, mint más készülékek esetében

- gyenge üzemidő

- egyszerűen túl drága és ahhoz képest kevés hozzáadott értéket tartalmaz

Hivatalos oldal: Hewlett-Packard

Vásárlás: Irány a webáruház

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward