Hewlett-Packard Pavilion G6: AMD Llano bagóért

Megérkezett hozzánk az AMD Llano architektúrájának egy újabb szelete. A kétmagos A4-3300M azoknak készült, akik nem tudnak sok pénzt áldozni notebookra, de játszani szeretnének.

Hewlett-Packard Pavilion G6: AMD Llano bagóért

1. Bevezető és specifikáció

Alig egy hónapja járt nálunk a Hewlett-Packard legújabb Probookja, amelynek szívét az AMD Llano platformja adta. A megújult architektúra legfontosabb ismérve a processzorba integrált nagyteljesítményű videokártya, amelynek ereje CPU-tól függően változik. A négymagos A6-3410MX után igyekeztünk egy jóval olcsóbb gépet szemügyre venni, hiszen nem titkolt szándékunk volt, hogy testközelből is megismerkedjünk az egyre több hordozható gépben megtalálható A4-3300M-mel.

A „bagó” jelző és a Pavilion név egy címben való emlegetésére bizonyára sok olvasó húzza majd fel a szemöldökét, de nekik is el kell fogadniuk a tényt, hogy a HP tovább bővítette palettáját és a korábban csak a közép és felsőközép kategóriában jelen lévő modellcsalád immáron tartalmaz egy abszolút belépőszintű tagot is. A G6 nagyjából 120 ezer forinttól indul és a legdrágább modell is megáll 180 ezer alatt. Széria felszereltség a sorozatra korábban is jellemző Altec Lansing hangrendszer, illetve a garanciaidő is minimum 2, olykor 3 év. Bár a G6 Intel és AMD platformmal is megvásárolható, nálunk az utóbbival szereltek vannak túlsúlyban. Az Inteles változatok szinte kivétel nélkül integrált videokártyával várják leendő tulajdonosaikat, míg az AMD-s verziók elérhetők dedikált VGA-val is (a tesztből kiderül, van-e értelme felárat fizetni érte).

A táblázatból kitűnik, hogy egy teljesen mezei gépről van szó, az újdonság varázsát kizárólag az eddig nem létező típus megjelenése és az AMD új architektúrájának felbukkanása jelenti. A 4 GB memóriát egyben kapjuk meg, amit továbbra is nagyon szeretünk, más kérdés, hogy az A6-3410MX-nél nagyon visszahúzta a processzorban lévő grafikus mag teljesítményét, ha kizárólag egy RAM modullal használtuk, meglátjuk, hogy az A4-3300M-nél mennyire drasztikus az egycsatornás mód használata. A mi G6-unkban egy 500 GB-os merevlemez volt, amely az emelkedő HDD árak mellett igazán figyelemre méltó, ugyanakkor se eSATA-t, se USB3-at nem kapunk, a vezetékes hálózati kártya is csak 100 MBites és az operációs rendszerről is magunknak kell gondoskodnunk. A vételárat elnézve megállapítható, hogy ennyi pénzért viszonylag nagyot kell domborítania a gépnek.

Szomorú, hogy a HP-nál továbbra sem divat az, hogy a Windows nélküli notebookokhoz mellékeljék a drivereket tartalmazó lemezt, ami nem csak azért gond, mert a Windows 7 se a vezetékes, se a vezeték nélküli hálókártyát nem ismeri alapból, habem azért is, mert a gyártó oldalán kutatva nem találjuk meg az itthon kapható G6-ok felét, így kicsit több munkát igényel, hogy beszerezzük őket. A tápegység egy mezei 65W-os példány, nagyjából két órára van szüksége ahhoz, hogy teljesen feltöltse a hatcellás telepet.

2. Hardver és hangzás

A Probooknál panaszkodtunk egy sort a zajos hűtőrendszer miatt, nos, ettől itt nem kell tartanunk, ugyanis a G6 még a legkeményebb igénybevétel mellett is viszonylag csendes, átlagos használat mellett pedig pláne. A hőmérsékleti adatok is jól alakultak, üresjáratban 39, maximális terhelés mellett 67 fokot mértünk, ami teljesen elfogadható egy kétmagos processzortól és egy papíron igencsak használhatónak tűnő videokártyától. További jó hír, hogy nem csak belül, de kívül se volt meleg a gép, könnyedén lehetett az ölünkben tartani anélkül, hogy félteni kellett volna bármelyik testrészünket is.

Érdemes kicsit elemeznünk a fent látható Windows 7 pontszámokat, ugyanis megérnek egy misét. Az evidens, hogy a négymagos A6-3410MX processzor által kapott 6,9-es pontszámot az A4-3300M a maga két magjával (legyenek bár azok magasabb órajelűek) meg se tudja közelíteni, viszont a többi szám az igazán érdekes – ezek ugyanis pontosan ugyanazok, amelyet a jóval drágább Probooknál láttunk. Elképzelhető, hogy a két integrált AMD videokártya (6520G, 6480G) között nem lenne különbség? Kell lennie, hiszen papíron láthatóan gyengébb az utóbbi – gondoltuk a tesztek előtt. Az érdeklődésünk itt némileg erősödött a portéka iránt, hiszen a 6520G igencsak erősnek számít az integrált VGA-k piacán (konkrétan a második legerősebbnek, de az első helyen is az AMD egyik Radeonja áll), és ha 120 ezer forint körül megkapnánk közel ugyanazt a sebességet, az nem lenne egy rossz biznisz. Természetesen most is megnéztük, mekkora gyorsulásra számíthatunk egy második memória modul megvásárlásával, illetve mennyit veszíthetünk, ha ezt nem tesszük meg. A Microsoft szerint semmit, hiszen a két modullal lefuttatott tesztnél mindössze a memória sávszélességet mérő részpontszám ugrott meg (7,2-re), a többi változatlan maradt. Voltunk annyira nagyvonalúak, hogy megengedhessük magunknak, hogy kételkedjünk ebben az eredményben. Természetesen a Turbo Core funkciót az A4-3300M is megkapta, így az alap 1,9 GHz-es órajelet egészen 2,5-ig képes megemelni, ha az előre megszabott TDP korlát ezt engedi.

A fél terás Toshiba merevlemez egy teljesen mezei, percenként 5400-at pörgő példány, se kategóriája legrosszabb, se kategóriája legjobb eredményeit nem tudja megközelíteni. Zajszintje alacsony, bár ha nagyon fülelünk, a nagyon halk hűtőrendszer miatt akár észre is vehetjük ténykedését. Ugyanakkor a hőmérsékletét több program segítségével se sikerült kiderítenünk, mindenesetre kézrátétellel abszolút nem tűnt melegnek, ami jó hír.

Bár a hangrendszer az Altec Lansingtól származik, ez legfeljebb a lelkünknek jelenthet megnyugvást, a fülünknek biztosan nem. Elvitathatatlan, hogy a magas hangok nagyon szépen szólnak a készüléken, de ezzel nagyjából minden jó tulajdonságát ki is veséztük, amellyel különbözne az átlagtól.

3. Ergonómia és kinézet

A Pavilion G6 nem csak árcédulája miatt nevezhető olcsónak, hanem a gyártásnál felhasznált anyagok miatt is. A készülék nagy részén, ahol az ember szeme üres felülettel találkozhat csillogó műanyagot látunk, ez alól egyedül a kijelző körüli káva a kivétel. A fedőlap bár divatos, a közepe természetesen sérülékeny, de ez ebben a kategóriában megszokott, így nem rónánk fel igazi hátránynak. A fontosabb alkatrészek cseréje, illetve bővítése gond nélkül megoldható, egyedül az akkumulátort kell eltávolítanunk hozzá és kitekerni két csavart. A zsanérok valamivel erősebbnek tűnnek, mint a hasonló áron kapható gépek, de a fényes műanyagból készült szerkezet ettől függetlenül nem viseli majd könnyen a mindennapos cipelést hosszabb távon.

A billentyűzet egy fura jószág, mert hiába kaptak a gombok matt felületet, simán meglátszik rajtuk a használat már alig fél perces gépelés után is. A gombok stabilitása átlagos, de kombinálva a klaviatúra kicsivel átlag alatti alátámasztásával nem túl rózsás a helyzet. Ha ehhez hozzávesszük még, hogy a billentyűzet nagyobb igénybevétel mellett igencsak zörög, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy a készülék ezen része csalódás, ismerve a gyártó többi modellcsaládját és azok klaviatúráit – vagy akár a régebbi Pavilionokét.

A touchpad se volt sokkal jobb, felülete csúszós a felhasznált anyag miatt és ezen az apró pöttyök se segítenek, amelyek hálóként terülnek el a hasznos felületen. A bal és jobb egérgombok viszonylag könnyedén nyomhatók, de nyomáspontjuk nagyon fent van. A készülék csak az alap multitouch műveleteket támogatja, a két- és háromujjas érintéseket például már nem, de ez lassan sajnos sztenderddé válik.

Csatlakozókból nagyon keveset kapunk, mindössze 3 USB és egy 1 HDMI áll rendelkezésünkre, ahogy a bevezetőben már említettük, se USB3, se eSATA, se egyéb extrák – ez megfelel a kategória átlagának, de egyre több készülékben találhatjuk meg az eSATA-t. Az tény, hogy a mindennapos használathoz ennyi bőven elég.

A kijelző egy teljesen mezei 15,6”-os fényes, LED-es háttérvilágítással rendelkező panel, annak minden előnyével és hátrányával. A fényerő tartomány nagyon tág, kellően alacsony a minimális és kellően magas a maximális érték, így sötét szobában és napsütésben is ugyanúgy használható a készülék, más kérdés, hogy utóbbinál a rendkívül tükröződő felület némileg befolyásolja majd az élvezeti értéket. A színvilág egy picit hideg, de akár a Windows 7 beépített kalibrátorával is percek alatt helyrehozható. Egyetlen komolyabb hibája talán a bal szélen lévő bevilágítás, de ez alacsony fényerőnél látható csak. A kávában található webkamera ugyanakkor nappali fény mellett nyújt csak elfogadható képet.

4. Teszteredmények

A négymagos A6-3410MX után kicsit szkeptikusan vártuk a csupán kétmagos A4-3300M érkezését, hiszen az alapjait továbbra is az előző generációs Athlon, illetve Phenom processzorok adták.

Ahogy a grafikonon is látható, az AMD belépő kétmagos processzora gyakorlatilag meg se tudja közelíteni az egyre olcsóbbá váló Core i3-2310M-et, így nagy kérdés volt, hogy a benne lévő Radeon HD6480G mennyire képes ezt ellensúlyozni, azaz mennyivel nyújt jobb teljesítményt, mint egy átlagos integrált, esetleg dedikált videokártya.

Sokkal. A Core i3-makban található Intel HD Graphics 3000-nél helyenként akár 30-40%-kal is gyorsabb, ráadásul nem ritkán tényleg hasonló sebességre képes, mint a drágább AMD processzorokban lévő 6520G. A memória sávszélességre a 6480G is kényes, így aki játszani is szeretne ezzel a videokártyával, az feltétlenül két RAM modult használjon a leendő notebookjában.

Természetesen megnéztük, hogy a dedikált videokártyák mezőnyében hogy szerepel a 6480G és elképedve vettük tudomásul, hogy gyakorlatilag a 6520G-hez hasonlóan gyorsabb a HD6470M-nél és nagyjából a GeForce GT 520M-nek felel meg – egy processzorba integrálva. Attól függetlenül, hogy másodjára állapíthatjuk meg, mennyire életképes rendszer az AMD Llano architektúrája, kénytelenek vagyunk a felhasználók agyával is gondolkodni. Szép és jó mindez, de mi hasznom nekem abból, ha egy processzoron belül kapom meg mindazt, amire szükségem van, hiszen ezért a pénzért kaphatok hasonló sebességű gépet akár Windows 7-tel is?

Erre a kérdésre mi magunk is keressük a választ, főleg azok után, hogy túl voltunk az akkumulátoros teszteken, amik jó eredményeket hoztak ugyan, de közülük csak a maximális terhelésnél kapott eredmény láttán tudtuk megemelni a kalapunkat, hiszen azok a gépek, amelyek hasonló sebességre képes dedikált videokártyával szerepeltek jócskán a Pavilion mögött végeztek. Talán ez lehet az egyetlen fegyvertény a Llano mellett, igaz, ez nem elhanyagolható.

5. Értékelés

Az értékelést kezdjük magával a géppel, tehát a HP Pavilion G6-tal. Úgy gondoljuk, hogy a készülék ismerve a család jelenlegi és korábbi modelljeit, egyszerűen nem érdemli meg a Pavilion jelzést, hiszen az átlagnál alig jobb Altec Lansing hangrendszeren kívül semmi olyan tulajdonsága nincs, ami miatt erre érdemes lenne. Ha a névválasztástól eltekintünk, akkor a mérleg egyik oldalára a jó kijelző, a hosszú üzemidő, illetve a halk és hatékony hűtőrendszer kerül, a másikra viszont olyan dolgok, mint középszerű billentyűzet és touchpad és a csillogó műanyagok túlzásba vitele. Talán érthető, miért alakultak ki bennünk vegyes érzelmek a készülékkel kapcsolatban. Igazából lehúzni nincs értelme, mert a pozitív résznél elég fontos dolgokat találunk, viszont dicsérni se, mert sajnos a negatívoknál is.

Ami az AMD Llano platformjának egyik legolcsóbb tagját illeti, alapvetően tetszett nekünk és elégedettek vagyunk a cég munkájával. Ami a legnagyobb bajt jelenti, az az, hogy az ilyen processzorral szerelt notebookok jellemzően olyan régióban indulnak harcba, ahova már az Intel is betette a lábát a Core i3-makkal, ráadásul nem ritkán dedikált videokártyákkal. A másik probléma házon belülről jön, ugyanis a kifutó Athlon processzorral és Radeon HD6470M-mel szerelt gépek néha olcsóbbak vagy kis felárért cserébe Windows 7-et tartalmaznak és sebességben gyakorlatilag nem sok különbséget mutatnak egy A4-3300M-hez viszonyítva. Ahol tényleg előnyre tesz szert az új architektúra, az az energiamenedzsment hatékonysága, ennek köszönhetően a legizzasztóbb igénybevétel mellett majdnem kétszer annyi ideig képes kihúzni áramellátás nélkül, mint a már említett konkurencia, és ezt figyelembe véve már nem is rossz választás, de teljesítményben vannak alternatívái.

A cikkben szereplő Hewlett-Packard Pavilion G6 notebookot a Ramiris Europe Kft-től kaptuk tesztelésre, köszönjük!

Pro:

+ jó kijelző

+ jó összteljesítmény (AMD Llano architektúra)

+ halk és hatékony hűtőrendszer

+ hosszú üzemidő

+ 2 év garancia

Kontra:

- továbbra is két RAM modul kell a legjobb teljesítményhez (a grafikus vezérlőnek)

- középszerű billentyűzet

- középszerű touchpad

- túl sok a csillogó műanyag

- kérdéses ár/érték arány

Hivatalos honlap: Hewlett-Packard

Vásárlás: iPon webáruház

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward