Az ETH Zürich kutatói minden korábbinál vékonyabb és hajlékonyabb elektronikai alkatrésszel álltak elő: legújabb áramkörük akár egy hajszálra csavarva is működőképes marad. Az ultravékony membrán gyakorlatilag bármilyen formájú felülethez képes idomulni, így nagyon sokféle területen felhasználható lehet.
Gerhard Tröster elektronikai laborjának kutatói jó néhány éve igyekeznek minél flexibilisebb tranzisztorokat és szenzorokat létrehozni. Végső céljuk olyan áramkörök megalkotása, amelyek beleszőhetők a ruhák anyagába, illetve a bőrön vagy a szervezetbe beültetve is kényelmesen viselhetők. A szakértők jelentős lépést tettek ennek megvalósítása érdekében, mivel újfajta vékonyfilmes eljárásukkal minden korábbi hasonló próbálkozást meghaladó eredményeket értek el.
A chip alapjául szolgáló membrán egy mikron vastagságú parilénből áll, ebbe ágyazták bele a hajszálnál is sokkal vékonyabb félvezető és vezető részeket. Mind a membrán, mind a többi összetevő rendkívül hajlékony és a tranzisztor anyagától függően akár tökéletesen átlátszóra is építhető. A kutatók a hajlíthatóság fokát úgy állapították meg, hogy a kísérletek során ténylegesen rátapasztották a chipet egy emberi hajszálra. A tranzisztorok, amelyek azért jóval kevésbé flexibilisek a membránnál, még ilyen extrém körülmények közt is tökéletesen működtek.
És hogy mire lehet használható a fejlesztés? A szakértők nagy jövőt látnak például az okos kontaktlencsék piacában. A tesztek során egy kereskedelmi forgalomban kapható lencsére illesztették a vékonyfilm tranzisztort, majd egy műszemre helyezték az együttest. A chip gyakorlatilag észrevehetetlen maradt. Egy ilyen elrendezés számos dologra alkalmas lehet a jövőben, hasonló felépítésű szenzorok révén például folyamatosan ellenőrizhető lehet a szemnyomás, így megelőzhetővé válhat a zöldhályog kialakulása.
Néhány technikai kihíváson persze még át kell lendülni, mielőtt kereskedelmi forgalomba kerülhetnének az első ilyen chipek. Meg kell oldani például a rendszer energiaellátását, mivel ez jelenleg még külső forrásból történik, egy kontaktlencse esetében azonban ezt érthető módon nehézkes lenne folytatni. Ami a szemben való felhasználást illeti, a kontaktlencse és a chip kombinációja nedves környezetben egyelőre nem illeszkedik tökéletesen, így erre is valami megoldást kell találni.
Ahhoz pedig, hogy a tömeggyártás során alkalmazandó technikákat kidolgozzák, először is keresletre lesz szükség. Egy olyan felhasználási területet kell találni, ahol nagy igény mutatkozik a hajtogatható, könnyen formálható elektronikai eszközökre. Ilyen lehet például az egészségügy. A fejlesztők szerint lelkes befektetők segítségével 5−10 éven belül piacra kerülhetnek az első membránalapú chipek.
