Érdekes kijelentést fogalmazott meg az amerikai haditengerészeti kutatási hivatal (ONR) a harci robotok terjedése kapcsán, a közeljövőre vonatkozólag: "Hadikódexre lesz szükségünk".
Amivel pedig arra utalnak, hogy a robotok gyors fejlődése rövid időn belül el fogja érni azt a pontot, amikor már saját maguk is képesek lesznek dönteni arról, hogy kire és mikor lőjenek - főleg, hogy az amerikai kongresszus is egyre inkább a személyzet nélküli járművekre fekteti a hangsúlyt, légi és földi bevetések terén egyaránt.
A fejlődés pedig azzal is együtt jár, hogy már ezeket a robotokat sem egy bizonyos személy programozza, aki az egész működésüket átlátja, hanem számos specializált csoport együtt, akik külön-külön nem feltétlenül látják át a teljes operációs rendszer valamennyi elemét. Ennek a veszélyeire pedig a Times UK cikke a következőképpen hívta fel a figyelmet:
"Hogyan védhetjük meg a robothadseregeinket a hackerterrortól, vagy épp a szoftver-meghibásodásoktól? Ki viseli majd a felelősséget, ha egy robot megvadul egy tömegben - maga a robot, a programozók, vagy az amerikai elnök? Kellene talán egy "öngyilkos kapcsoló" a robotokba, és milyen lépéseket tehetnek önmaguk testi épségének megőrzése érdekében?"
Ezért tehát az ONR jelentése az első lépés afelé, hogy megalkossák azt a bizonyos "hadikódexet" - követendő, programozott szabályok, valamint egy úgynevezett "tanulási időszak" kombinációját -, amelyet elsajátítva a robotok végül - elvileg - szert tehetnek egyfajta csatatéri etikára, feltehetőleg csökkentve így a "megkergülés" veszélyét.
