I. oldal
Tudom, hogy fárasztó vagyok, hogy minden egyes Milestone által fejlesztett játékról szóló cikk elején leírom, hogy ismét megjelent egy Milestone-játék, de hát ha egyszer meglepő, akkor nem tudok mit csinálni. Pár hete teszteltük a Monster Energy Supercrosst, és már itt is a következő, a Gravel, pedig csak két és fél hónap telt el a 2018-as évből. Az biztos, hogy az olasz stúdió alaposan rácáfol a sztereotípiákra: ezek a fiúk-lányok nem sziesztáznak, nem tartanak két órás ebédszüneteket, legalábbis valószínűleg nem, mert különben nem tudnának ilyen ütemben új játékot kiadni.
Mindenesetre itt van nekünk most a Gravel, ami annyira azért nem különbözik az eddigi ralis, vagy éppen sárban motorozós játékaiktól, tehát biztos volt mit újrahasznosítani. Ezen kívül továbbra is az Unreal Engine 4-re építkezik a stúdió, ami vélhetően szintén alaposan lerövidíti a fejlesztési időt, habár továbbra sem sikerült teljesen a maguk akaratát rákényszeríteni: a látvány még mindig közepes, a töltési idők borzalmasan hosszúak, de nem csak a pályák betöltésekor, hanem (szokás szerint, teszem hozzá) akkor is, amikor egyik menüpontból a másikba szeretnénk átlépni.
De tegyük fel a nagy kérdést: mi is az a Gravel? Nos, ez alapvetően egy árkád ralis játék, amit valószínűleg azért készített el a Milestone, mert a WRC licencét már egy ideje elvesztették, idén Sébastien Loeb sem jelentkezett be, hogy készüljön már belőle egy rendes ralis anyag, úgyhogy a fejlesztők elindultak a maguk útján, és mivel a keményvonalas szimulátorokkal úgyis mindig csak a gond van, inkább készítettek egy lazább anyagot. Meg hát ilyet már úgy is csináltak, csak éppen motorokkal az MXGP-sorozat és a Monster Energy Supercross képében, szóval mennyi munka lehet ezt átültetni az autókra?
Mindegy, nekünk nem is ezen kell lamentálni, hanem inkább azon, hogy milyen lett a játék. És ezt leginkább akkor tudhatjuk meg, ha elindítjuk az Off-Road Masters néven futó egyjátékos kampányt. A körítést nem vitték túlzásba: elméletileg egy tévéshow keretein belül teljesítjük a futamokat, ám ebből a gyakorlatban csak annyi jön át, hogy jön az egyik verseny a másik után, és néha a kommentátor mond valamit, amit egyébként is azonnal el fogunk nyomni, mert teljesen érdektelen.
II. oldal
Maguk a versenyek viszonylag változatosak, kezdve a hagyományos futammal, az időmérésén át a kapuk érintéséig, vagy addig, hogy minden körben kiesik az utolsó. Egyik sem találja fel újra a melegvizet, csak a szokásos, de legalább nem egyhangú. Ezek a futamok játszódhatnak nyitott pályán, amelyeken mondjuk tengerpartokon, Namíbiában vagy Alaszkában megyünk végig egy kijelölt útvonalon, de akadnak zárt, ralikrossz-szerű pályák is. Egyébként összességében hiába közepes a grafika, azért a látvány egységes és egyáltalán nem gáz.
A probléma igazából kettős. Akad ugyan néhány valós pálya, de a többség nem ez, éppen ezért elvárható lett volna, hogy kicsit fantáziadúsabbak legyenek. A másik a vezetési modell. Ez az esetek többségében teljesen rendben van, igazi árkádos ralis téma, és a segédletek fokozatos kikapcsolásával egyre nehezebbé is válik (ráadásul az idő-visszatekerés is rendelkezésre áll, ha kellene), csak éppen pont ugyanazokat a furcsaságokat produkálja, mint a Milestone többi játéka. Ezek közül is kiemelkedik az, amikor egy ütközés után Föld körüli pályára áll az autónk, és az is kicsit amatőr, hogy bizonyos pontokon ha fél méterre elhagyjuk a pályát, akkor rögtön visszadob minket.
Az autók tekintetében nem lehet okunk panaszra: nyilván olyanokat kapunk, amik jól működnek sáros off-road pályákon, de van itt minden a Porschétól kezdve a Toyotán át a Subaru Imprezáig, sőt, még a Humvee-t is bevethetjük. Olyan túlzottan nem különböznek egymástól (oké, a Humvee igen), de ez egy árkád autóverseny esetén nem is kifejezetten elvárás. Maga a vezetési élmény pedig teljesen rendben van, sokszor azon vettem észre magam, hogy széles mosollyal megyek végig a pályákon, de azért fékezni és odafigyelni kell, itt nem fogunk az élen végezni, ha faltól-falig csapódunk.
Ráadásul a fentebb már említett vezetési segédletek kikapcsolásáért, a driftelésért, az ugratásokért és a hasonló trükkökért menet közben pontokat kapunk szorzókkal, amik hozzásegítenek minket a szintlépésekhez, amiért cserébe pedig új autókat, festéseket és helyszíneket nyithatunk meg. Egyszerű rendszer, láttuk már ezerszer máshol, de nekem még mindig jobban tetszik, mint amikor megpróbálják túlgondolni a karrier módot mindenféle felesleges körítéssel, amik csak hosszabbá teszik a folyamatot, mire végre eljutunk a következő versenyig.
III. oldal
A kampányon kívül kapunk még szabad versenyzési lehetőséget, valamint time trialt, illetve többjátékos módot. Az utóbbiban vagy létrehozunk egy lobbit és behívjuk a barátainkat, vagy megpróbálunk egy gyors mérkőzést keresni, ami számomra inkább végződött negatív eredménnyel, mint pozitívval (értsd: nem talált meccset a játék). Valószínűleg a tesztidőszak alatt még viszonylag kevesen játszottak vele PS4-en, kérdés, hogy ez a későbbiekben javulni fog-e.
Ami viszont megbocsáthatatlan, az a framerate. Alapból 30fps-re van belőve a játék, ami nem éppen ideális, hiszen egy közepes grafikájú, zárt pályás autóversenyről van szó. De még ezt sem tudja tartani, és ami a leginkább érdekes, hogy sokszor a kicsi, aréna-jellegű pályákon esik le egy-egy bizonyos kanyarban érzésre olyan 15fps környékéig. Ez minden esetben reprodukálható, úgyhogy teljesen érthetetlen, miért nem kezdtek vele valamit, mert haza tudja vágni a játékélményt.
Úgyhogy összességében mondhatjuk, hogy a Gravel minden tekintetben a szokásos Milestone-termék. Egy tisztességes iparosmunka, ami semmi kiemelkedőt nem vállal, de a kötelezőt hozza. A vezetési élmény jó, a fizika néha furcsa, a grafika közepes, a framerate bosszantó tud lenni, de a hangulata alapvetően kellemes és tisztességes a pályák és autók felhozatala. Mindez teljesen rendben lenne egy 30 dollár körüli játékért, de a Gravel jelenleg 21 ezer forintba kerül PS4-en, amira csak azt lehet mondani, hogy nem, köszi.
