Az utóbbi időszakban egyre komolyabb tervek merülnek fel az aszteroidák bányászatával kapcsolatban, vagyis hogy robotszondákkal ki lehetne termelni az ezeken az apróbb égitesteken található hasznos anyagokat. Egy ilyen koncepció megvalósításához azonban először is megfelelő járművekre van szükség, amelyek kapcsán problémaként merült fel, hogyan lehetne megoldani üzemanyaggal való ellátásukat a küldetés közben, hogy ne kelljen annyi hajtóanyagot magukkal vinniük.
Erre jelenthet megoldást a New York-i Honeybee Robotics és a Közép-Floridai Egyetem (UCF) gőzmeghajtású űrjárműve, amely jelenleg egy WINE nevű prototípus formájában létezik. A Honeybee Robotics régi motorosnak számít az űriparban, az 1983-ban alapított cég eddig több mint 300 megrendelést teljesített a NASA felé, többek közt a Spirit, az Opportunity, a Curiosity és a Phoenix landolóegység több eszközét is ők gyártották. A UCF részéről pedig Phil Metzger vezeti a csapatot, aki szintén több NASA-projektben vett részt. Metzgernek szívügye az ökonomikus bolygókutatás megvalósítása, vagyis hogy az idegen égitestek felszínén való tervezett építkezéseket és bányászatot – amennyire lehetséges – a helyi erőforrásokból kellene megoldani.
Ezen a koncepción alapul a WINE is, amely a tervek szerint vízjeget termel majd ki az égitestek talajából, amelyeken tevékenykedik, hogy ezek révén hajtsa meg magát. A jeget aztán a jármű felmelegíti, és a képződő gőzt használja a meghajtáshoz. A melegítéshez szükséges hőt napelemek vagy egy kisebb radioizotópos fűtőegység biztosíthatja. Ez a fajta hibrid rendszer egyben azt is lehetővé tenné, hogy az űrjármű sokféle környezetben működhessen. A Naphoz közelebb, vagy alacsony gravitációs környezetben például elsősorban napelemekkel és gőzzel működne, távolabbi vidékeken és erősebb gravitáció esetén pedig a nukleáris megoldás vegyülne a gőzmeghajtással.
A WINE fejlesztése annyira előrehaladott, hogy a rendszer máris képes kibányászni és megtisztítani a vízjeget a szimulált regolitból, majd ebből gőzt fejleszteni, amely révén mozogni is tud. A vizsgálatok szerint a metódus alacsony gravitációs környezetben már jelen formájában is működhet, így egy ilyen jármű kiválóan alkalmas lehet a Hold, a Ceres, az Európé, a Titán, a Pluto vagy egyes aszteroidák bányászati vagy más célú felderítésére, de akár a köztük lévő közlekedésre is.
Míg a jelenleg használt kutatószondák esetében a küldetés rendszerint addig tart, amíg el nem fogy a hajtóanyag, hiába bírnák a műszerek tovább, egy Metzger és társai fejlesztésén alapuló szondával nem lenne ilyen probléma: amíg talál magának vízjeget és napfényt, a jármű sosem fogy ki az üzemanyagból. Így egyetlen szondával több különböző célpont is felderíthető lenne egymást követően, amire napjainkban csak úgy van esély, ha a megcélzott égitestek elhelyezkedése kedvező, és nem kell sokat manőverezni az egymást követő vizsgálatok között – például ahogy a New Horizons, a Pluto és az Ultima Thule esetében is történt.
