Akinek a címről Isten szava jutna eszébe (hiába is lenne fordított a szórend) azt megnyugtatom, az ókori görögök idejében még nem nagyon állt sehol a kereszténység bestseller könyve. Itt nem leszel mindenható, inkább kitartásra, bátorságra, erőre, fürgeségre, csavaros észjárásra és számos egyéb olyan hősi tulajdonságra lesz szükséged, ami az ókori atlétákat, harcosokat jellemezte. A ma hőse egy olyan valaki, aki a monitor előtt üldögél, billentyűzetet ragad és legépeli az ellenségeket, az akadályokat meg úgy nagyjából mindent. És nem szleng értelemben gépeli le, hanem pont úgy, ahogy én a cikk szövegét. Betűről betűre, szóról szóra.
Nem ez az első játék, ami kibontja a gépelős harc ötletét, az én első találkozásom ezzel a fura műfajjal a The Typing of The Dead volt. Nincs is szebb annál, amikor az üvöltve ránk rohanó zombit úgy ölhetjük meg, hogy begépeljük: unikornis. Itt számértékben kifejezett „életereje” van minden ellenségnek, szavaink pedig fegyverként és pontszámként vezetnek minket győzelemre. Hiába, az imént emlegetett görögök is megmondták már, a szavakkal ölni is lehet. És lőn.
Irány tehát az ókor, az eposzok, a legendák és – esetünkben – a fürge ujjak (nem, nem az újságragondolok) hazája. Számos feladat vár, és egy üzenet célba juttatása sem egyszerű feladat. Legalább két ellenséget le kell gépelni érte. A sima „ebből a 7 betűből rakj össze annyi szót amennyit csak tudsz” feladatok mellett lesz kincsesláda nyitás is, ahol a betűkből hosszú, legalább 6-7 betűs szót kell összeraknunk az extra jutalomért. Akasztott embereset is játszhatunk (sajnálom, nem az én hibám, hiányoztam annál a betűnél!), de lesznek főellenségek is. Náluk egy speciális szabályt kell betartanunk, különben halál fiai leszünk (vagy lányai, ebben egyenlőség van akkor is, ha a karakter hímnemű). A gépelés gyorsasága is számítani fog némely helyzetben, és nem csak azért, mert záros mennyiségű idő áll mindig rendelkezésünkre, hanem mert itt a játék kifejezetten a gyors gépelést jutalmazza. Ha pedig lassúnak bizonyulunk, lelkünk nem jut át a Styx folyón (a révész félúton kidob a csónakból).
Lesznek olyan ellenségek, akik különösképp érzékenyek a 3 vagy 4 betűs szavakra, ezért azok nagyobb sebzést okoznak. Ez nagyon hülyén hangzik leírva, de ez a szabály, ahogy ennek a fordítottja is előfordulhat, mondjuk az 5 betűs szavakkal szembeni nagyobb ellenállás. A skorpiók például a 3 betűs szavak hatására nagyon hamar elhullnak. Hősünk hírnevet és aranyat is szerez minden sikeres küldetésért. Az előbbiért képességeit fejleszthetjük, vagyis több időnk lesz, nagyobbat sebeznek a szavaink. Az aranypénzeken pedig felszerelést vehetünk, amik jótékony hatásukkal szintén megkönnyítik a dolgunkat. A megvásárlásukra azonban egy magasabb nehézségi fokozat az igazán alkalmas, mivel alacsony fokozaton alig csordogál valami az erszényünkbe. Bűvös italokra is elszórhatjuk a bevételünket, amik szintén a két legfontosabb dologban segítenek minket: időt adnak vagy sebzést növelnek.
7 nyelven beszél a játék, vagyis az adott nyelv szótárából kapjuk majd a jobbnál jobb szavakat. A nehézségi szint a főpróba (vagyis nagyon türelmesen és kedvesen vár ránk mindenki, nyugi ez még nem éles) és a nagyon nehéz+ (avagy füstölni fog a billentyűzet, és a billentyűk millimétereket kopnak) között választható ki, képzettség, ízlés és vérmérséklet szerint. Érdekesség, hogy a játék a neveket nem tekinti érvényes szónak, de a közismert „sith” szót igen, a jedi-t pedig nem tudtam kipróbálni sajnos. Egyetlen csalást találtam: leírjuk a betűket, nyomunk egy esc-et és agyalunk, továbbá az is ér, ha angolban minden főnévhez hozzácsapjuk a többesszám "S" betűjét, de ez persze inkább csak kis könnyítés. A szókincs természetesen sokat számít, nem élünk meg az egyszerű, gyakran használt szavak durrogtatásából!
Az alapok a helyükön vannak, de mégis felemás játék lett a God of Word, és itt nem arra gondolok, hogy a görög regékből és mondákból összehordott ismert szereplők, fantasy szörnyekkel megspékelt verziója olyan rossz lenne. Igaz ugyan, hogy a spártai harcos szobra és a pocakos zöld ork ritkán találkoznak, de hívjuk ezt művészi szabadságnak. A feladatok is változatosak. Amivel kevésbé tudtam megbékélni az a nehézségi szint. Kifejezetten jónak tartom magam angolból, fordító feladatokhoz, szakmai szövegekhez is volt már szerencsém, és elég jól elboldogulok, de itt a majdnem legkönnyebb fokozaton is küzdenem kellett. Akkor mi történik a nehezebben vagy a legnehezebben? Bevallom nem próbáltam ki, ezt egy lelkes akadémikusra, fanatikusra hagynám. Vagy esetleg egy mazochista örömökre vágyó játékosra. Biztosíthatom, itt megtalálja a szenvedést, ha pedig frusztrációval is szereti fűszerezni mindezt, plusz egy csipetnyi tehetetlenséggel, akkor íme, itt az év játéka számára!
