Nomád bolygóknak azokat az égitesteket nevezzük, amelyek csillag nélkül járják a kozmoszt. Valószínűleg olyan planétákról lehet szó, amelyek képződésük közben vagy később kidobódtak saját rendszerükből, vagy a belső gravitációs kölcsönhatások nyomán, vagy egy, a rendszer közelében elhaladó nagyobb égitest hatására.
Egy 2017-es tanulmány szerzői szerint galaxisunkban minden négy csillagra jut egy nomád bolygó, vagyis meglehetősen gyakori jelenségről van szó. Az eddig felfedezett ilyen égitestek többnyire nagyon nagy tömegű gázóriások: méretük a Jupiter és a legkisebb csillagok közé esik. Sokan akkorák, hogy nem is igazán nevezhetők bolygóknak, hanem inkább a bolygók és csillagok közötti köztes kategóriába, a barna törpék közé sorolódnak. Bennük ugyan egykor beindulhatott a magfúzió, de alacsony tömegük miatt ezt nem voltak képesek hosszabban fenntartani, így nem nevezhetők csillagoknak.
A barna törpék ugyanakkor lassú gravitációs összehúzódásukkal gyakran elég hőt termelnek ahhoz, hogy az infravörös tartományban észlelhető fényt sugározzanak ki. A most felfedezett égitest is így tesz. A SIMP J01365663+0933473 katalógusjelű planétát 2016-ban fedezték fel az új-mexikói VLA révén, és először úgy tűnt, hogy nincs benne semmi különös, csak egy méretes és meglehetősen öreg nomád bolygóról van szó.
A 2017-es felülvizsgálat nyomán azonban kiderült, hogy egészen máshogy fest az égitest, mint ahogy azt elsőre elképzelték a szakértők. Először is sokkal kisebb, mint gondolták, 12,7-szer nagyobb a Jupiternél, vagyis jóval apróbb a többi ismert barna törpénél. Másodszor pedig rendkívül fiatal, mindössze 200 millió éves. Harmadszor pedig elképesztően erős mágneses térrel rendelkezik.
Saját bolygónk magnetoszférája a vasmag áramlásának eredményeként jött létre. A Jupiter, amelynek mágneses tere 20 ezerszerese a földinek, nem rendelkezik folyékony vasréteggel a magjában, így a magnetoszférát ehelyett a mélyében található, nagynyomású, fémes hidrogén hozza létre. A CalTech kutatóinak vizsgálata szerint az említett nomád bolygó mágneses tere 200-szor erősebb a Jupiterénél. A szakértők teóriája szerint a magnetoszféra töltött részecskék mozgása nyomán fejlődik, hasonlóan a Nap mágneses teréhez.
Ami azonban a legfurcsább az egészben, hogy a VLA azért találta meg a planétát, mert az erős sarki fényhez kapcsolódó rádiójeleket sugároz. Ezeket már más nomád bolygók esetében is megfigyelték, bár nem ilyen erővel, és jelenlétük azért furcsa, mert a sarki fényekhez két dologra van szükség: mágneses térre és beérkező töltött részecskékre, amelyeket a Naprendszer bolygói esetében a Nap biztosít napszél formájában. Egyelőre senki sem tudja, hogy a csillag nélküli bolygókra honnan érkezik annyi töltött részecske, hogy azok erős sarki fényt tudnak produkálni. Lehetséges, hogy a csillagközi gázfelhők jelentik a forrást, vagy az ilyen barna törpéknek vannak saját bolygóik vagy holdjaik, és ezekről származnak a beérkező részecskék.
