Fujitsu Lifebook U772: Ultrabook 2.0

Befutott az Intel második generációs ultrabookja, amely változatlan üzemidő mellett nagyobb teljesítményt ígér.

Fujitsu Lifebook U772: Ultrabook 2.0

1. Bevezető és specifikáció

Az Intel egy évvel ezelőtt küldte harcba ultravékony, alacsony fogyasztású notebook platformját, amellyel a MacBook Air ellen akartak konkurenciát állítani, ám az eladások azt mutatják, hogy még csak megközelíteni sem sikerült a lassan legendává váló masinát. Az óriáscég olyan követelményeket határozott meg minden ultrabookként eladott noteszgép esetében, amelyek teljesülése esetén – szem előtt tartva a MacBook Airnél alacsonyabb árat – alig volt profitja egy-egy gyártónak, így kezdetben szinte csak presztízs kérdés volt, ki gyárt ultrabookot és ki nem, a nyereség az Intel folyamatos árleszállításának és az SSD árak apadásának következtében jelent meg.

Az Ivy Bridge-dzsel megérkezett a második generáció, amely főleg a platform újdonságait vonultatja fel, azaz megkapjuk végre a natív USB 3.0 támogatást, erősebb lesz a processzorba integrált grafikus vezérlő, illetve azonos fogyasztás mellett tovább gyorsulnak az amúgy lassúnak eddig se nevezhető Core processzorok. Akárcsak az Apple, úgy a többi gyártó is erre a hónapra tartogatta az új ultravékony gépek bemutatását, így kiválóan össze lehet majd hasonlítani őket, hiszen specifikációjukat tekintve nagyon hasonlónak ígérkeznek ezek az eszközök.

Elsőként a Fujitsu legújabb Lifebookját vettük szemügyre, amelyet nem végleges formájában kaptunk meg, így a cikkben elhangzott információk fenntartással kezelendők. A hazai képviselet elmondása szerint egyébként főleg az illesztéseknél tapasztalható változás a boltokba kerülő példányok esetében. Jól látható, hogy az alap, amelyből az U772 építkezik, megfelel a sztenderd Ivy Bridge ULV platformnak, így diszkrét videokártyát és egyéb, a vastagabb gépekre jellemző megoldást ne várjunk. Érdekesség, hogy az eddigi ultrabookokkal ellentétben a Fujitsu egy minden eddiginél nagyobb, konkrétan 14”-os matt kijelzőt épített a gépbe, amelynek tömege még így sem haladja meg az 1,4 kg-ot. Meglepő lehet, hogy helyet kapott egy vezetékes hálózati kártya is a készülékben, igaz, ahhoz, hogy érdemben használni tudjuk, egy átalakítót kell magunkkal cipelnünk mindenhová, de ennyit talán megér a vékonyság a többségnek. A 128 GB-os SSD természetesen alap kiszerelésben már jár, és a Fujitsu legújabb ultrabookja akár 10 órás üzemidőre is képes lehet a gyártó szerint, ám ezt figyelembe véve is megállapítható, hogy a közel 400 ezer forint árcédula távolról sem tűnik nagyvonalúnak.

A készülék mellé egy, az idei CES rendezvény marketing anyagait tartalmazó lemezt kapunk, amely értelemszerűen a boltokba kerülő változatokhoz nem jár majd, a LAN átalakító mellett pedig mindössze egy tápegység jár. Úgy tudjuk, a végleges verzió sem tartalmaz majd lényegesen több kiegészítőt.

2. Hardver és hangzás

Eddig viszonylag kevés Ivy Bridge architektúrára épülő processzorral volt dolgunk, ráadásul ezek kivétel nélkül konzumer gépek alapjait képezték, így próbáltunk elvonatkoztatni attól a kialakult képtől, hogy az új generációs Intel központi egységek igencsak képesek felfűteni a notebookokat. A Fujitsu az U772-vel picit javított az Ivy Bridge renoméján, hiszen a kezdeti 45 fokos hőmérsékletet maximális terhelés mellett is csak 75-ig sikerült feltornásznunk, amely egy ilyen vékony gép és egy ilyen erős processzor esetén abszolút elfogadható érték. A hűtés kezdeti alacsony zajszintje némileg megemelkedett, de főleg csendes szobában fogjuk kiszűrni az apró ventilátor viszonylag magas fordulatszámát, út közben esélyünk sincs rá. Bár a processzor és a videokártya hőmérséklete megütötte az elfogadható szintet, a vékony, fémes burkolat itt-ott azért képes átmelegedni, de nyáron sem kell majd attól tartanunk, hogy a strandon akár csak egy kisebb fokú égési sérülést szenvedünk tőle.

Ha az Intel HD Graphics 4000 2D-s képességeitől elvonatkoztatunk, akkor láthatjuk, hogy még a Windows 7 szerint is egy erős hardverekkel rendelkező masináról beszélhetünk. Nem csoda, hiszen a SATA 3.0 csatoló felülettel ellátott SSD mellett az igazi hozzáadott értéket az alacsony fogyasztású Core i5 jelenti, amely kétmagos, de – a Hyper Threading technológiának köszönhetően – négy szálon dolgozni képes központi egység alap órajele 1,8 GHz-re nőtt, ráadásul, ha olyan alkalmazást futtatunk, amely nem használja ki ezek mindegyikét, akkor ez az érték akár 2,8 GHz-ig is feltornászható. Ez egy 17W-os fogyasztási mutatóval rendelkező processzortól szép teljesítmény. A gépben alapból 4 GB memóriát találunk, de tekintettel arra, hogy ezek chip formájában az alapra forrasztva kaptak helyet a burkolat alatt, cseréjük és bővítésük sem házilag, sem szervizben nem megoldható – az első generációs ultrabookok ismeretében ez semmiképpen nem tekinthető meglepetésnek.

A 128 GB-os Micron RealSSD szépen hozza a tőle elvárható sebességet, nagyjából ezt kapjuk egy ma megvásárolható SATA 3.0-ás SSD-től. Furcsa ugyanakkor, hogy az írási sebességnél látható értékek – amelyek egyébként egybevágnak a gyártó oldalán lévő specifikációval – mennyire elmaradnak az eddig nálunk járt többi SATA 3.0-s SSD-től. Igaz, ennek a mindennapi használatnál nem igazán van jelentősége, hiszen egy másolást 175 MB/mp-es sebességgel is ki lehet várni, az igazi trükk a véletlenszerű elérésben van, ahol a C400 egyáltalán nem szerepelt rosszul.

A hangszórókról nem érdemes nagyon nyilatkozni, hiszen egy ilyen vékony géptől az ember nem azt várja, hogy a kedvenc zenei gyűjteményét 0-24 órán keresztül hallgathassa rajta. Ennek megfelelően a mérnökök nem is nagyon fektettek nagy hangsúlyt a sztereó pár minőségének kérdéskörére, amely maximális hangerő közelében már nagyon érezhető is. Az egységek nagyjából 70%-tól kezdenek el borzasztó módon torzítani és ilyenkor még csak nem is mondhatók kifejezetten hangosnak.

3. Ergonómia és kinézet

Kétség kívül a készülék legérdekesebb része a külseje, amely ha nem is tér el merőben az eddig látott ultrabookokétól, mindenképpen új színfoltnak tekinthető a palettán – ha másért nem, piros színe miatt biztosan. A magnéziumból készült fedőlap abszolút rugalmas és bár nincs az embernek olyan érzése, hogy bármikor eltörhet utazás során, azért nincs komolyabb merevítés a panel és a burkolat között. Alul jól látható, hogy az U772 szétszedése viszonylag könnyedén megoldható, ám érdemi dolgot ezen túl nem tudunk kezdeni az eszközzel, legfeljebb a merevlemezt/SSD-t tudjuk kicserélni benne. Ami viszont nem elhanyagolható és egyben kiemelten fontos tény, hogy a vékony Lifebook kapott egy dokkoló csatlakozót, amely az opcionálisan megvásárolható port replikátornak köszönhetően kisebb munkaállomássá avanzsálhatja az U772-őt, azaz hazaérve vagy a munkahelyre beérve egy monitorral, billentyűzettel, egérrel megtámogatott dokkoló állvány várhat minket, teljes értékű gépet faragva így az amúgy kizárólag rohangáló felhasználók miatt életre hívott ultrabookból. A készülék aljának tetején látható elhúzható rekesz a SIM kártya előkészítését jelzi, ugyanis a terméket megvásárolhatjuk 3G, de akár 4G hálózattal is működni képes mobil szélessávú modemmel. A tesztkészülékben csupán az előkészítés volt meg.

A billentyűzet az U772 egyik rákfenéje – legalábbis a mintapéldány esetében egészen biztosan az volt. Talán a legnagyobb baja az, hogy a gombok nyomáspontja szinte elhanyagolható. Alig emelkednek ki a körülöttük lévő műanyag tartóból, és amikor lenyomjuk őket, olyan érzésünk van, mintha így lejjebb lennének, mint a már említett műanyag rész. Egy szóval kifejezve, nagyon nem jó gépelni rajta, ami azért szomorú, mert a gombok stabilitása amúgy egészen jó, így ha magasabban lennének a billentyűk, akár kategóriája egyik legnormálisabb klaviatúrája is lehetne. Nem tudni, hogy ezen a részen tervez-e változtatni a gyártó a visszajelzések alapján vagy marad ilyen a végleges termék esetében is.

A touchpad szintén egy érdekes jelenség, egészen addig, amíg rendesen be nem állítjuk a hozzá tartozó szoftver segítségével. Erre azért van szükség, mert alapbeállítás szerint túlságosan érzékeny, így a kattintható alsó sarkok használatakor az egységhez érve nem csak nyomásnak, hanem érintésnek is érzékeli próbálkozásunkat a gép, amely elég frusztráló helyzeteket eredményezhet. Ettől eltekintve egy jól használható, de semmiképpen se kiemelkedő szerkezettel van dolgunk, utazás közben kellően jól használható.

Ultrabook létére meglepően sok csatlakozót kapott az U772, hiszen összesen három USB aljzat, illetve egy teljes értékű HDMI port is a rendelkezésünkre áll. A kék színnel jelölt USB 3.0 csatlakozók közül a nekünk távolabbi a gyártó által csak Anytime USB-nek hívott megoldásnak köszönhetően a gép kikapcsolt állapotában is képes tölteni a ráaggatott eszközt.

A 14”-os matt, a gyártó által keretnélkülinek hívott HD felbontású kijelző abszolút nem egy rossz darab, talán legnagyobb hibája a borzasztó gyenge látószög tartománya. Ettől eltekintve a színvilága nagyon kellemes a szemnek, illetve fényereje is széles tartományban állítható – bár az alsó két-három lépcső talán lehetett volna egy kicsit finomabb hangolású, hiszen olykor túlságosan sokat nő a fényerő két beállítás között, ami egyeseknek zavaró lehet, ha pont a kettő közötti értékre lenne szükségük. A Fujitsu szerint nem létező kávában azért helyet kapott egy HD felbontású optikával büszkélkedő webkamera, melynek képe inkább átlagos, mintsem jó.

4. Teszteredmények

A tesztek egyértelműen megmutatták, hogy az új generációs alacsony fogyasztású Core i5 felveszi a versenyt a leköszönő Sandy Bridge alapú normál i5-ökkel, amely fantasztikus, hiszen azonos teljesítmény mellett fele annyit fogyaszt, amely egy hordozható gép esetében nem elhanyagolható tényező. Ami a többi alkatrészt illeti, az integrált videokártya sebessége finoman fogalmazva is hagy némi kívánnivalót maga után, de ha a szintén egy darab memória modullal rendelkező Lenovo Ideapad Z580A-val hasonlítjuk össze, akkor látható, hogy ez a viselkedés normálisnak mondható. Az SSD sebessége nem csak a grafikonon, hanem a valós alkalmazásokat szimuláló teszteknél is kiütközik. Bár másik flash alapú meghajtó nem található a táblázatban, a különbség egyértelműen látszik a hagyományos merevlemezekhez képest. A mozgóképek hardveres gyorsítási lehetőségeit vizsgáló teszt ugyanakkor annyira fals eredményt adott vissza, hogy a táblázatban nem szerepeltetjük, valószínűleg a következő PCMark javításban a Futuremark javítja ezt a hibát.

Ha kizárólag a videokártyára koncentrálunk, akkor látható, hogy gyakorlatilag az előző generációs Intel HD Graphics 3000 sebességét kapjuk meg – legalábbis a tesztben szereplő noteszgép alapján ezt a következtetést vontuk le – amely igencsak meglepő, főleg akkor, ha megnézzük, hogy a hasonló kondíciókkal rendelkező Lenovo Ideapad Z580A mennyivel gyorsabb a Fujitsu új ultrabookjánál (pedig lényegében csak a processzor erősebb benne). A végleges ítélethirdetéssel tehát mindenképpen megvárjuk a következő, végleges formájában nálunk vendégeskedő ultrabookot, mert az U772 által produkált eredmények érthetetlenül gyengék.

Nem úgy, mint az akkumulátoros üzemidő, ami nagyon is érthető, miért ilyen remek, bár az előző generációs ultrabookoknál semmivel sem jobb. Magyarra lefordítva ez annyit jelent, hogy nem tudjuk tovább használni az újabb gépeket, mint a régieket, mindössze jobb teljesítményt kapunk cserébe a magasabb árcéduláért (legalábbis reméljük, hogy a videokártya esetében is ugyanez lesz a helyzet).

5. Értékelés

Talán nem volt a legszerencsésebb, hogy a második generációs Ultrabookok közül pont a végleges formáját még el nem érő Fujitsu Lifebook U772 járt nálunk először, hiszen a billentyűzettel kapcsolatos problémák rossz fényt vetnek a termékre, ráadásul a nagyon gyenge 3D-s teljesítmény se valami bíztató, még akkor se, ha tudjuk, hogy ennél biztos, hogy többet kell tudnia majd akár a végleges terméknek, akár a kereskedelmi forgalomba kerülő többi friss ultrabooknak. Örvendetes – bár a platform miatt elvárható – az USB 3.0 támogatás és kellemes csalódásként ért minket, hogy a vékonyság oltárán nem áldozták fel a klasszikus HDMI csatlakozót sem Tajvanban. A kijelző, bár egyértelműen gyenge látószögekkel rendelkezik, ha rendesen beállítjuk, kifejezetten szép képet ad, ráadásul a matt bevonat kicsit különcé is teszi kategóriájában, természetesen pozitív értelemben. A dokkolhatóságot reméljük, minél több gyártó lesi majd el a Fujitsu-tól, hiszen akármennyire értelmetlennek tűnik, szerintünk van létjogosultsága a való életben is, hiszen nem szentírás, hogy egy vékony masinát (amely egyébként abszolút nem tekinthető lassúnak, sőt) kizárólag utazás közben lehet csak használni. Bár dicséretes a három éves garancia és az akár 4G-s modem opciója is, a 380 ezres végfelhasználói ár ismerve az új MacBook Air és az Asus második generációs Zenbookjának árait, illetve specifikációit megmagyarázhatatlanul magas, bár hangsúlyozzuk, hogy nekünk nem a végleges példányhoz volt szerencsénk. Ha a billentyűzet problémát, illetve a érthetetlenül gyenge 3D-s teljesítményt ki tudják javítani a mérnökök, akkor életképes megoldás lehet a Fujitsu legújabb ultrabookjából (amely piros mellett elegáns ezüst színű hátlappal is elérhető), de ehhez elkerülhetetlen lesz egy szerényebb árcédula, ebben biztosak vagyunk.

A Fujitsu Lifebook U772-őt a gyártó hazai képviseletétől kaptuk tesztelésre, köszönjük!

Pro:

+ Gyenge látószöggel, viszont szép képvilággal rendelkező matt kijelző

+ rendkívül gyors SSD

+ USB 3.0

+ Anytime USB töltési lehetőség

+ 3 év garancia

+ elegáns külső (főleg ezüst színben)

+ dokkolási lehetőség

+ opcionális 3G vagy LTE modem

Kontra:

- gyenge billentyűzet

- gyenge 3D-s teljesítmény

- gyenge hangszórók

- magas ár

Hivatalos honlap: Fujitsu

Vásárlás: iPon webáruház

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward