Fájdalomcsillapítóként használja a skorpiómérget egy rágcsáló

A déli prériegér probléma nélkül vadássza le és fogyasztja el Észak-Amerika legmérgesebb skropióját, látszólag meg sem érezve annak csípéseit.

Fájdalomcsillapítóként használja a skorpiómérget egy rágcsáló

A déli prériegér aprócska mérete és ártalmatlan kinézete ellenére minden idők egyik legveszélyesebb emlőse: étrendjében szerepelnek ugyanis Észak-Amerika legmérgesebb skorpiói. A kéregskorpiók csípése még az ember számára is roppantul fájdalmas élmény, apróbb rágcsálók esetében pedig csaknem mindig halálos, a prériegereket azonban ez látszólag egyáltalán nem zavarja. Könyörtelenül levadásszák, majd elfogyasztják az ízeltlábúakat, és ha a skorpió közben megcsípi őket – ami igen gyakran előfordul −, mintha meg sem éreznék a szúrást.

Ashlee Rowe, a Michigani Állami Egyetem kutatója kollégái segítségével kiderítette, hogyan képesek erre a rágcsálók. A prériegér egyik fehérjéje a méreg jelenlétében blokkolja a fájdalomreceptorokat, vagyis a skorpiócsípés a rágcsálók számára gyakorlatilag fájdalomcsillapító hatású. A kéregskorpió csípése során normális esetben a méreg az érző idegsejt falának egyik fehérjéjéhez kapcsolódik, megindítva ezzel a nátrium-ionok beáramlását, a keletkező ingerület pedig fájdalomérzetként továbbítódik a központi idegrendszer felé.

Rowe először úgy gondolta, hogy a prériegér esetében talán a membránfehérje alakja változott meg egy mutáció következtében, így a toxin többé nem képes ehhez kapcsolódni. Az alaposabb vizsgálatok azonban kiderítették, hogy a fehérje ugyanúgy reagál a méregre, mint az emlősök többségénél történik, és a megoldást egy másik, szintén az idegvégződésben jelen levő protein működésében kell keresni. Ez a második fehérje (szintén egy nátriumcsatorna) a fájdalomérzet fenntartásában vesz részt, vagyis az első fehérje aktiválásával ez is működésbe lép, újabb és újabb fájdalomjeleket továbbítva az agyba.

Rowe kutatócsoportja kísérletileg igazolta, hogy míg a háziegér esetében a skorpióméreg csak másodlagosan hat erre a fehérjére, az első fehérje aktiválása által, a prériegér módosult szerkezetű proteinjéhez képes maga is hozzákapcsolódni, és blokkolni ennek működését. Vagyis az első fehérje által kiváltott fájdalomérzet rögtön meg is szűnik, ahogy a méreg működésbe lép.

A második nátriumcsatorna blokkolásával az állatok mindenféle fájdalmas stimulussal szemben érzéketlenné válnak. Amikor kutatócsoport különféle anyagokat injekciózott háziegerek és prériegerek talpába, ez utóbbiakat jobban zavarta a sima sóoldatos injekció szúrásának nyoma, mint amikor ugyanoda skorpiómérget juttattak be, ami aztán rögtön megszűntette a bőr irritációját is. Az utólagosan beadott méreg a fájdalomreceptorokat erősen ingerlő formalinos injekció hatásait is azonnal semlegesítette.

Az egér és a prériegér második fehérjéjét kódoló génszakasz szekvenálása alapján kiderült, hogy ezek közt mindössze két aminosavnyi eltérés van: a háziegér proteinjének 859. aminosava glutaminsav, a 862. pedig glutamin, míg a prériegér esetében pontosan fordítva van a kettő. Ez a minimális különbség pedig elég ahhoz, hogy a skorpióméreg gyökeresen eltérő hatást gyakoroljon a kétféle protein működésére. A szakértők abban reménykednek, hogy a jelenség alaposabb megismerése révén újfajta fájdalomcsillapító módszerek lehetnek kidolgozhatók.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward