I. oldal
Egykori hatalmas Forma 1 rajongóként nehezen tudom elképzelni, hogy mit szerethet a sportban egy olyan idős kisfiú, mint én voltam, amikor először láttam egy futamot apámmal. Nincsenek zseniális versenyző személyiségek, az új pályák jelentős része borzalmasan unalmas (Herman Tilke valószínűleg nem rendelkezik lélekkel), az autók nem szólnak jól, és mást sem hallani, csak hogy az egyik versenyző vinnyog a másikra, és hogy éppen melyik gyártó motorja csal többet azzal, hogy olajat éget a benzin mellett.
Legutoljára két éve voltam kint az időmérőn, amikor nyugodtan lehetett felemelt hang nélkül beszélgetni az autók mellett. Mondani sem kell, mekkora megváltás volt, amikor elkezdődött nem sokkal később a GP2-es futam, ahol még rendes V8-asok ordítottak és dübörögtek, így legalább maradt valami élményünk arról a napról. Nem vagyok annak híve, hogy régen minden jobb volt, de azt meg kell hagyni, hogy ez a mondás a Forma 1-re hatványozottan igaz, ami az utóbbi években a felesleges környezetvédelmi törekvések és a brutális túlszabályozottság béklyójában szenved.
És a helyzet az, hogy a Codemasters fejlesztői ezt valószínűleg pontosan tudják. Mert még ha egy régi Forma 1 rajongó követi is a futamokat (többnyire azért, hogy aludjon egyet vasárnap délután), ami most van, amiatt biztos nem fog megvenni egy játékot. Úgyhogy a stúdió fogta magát, és elöntötte nosztalgiával az egészet, aminek keretén belül megkapjuk az utóbbi 20-30 év leginkább kiemelkedő autóit. Ezek láttán (és a hangjukat hallván) pedig mindenkinek feláll majd a szőr a hátán, és hevesebben dobog a szíve.
Itt van például a McLaren MP4/4, amivel 1988-ban egy kivételével minden versenyt megnyertek, Senna és Prost összesen tíz kettős győzelmet aratott az idényben. Vagy a Ferrari F2002, amivel a 2002-es szezonban Michael Schumacher legrosszabb helyezése a második volt, és simán vitte a világbajnokságot. De hogy ne csak a kiemelkedően sikeres járgányokat említsük, ott van az (utolsó) V12-es Ferrari 412 T2, amivel Jean Alesi csak egyszer tudott nyerni, mégis különleges helye van mindenki szívében.
II. oldal
Legyen szó a Ferrari V12-eséről, a Renault V10-eséről, vagy éppen arról, amikor a McLaren és a Honda tökéletes együttműködésben tudta a turbós V6-ost Senna alá tenni... ezek az autók jelentettek valamit. Brutálisan szóltak, a határokat feszegették, és nem az volt az elsődleges szempont, hogy ki milyen apró "hibát" vétett, vagy hogy a versenyzők mennyire vannak biztonságban. Ez ember és gép egységéről, és a végletekig kiélezett versenyekről szólt.
Éppen ezért örömteli tény, hogy összesen 11 klasszikus versenyautót kipróbálhatunk az F1 2017-ben, és mindegyik úgy néz ki, úgy szól, és olyan érzés vezetni, hogy azonnal le fog venni a lábáról minden rajongót. A Codemasters legutóbb 2013-ban próbálkozott a klasszikus autók behozásával a játékba, ám akkor ez még nem nyűgözött le túlzottan senkit. Ma azonban mindennél nagyobb szükség van rá. Hatalmas dicséret a stúdiónak, hogy ezt ilyen jól megérezték, és főleg azért, mert ilyen jól meg is valósították. Már csak a klasszikus pályák hiányoznak, sokat adnék azért, ha újra versenyezhetnék egyet Imolában.
A klasszikus autók elérhetők külön, de a játék gerincét adó kampányon belül is. Ez úgy kezdődik, hogy a viszonylag limitált karaktergenerátorral létrehozunk magunknak egy versenyzőt, majd elkezdjük a csatározást. Hozzá szegődhetünk rögtön egy menőbb csapathoz, például a Mercedeshez, ám ilyenkor a karrier mód rövidebb lesz, és nagyobb a kihívás is, hiszen tartanunk kell magunkat a csapat korábbi eredményeihez, ami elsőre nem lesz egyszerű.
De dönthetünk úgy is, hogy egy gyengébb istállóhoz igazolunk, ami azt jelenti, hogy az elején nem feltétlenül számíthatunk túl sok jóra, viszont hatalmas elégedettséget érzünk majd, amikor feltörünk a csúcsra. Ráadásul maga a karrier mód is bővült újdonságokkal, ráadásul okos újdonságokkal. A legfontosabb, hogy végre értelmet adtak a szabadedzéseknek, melyek keretein belül különböző kihívásokat kell teljesítenünk, ezekből pedig pontokat szerezhetünk, amiket aztán az autónk fejlesztésére fordíthatunk.
III. oldal
A fejlesztésre pedig szükség lesz, ha előrébb akarunk jutni és/vagy nem akarunk lemaradni a többiektől. Ráadásul maga a fejlesztés sem valami nagyon leegyszerűsített dolog, ahogy alapesetben egy autós játéktól várnánk, hanem egy elég komplex rendszer, amit még néhány szerepjáték is megirigyelne. És akkor olyan dolgokról még nem is beszéltünk, minthogy nekünk kell eldöntenünk, hogy mikor cserélünk például kuplungot: bevállaljuk-e, hogy egy nagyon használt egységgel vágunk neki a futamnak, és kockáztatjuk a műszaki hiba esélyét, vagy inkább a rajthelyes büntetést választjuk, és cserélünk egy új kuplungra?
Menet közben pedig meghívásos jelleggel részt vehetünk különböző eseményeken, ahol előkerülnek az előbb emlegetett klasszikus autók, ez pedig jól töri meg a kampány néha kicsit monotonnak tűnő menetét. De az ilyen alkatrészcserés és fejlesztős részek jól jelzik, hogy azért az F1 2017 nem csak a retróra koncentrál, hanem igyekszik átadni azt, ami azért még érdekesnek tűnik a mai Forma 1-ben. Így oda kell figyelnünk arra is, ami szintén fontos manapság: a gumijaink állapotára.
Tovább fejlődött a dinamikus időjárás is, így most már tényleg bármikor elkezdhet esni az eső, vagy éppen száradhat fel a pálya menet közben, ami persze további taktikai váltásokra ösztönöz majd minket. Persze, a vezetési modell tekintetében azért továbbra sem kell nagyon komoly szimulátorra számítani, de részletesen testreszabható, hogy mennyi segítséget szeretnénk, hogy milyen erős mesterséges intelligencia ellen akarunk menni, így valószínűleg mindenki megtalálja a számítását. Ami pedig a lényeg, hogy a Forza Motorsporthoz vagy a Gran Turismóhoz hasonlóan a játék jól adja elő magát, és képes közvetíteni azokat az egyedi jellemzőket, érzéseket, amik valószínűleg együtt járnak egy ilyen szörnyeteg járgány vezetésével. Ez pedig jó nagy mosolyt csal majd az arcunkra.
Összességében az F1 2017-ben mindenki megtalálja majd, amit keres: a komplex, élvezetes karrier mód mellett ott vannak a végletekig testreszabható sima versenyek, vagy szezonok, a multiplayer, vagy csak egy sima mérkőzés az idő ellen. Igazából, ha valamit fel kellene hozni a játék ellen, az talán a grafika lenne: nem néz ki rosszul, és meg kell hagyni, hogy konzolokon is szépen hozza a 60fps-t a sok autó és a változatos időjárás mellett is, de azért eléggé elmarad napjaink csúcs autósjátékaitól. Ezen kívül a karrier módban továbbra is nagyon rondák az emberi karakterek, és még mindig akadnak kisebb problémák a mesterséges intelligenciával, valamint a kanyarlevágós büntetésekkel.
De ezek tényleg csak apróságok, mert az szinte biztos, hogy az eredeti Grand Prix óta ez a legjobb Forma 1-es játék, így mindenképpen érdemes lecsapni rá.
