F1 2012 - úgysem leszel Kimi

A Codemasters több ponton is mellétalált, de a Forma 1 hangulata azért még megvan.

F1 2012 - úgysem leszel Kimi

I. oldal

 Mindig is úgy gondoltam, hogy az egyik legnehezebb téma, amiből játékot lehet készíteni, az a Forma 1. Ehhez képest valahogy minden sportjáték egyszerűnek és valósághoz közelinek tűnik: mindenki bele tud rúgni egy bőrlabdába, majd keményen feszíteni, és nagyjából megtudja, milyen érzés Balotellinek lenni. Bárki elmehet teniszezni 1200 forintért óránként, hagy nagyjából sejtse, mit csinálhat Federer egész nap, mint ahogy viszonylag egyszerűen átérezhetjük Bryanték dolgát is, ha kimegyünk a helyi placcra dobálni egy kicsit a kosárlabdát. Autóversenyzőnek lenni azonban egészen más élmény, amit még akkor sem nagyon tudunk elképzelni, ha rendelkezünk jogosítvánnyal és rendszeresen vezetünk. A brutálisan kemény, velőt rázó versenyautók, az irgalmatlan hang, a nyakat letépő erőhatások, a hosszú órákon át tartó koncentráció, a kicentizésekhez szükséges reflexek. S akkor még csak a dolog emberi oldalát néztük, pedig nem szabad elfelejteni, hogy minden autósport valójában a technikáról, a gépről szól. Pontosabban, az ember és gép kapcsolatáról.

És ezek között is abszolút lehetetlen ép ésszel felfogni a Forma 1-et. Senki nem érezheti át, milyen lehet, amíg valóban ki nem próbálja, azonban az ehhez szükséges vagyon meg pláne nem férne bele a mi egyszerű, hétköznapi fejünkbe. A sebesség, az erő, a hang, a technika abszolút csúcsra járatva. A Forza Motorsport viszonylagosan „átlagos” járgányai még talán közel állhatnak hozzánk, talán tudunk mihez viszonyítani, talán még belátjuk a határainkat. Azonban míg a valaha készült egyik legkeményebb utcai autóban, a Ferrari Enzoban körülbelül 1G-s erőhatás éri a pilótát a kanyarban, addig egy F1-es járgányban akár 3,5G-s is, vagyis a gravitáció három és félszerese. Ez azt jelenti, hogy a versenyzők fejét extra 20 kilónyi súlya húzza el, ami bizony még a légzést is erősen megnehezíti. Míg napjaink leggyorsabb utcai autója, az 1000 lóerős, 1 millió fontos Bugatti Veyron eléri a 100km/h-t, addig a Forma 1-es autó már nem csak elérte, de újra le is fékezett nullára. Egy szó, mint száz, ez egy másik dimenzió. Éppen ezért mindig is lehetetlennek tartottam, hogy igazán jól vissza lehessen adni, miről is szól ez a sport valójában.

A hangulatát és az esszenciáját azonban meg lehet fogni, és ezzel a játéktörténelem során többen is próbálkoztak. A régi játékosok emlékeiben valószínűleg még elevenen él a zseniális Grand Prix-sorozat, ami a kor lehetőségeihez képest fantasztikusan adta át az autók viselkedését, és tengernyi apró opciójával biztosította, hogy az igazi fanatikusok a világ végéig bütykölhessenek vele. Azonban be kell látnunk, hogy egy erősen rétegjáték volt, a maga nehézségével és nem különösebben szép grafikájával. A Forma 1 pedig amellett, hogy a technikai sportok csúcsa, a Föld egyik leginkább nézett sporteseménye is, mely széles közönséget vonz, mindenféle országból, korosztályból és nemből. Miután a konzolok lassan azokból is játékost faragnak, akik korábban teljesen ódzkodtak ettől a világtól, elengedhetetlen volt, hogy a Forma 1-es anyagok új generációja gyakorlatilag mindenkinek szóljon.

Ebben alkotott nagyot a Codemasters, amikor 2010-ben a DiRT EGO engine-jét használva útjára indította az új generáció F1-es játéksorozatát. Egy kicsit nyújtott mindenkinek, és még éppen olyan mélységekig ment el, hogy az még bárki számára emészthető volt. A keményvonalas szimulátor-rajongók persze nem találták meg benne a számításukat, aki azonban az autósportok királyának hangulatára vágyott egy-egy vasárnapi futam után, keresve se találhatott volna jobbat. A széria tavalyi epizódja néhány ponton javított az előd hibáin, azonban akkor is, és most is a 2010-es részt kaptuk meg, néhány fejlesztéssel és átalakítással. Azonban míg tavaly ezt elnéztük, most már nem feltétlenül lehetünk ilyen engedékenyek a Codemasters csapatával.

II. oldal

 Az elődök egyik sokak által emlegetett hibája, hogy bár közel sem beszélhetünk hardcore szimulátorról, az autóversenyzés és a Forma 1 alapjait nem értő játékosoknak így is túl nehéz volt beletanulni. Így most a játék indítása után rögtön a Young Driver Training néven futó oktatómódba kerülünk, ahol először is megtanulhatjuk, mi az a gáz, és mi az a fék, meg azt is, hogy az autó kanyarodik, majd szép lassan egyre újabb és újabb tippeket ad nekünk a program. Megtanulunk féktávot venni, visszafordítókat abszolválni, esőben vezetni, s lesz fogalmunk arról, mi az a KERS és a DRS, majd az egész zárásaként még versenyezhetünk egy kicsit a valódi istállók valódi tesztpilótái, például Alexander Rossi ellen. Az egész nem tart tovább fél óránál, és valóban jó bevezetés ez azoknak, akik először tesznek autós játékot a meghajtóba, de van vele két gond. Az egyik, hogy nem lehet kihagyni, így a profibbak valószínűleg a hajukat fogják tépni. A másik pedig, hogy miért nem lehetett ezt az egészet külön játékmódként, kissé feldúsítva tálalni, hogy egy olyan komplex egységet kapjunk, mint például a Gran Turismo-sorozatban?

Na mindegy, ha végeztünk, akkor több lehetőségünk van a duhajkodásra, attól függően, hogy éppen mihez van kedvünk – ezen a téren a Codemasters nagyon jól átvariálta a tavaly és tavaly előtt megismert játékmódokat. A Season Challenge kifejezetten azoknak való, akik nem szeretnének belevágni a hosszú karriermódba, vagy éppen csak rövidebb adagokban szeretnének izgalmasabbakat versenyezni. A 10 futamból álló rövidített szezon lényege, hogy ki kell választanunk egy riválist, majd legyőzni őt ahhoz, hogy elvegyük a helyét a csapatában, és már jöhet is a következő. Mivel kezdésnek az idény leggyengébb istállói közül (Marussia, Caterham és a többiek) választhatunk, így hiába jelöljük be mondjuk Alonsót vagy Hamiltont célpontnak, eléggé valószínűtlen, hogy meg tudjuk őt verni a mezőnyben. Éppen ezért érdemesebb reális célokat kitűzni, és több lépcsőben feljutni a csúcsra. Minden riválisunkat három versenyből kétszer kell legyőznünk, és minden verseny 5 kőrös, egy gyors, egykőrös időmérővel. A Season Challenge nem csak pörgős, de viszonylag változatos is, hiszen ha jól csináljuk, akkor elég gyakran válthatunk csapatot, és így autót is, ami folyamatos sikerélményt jelent. Ugyanakkor meg kell jegyezni, egy versenyen előfordul, hogy maximum egy-két másodpercre látjuk a nagy riválisunkat, így az egész éle kicsit elvész, és legfeljebb marad a küzdelem az első helyért. Ha már riválisokról van szó, érdemesebb lenne elővenni az F1-történelem nagy párharcait, hiszen ott vannak a legendás versenyek Schumacher és Damon Hill, James Hunt és Niki Lauda, Senna és Prost, Mansell és Piquet között, hogy csak néhányat említsünk, melyeket fantasztikus lenne videojáték formájában is átélni – reméljük a Codemasters olvassa ezt.

 

A Champions Mode szintén egy kivonatolt változat, mely azt igyekszik kihasználni, hogy idén minden korábbinál több, összesen 6 világbajnok van jelen a Forma 1 mezőnyében – Schumacher, Raikonnen, Vettel, Alonso, Button, Hamilton. Mindegyikőjükkel kapunk egy-egy kihívást, melyet legyűrve léphetünk tovább. Erős lemaradásból, friss gumikkal kell a kopott abroncsokon utazó Raikonnen nyomába erednünk, és megelőznünk pár körön belül. A tőle megszokott, agresszív stílusban támadó Hamiltont kell visszatartanunk az esőben Interlagosban. Le kell nyomnunk Vettelt, miközben beállítjuk a leggyorsabb köridőt – ezekre és hasonlókra tessék gondolni. Így jutunk el az utolsó, nagy kihíváshoz, ahol mind a hatan jelen vannak a Forma 1 idei új, Egyesült Államokbeli pályáján, a Circuit of the Americas-on. Ez egyben egy különleges lehetőség arra is, hogy megismerjük ezt az aszfaltcsíkot, mely a valóságban jelenleg az építkezés utolsó fázisaiban tart, és csak november 18-án tartják meg rajta a szezon utolsó előtti nagydíját. Érdekes döntés ez mind az Egyesült Államok, mind pedig a Forma 1-tulajdonos Bernie Ecclestone részéről, ugyanis a Circuit of the Americas gyakorlatilag több neves pálya egyes szakaszaiból áll össze. Itt van a Maggotts-Becketts-Chapel-rész Silverstone-ból, a Senna-S kanyar Interlagosból, a Sebring-Auspuffkurve az Österreichringről, az aréna-szekció Hockenheimből, és a 8-as kanyar Isztambulból. Sokan kritizálták Ecclestone-t amiatt, hogy nem amerika valamelyik legendás pályájára viszi el a sorozatot egy ilyen összeollózott vonalvezetésű friss küzdőtér helyett, de meg kell hagyni, azért nem semmi ez a létesítmény – érdekes lesz ezek után a tévében látni.

Végül pedig itt van nekünk a szokásosnak mondható Karriermód, néhány kisebb-nagyobb változtatással. A cél továbbra is az, hogy az egyik kis csapat tagjaként felküzdjük magunkat a nagyobb istállókhoz, és természetesen, hogy mi legyünk a legjobbak. A korábbi gyakorlattal ellentétben azonban már nem testesíthetünk meg létező F1-pilótát, hanem mindenképp sajátot kell alkotnunk. Ez pedig hatalmas hiba egy olyan szezonban, amelyikben visszatért a közönségkedvenc Kimi Räikkönen, és mindenki azt szeretné elérni, hogy ő legyen a világbajnok – akár csak virtuálisan is. Érdemes megemlíteni, hogy most már szezon közben is válthatunk csapatot, valamint amennyiben nem szeretnénk végignyomni a teljes hétvégét az egy edzésnappal, a háromfordulós kvalifikációval és a versennyel, úgy az elsőt kihagyhatjuk, a másodikat pedig lerövidíthetjük egy sima egykőrös időmérésre. Menet közben továbbra is lehetőségünk lesz részt venni a tesztidőszakokon, melyek jutalmaként fejlődhetnek autónk beállításai. Ami viszont teljesen eltűnt a játékból, az a korábbi, verseny utáni interjúzás és felhajtás, ami ugyan talán kicsit elvesz a hangulatból, viszont kiiktat egy teljesen felesleges játékelemet, így jobban tudunk a lényegre koncentrálni. Ráadásul cserébe minden menürendszer letisztult, átlátható és modern lett, a navigáció végre problémáktól és sallangoktól mentes.

III. oldal

És akkor koncentráljunk kicsit itt is a lényegre, ami nem más, mint a vezetés. Meg kell hagyni, ezen a területen az F1 2012 továbbra is remekül teljesít, ott, ahol nagyon kell. Amikor több autó közel kerül egymáshoz, és centiket próbálunk kihasználni, résekbe bevágni, az bizony tényleg visszaadja azt a hangulatot és izgalmat, amiről ez a sportág szól. Minden előzés rendkívül jó érzéssel tölt el, és minden kanyar magában rejti a lehetőséget, hogy javítsunk kicsit a köridőnkön. Az elődhöz képest kicsit fürgébbek, mozgékonyabbak lettek az autók, érzékenyebben, pontosabban reagálnak, ami – feltételezhetően – közelebb áll a valósághoz. Az F1 2011-ben problémát jelentett a járgányok túlkormányzottsága, ami túlzottan ideges viselkedést eredményezett, és sokszor meggátolta azt, hogy tényleg a végső határokig oda tudjuk tenni magunkat egy-egy körön. Ezt a Codemasters is belátta, így kicsit visszavettek ebből, de korántsem eléggé: még minding túl gyakran és indokolatlanul megy ki a temérdek leszorítóerővel rendelkező csúcsgépünk fara, ám közben bejött egy másik probléma. Érdekes módon ugyanis most meg néha a túlzásba vitt alulkormányzottság miatt kicsivel előbb kell fékeznünk egy kanyarba, mint az teljesen optimális lenne. Ez szerencsére nem minden esetben zavaró, de a hírek szerint a fejlesztők is tudnak a problémáról, és egy patchben orvosolni is fogják. A fizika azonban ettől függetlenül sincs mindig rendben: az autóknak szokása túlzottan elpattogni, ráadásul a törésmodell gyakorlatilag továbbra sem létezik, legfeljebb apró zúzódások formájában.

Sokan úgy tartják, hogy az idei szezon nem csak a versenyzők, hanem a Pirelli által szállított, nagyon gyorsan elkopó gumik miatt olyan izgalmas. Szerencsére a játékban azért nem olyan vészes a kopás, mint a valóságban, de tény, hogy oda kell figyelnünk a féktávjainkra és a kigyorsításainkra, ha túl durvák vagyunk, akkor jóval előbb látogathatjuk meg a boxutcát. Ami szintén kerékcserére kényszeríthet minket, az az időjárás, mely ezúttal már teljesen dinamikus, és lokális is. Ez azt jelenti, hogy a valóságnak megfelelő módon előfordulhat, hogy csak a pálya bizonyos szakaszain kezd el esni az eső, míg más szakaszok teljesen szárazok maradnak. Nem minden esetben érdemes tehát rögtön nedves papucsokért rohanni, sokszor kifizetődőbb lehet, ha kitapasztaljuk, mennyire vált vészessé az aszfaltcsík. Ráadásul mindez taktikázásra is lehetőséget ad: ha tudjuk, hogy esőben rosszabbak vagyunk, érdemes még szárazon megfutni pár gyorsabb kört, hogy amikor beüt a vihar, legyen némi előnyünk. Ez persze fordítva is igaz: ha Schumacher, az esőmenő tehetsége lakozik bennünk, akkor egy kis zuhi csak jól jöhet.

 

 

Sajnos azonban akad néhány probléma, ami visszatért, illetve nem javult tavaly óta. Ilyen a mesterséges intelligencia, ami még mindig nem képes megfelelően reagálni a legtöbb éles szituációban, feltart a gyorskörön, és néha irreális sebességgel képes bevenni kanyarokat. A frusztrációnkat pedig csak fokozzák a szigorú szabályok, melyekre a játék akkor is kiadja ránk a büntetést, ha meg sem szegtük őket. Kanyart levágni már szinte nem lehet, annyira lelassulunk, de elméletben lenne pár másodpercünk visszaengedni azt, akit így megelőztünk – ahogy a valóságban is. Sem ezt, sem pedig azt nem kezeli jól a játék, hogy nem szabad cikáznunk az előzni kívánó ellenfél előtt, mint ahogy a boxutca kijáratának vonalára vonatkozó (egyébként a játékban opcionális) szabály sem mindig sikeres.

A játék audiovizuális fronton viszont kiválóan teljesít. A grafika még élesebb, letisztultabb, mint tavaly, a 2010-es verzióval összehasonlítva pedig egyszerűen ég és föld a különbség. A helyszínek még kidolgozottabbá váltak, főleg, ha a környezetet és a kiszolgáló épületek nagyságát és részletességét nézzük, az esős futamok pedig egyszerűen döbbenetesek tudnak lenni. A hangok is egészen ütősek, sokkal jobban átjönnek az egyes versenypályák, főleg Monaco akusztikai sajátosságai, bár én továbbra is hiányolok valamit a közeli F1-es autó hangjának nyers brutalitásából (de az is igaz, hogy azt semmilyen hangszóró nem tudná visszaadni).

IV. oldal

Összességében tehát az F1 2012 egy nagyon korrekt játék, azonban semmi több. A Codemasters láthatóan nem tud annyi újdonságot belevinni a sorozatba az éves megjelenésekkel, amennyi szükséges lenne, ráadásul a friss játékmódok is főként csak az egyszeri, gyors kikapcsolódásra vágyók igényeit elégítik ki. Ezen kívül azonban a fizikai- és vezetési modell kisebb-nagyobb furcsaságait sem sikerült teljesen kiküszöbölni, illetve a mesterséges intelligencián jócskán lehetne még gyúrni. A versenyzés élménye, az adrenalinbomba, a hangulat és az ütős grafika azonban hiánytalanul jelen van, és be kell látnunk, hogy egy közönségnek készült F1-játékban ezek a legfontosabbak.

Platformok: PS3, Xbox 360

Tesztplatform: Xbox 360

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward