F.E.A.R Online – félelmetesen gyenge

Alma, és a játékosok haragja biztosan utol fogja érni a készítőket.

F.E.A.R Online – félelmetesen gyenge

1. oldal

Amikor bejelentették a F.E.A.R. Online munkálatainak megkezdését, aligha voltam egyedül a kételyeimmel. Azt, hogy a sorozat valamilyen formában folytatódik, örömteli fejleménynek tartottam, ellenben az új résszel megbízott Inplay Interactive kevés bizalmat ébresztett bennem.

Komolyan eltűnődtem azon, hogy vajon az eddig mindössze egy jelentéktelen, visszhang nélküli verekedős programot, az SNK All Stars Online-t elkészítő csapat hozni tudja majd az elvárható szintet? Hiszen, a korábbi játékokon a szakma nagyságai dolgoztak. A Monolith Studios által készített első két epizód a fejlesztők alapos munkája miatt klasszikussá nemesedett. Ráadásul, még az ezeknél némileg gyengébb, de még mindig magasan átlag feletti játékélményt nyújtó harmadik felvonás atmoszférájáért is olyan, a maguk területén kiváló szakemberek kezeskedtek, mint a félelemkeltés nagy örege, a számos nagyszerű film mellett a Ködöt és Dolgot jegyző John Carpenter, vagy Steve Niles, a horrorképregényeivel világhírt szerző alkotó.

A jelek, miszerint aggodalmam nem volt teljesen alaptalan, már a bevezető küldetésnél tömegével jelentkeztek. A kezdőhelyszínt elnézve elemi késztetést éreztem, hogy bevásároljak Apple-részvényekből, és levédessem a Facebook ötletét, hiszen, ha már valami csoda folytán visszajutottam a kilencvenes évek végére, akkor illene kihasználni a soha vissza nem térő alkalmat. A hangulatosnak szánt, de csak simán ronda, elkoszolódott VHS filmekre emlékeztető szemcse-effekt bántja a szemet, a kisebb tereptárgyak kidolgozottsága pedig egyenesen botrányos.

Persze, a grafika nem minden, különösen nem egy ingyenes programnál. Ezért túlesve az első sokkon, alig vártam, hogy végre csatába induljak, és a játékélmény mindenért kárpótoljon. Mielőtt megkezdődhetett volna az igazi akció, egy óvatlan katona hátba szúrásával kellett bizonyítanom, hogy jól bánok a késsel. Áldozatom a halálos döfést követően három métert repült előre, élettelen teste pedig még röptében egy szempillantás eltűnt a semmiben. Ekkor roppant büszke voltam magamra, hiszen, aki ennyire nyom nélkül tud ölni, nem lehet akárki. Az ezt nem sokkal követő első tűzharc is parádésan sikerült, az életemre törő replika-harcosok beleragadtak a falba, így ellenállás nélkül le tudtam őket lőni.

Ilyen első benyomást követően, ha nem kellett volna tesztelnem a játékot, nem csak hogy letörlöm annak fájljait, hanem még a merevlemez is egy oltott mésszel teli, legalább három méter mély gödörben végzi. Mivel azonban a kötelesség az kötelesség, nagy levegőt véve végigszenvedtem magam a bevezetőn, majd belevágtam a multiplayerrel való ismerkedésbe.

2. oldal

A más játékosok ellen vívott csatáknál egy maximum nyolc fős csapat tagjaként kell bizonyítanunk, hogy mi vagyunk a jobbak. A klasszikus deathmatch mellett három, egyedibb módban is próbára tehetjük magunkat. A Demolition-ben csapatunktól függően egy bomba elhelyezése, vagy az ezen mesterkedők kivégzése, illetve a robbanószerkezet hatástalanítása a feladatunk, a Knife Fight esetében csak közelharci fegyvereket használhatunk, a BloodLustban pedig a csapatok egy-egy tagja átalakulhat berzerkerré, vagy vadásszá. A COD-ban látottakhoz hasonlatosan itt is válogathatunk különböző, extra képességeket adó bónuszok közül, amik pont annyira erősek, hogy egyikkel se kerüljünk behozhatatlan előnybe, ugyanakkor mégis hasznosak legyenek. Gyorsabb mozgás, csökkentett gránátsebzés, esetleg bármekkora esés túlélése: a különleges tulajdonságok között mindenki megtalálja majd a kedvencét.

Sajnos, ezt az egy valóban jó ötletet kivéve a multi, ha nem is vérzik ezer sebből, de semmi olyat nem nyújt, ami miatt huzamosabb ideig megérdemelné a figyelmünket. A pályák nagyon kicsik, java részük alkalmatlan a taktikázásra, és minden egyedi vonás nélkül valók. Különösen a méretek elborzasztóak, 10-15 másodpercnyi loholás után ott is teremhetünk a másik csapat táborának közepén. Aligha véletlen, hogy minden karakter a megjelenése utáni ötödik másodpercig sérthetetlen, hiszen enélkül egy jól sikerült roham után végképp eldőlne a csaták sorsa, és a vesztes fél játékosainak megmoccanni sem lenne idejük.

A fegyverek terén sem jobb a helyzet. A kiegyensúlyozatlanság olyan mértékű, hogy automatákon kívül nem éri meg mást használni, ezek ugyanis amellett, hogy minden másnál gyorsabban szórják a halált, irreálisan pontosak is, visszarúgásuk pedig lényegében nincs. A támogató fegyvernek szánt M60-koppintás könnyű-géppuskával kis gyakorlás után egyetlen lövés is elég ahhoz, hogy a térképek méretéhez képest tisztes távolságból is szét tudjuk lőni valaki fejét. Utóbbi nem holmi szóvirág, a fegyverek okozta sebzések jól láthatóak. A gránátok cafatokra robbantják az óvatlanokat, egy telibe kapott lövés a shotgunnal kettészakítja az embert, a HV Hammerhead lövedékei pedig a falhoz szegezik áldozatukat azok halálakor.

Ingyenes játékról lévén szó, a mikrotranzakciók szerepe nem elhanyagolható. A F.E.A.R. Online sajnos a szemérmetlenebb alkotások közé tartozik, ami a megvásárolható tartalmakat illeti. Megjegyzendő, hogy bár a játékot P2W-nek nevezni erős túlzás lenne, a freemium-kategória egy különösen agresszív példányával állunk szemben.

Ugyan a tárgyak java részéért fizethetünk a meccseken való sikeres szereplésért kapott játékpénzzel is, ezek, a fegyvereket és karaktereket leszámítva, sohasem kerülnek végleg a birtokunkba. Ha tehát megszoktunk egy különleges tulajdonságot, karaktertípust, vagy minimális bónuszt adó, inkább kozmetikai funkcióval bíró sisakot, mikrofont, arcmaszkot, vagy szemüveget, akkor rendszeresen meg kell újítanunk a bérleti díjat értük, amire a győzelmekért kapott soványka jutalmakból aligha futja majd, hacsak nem végzünk majdnem minden alkalommal az első helyen.

Bár karrierünk elején kapunk egy első pillantásra csinosnak tűnő summát, de ezt a forrást egy-két pisztoly, puska, vagy karabély megvásárlása is képes nullára apasztani, különösen, ha tapasztalatlanságunkban egy később használhatatlannak bizonyuló példányt mellett tesszük le a voksunkat.

Elvileg ugyan van mód arra, hogy különböző alkatrészekből kedvezményes áron állítsunk össze fegyvereket, de az ehhez szükséges anyagokat pusztán a játékokban nyújtott jó teljesítménnyel közel lehetetlen összeszedni. Így kénytelenek leszünk igénybe venni a boltot, de itt sem vásárolhatjuk meg direkt módon azt, amit akarunk. Zsákbamacskát kell vennünk, és ha szerencsénk van, azt kapjuk, amire szükségünk van, ha pedig nincs, akkor így jártunk. Ez leginkább a csak kreditért beszerezhető alkatrészek esetén szórakoztató, hiszen ki ne szeretne számára szükségtelen virtuális eszközökre kiadni keresete egy részét, extrém esetben akár öt-hat alkalommal is?

3. oldal

A kooperatív módnak még az alapvetően jellegtelen, de a maga szürke módján némileg élvezhető multit is sikerül alulmúlnia. Érdektelen, és klisékkel terhelt cselekményt kapunk , ami a korábbi részek ismeretében megbocsáthatatlan bűn, hiszen így éppen a sorozat egyik olyan vonását sikerült lenullázni, ami kiemelte a tucatlövöldék közül. A helyenként ásításra ingerlő történetben egy csapatnyi, az ArmaCham ellen küzdő katona kalandjait élhetjük át.

A hagyományoknak megfelelően a felkavaró, és zavarba ejtő horrorelemekkel nem spóroltak a készítők. 2014-ben nem lehet ugyanis másnak minősíteni, mint tömény borzalomnak, hogy szűk, alternatív útvonalak nélküli pályákon kell szánalomra méltóan ostoba ellenfelek ellen küzdenünk. Már ha azt egyáltalán harcnak lehet tekinteni, hogy olyan szerencsétlenek ellen vagyunk kénytelenek fegyvert használni, akiket egy húsklopfolóval hülyére vert, és alaphelyzetben sem túl okos cserepes petúnia is kilenc lépésből elverne sakkban.

A gép által irányított egységek taktikai analfabetizmusa főleg a nagyjeleneteknél sokkoló. Ilyenkor tucatjával törnek ránk a klónkatonák, lőfegyvert nem használó őrültek, vagy mutánsok, mi pedig a hetvenes-nyolcvanas évek ázsiai akciófilmjeinek stílusában küldhetjük őket a pokolra.

Az ilyen mészárlásoknál mellbe vágja az embert a felismerés, hogy az önmagát inkább kevesebb, mint több FPS-nek álcázó valami, amivel éppen játszik, egy majdnem évtizedes múltra visszatekintő sorozat negyedik installációja, aminek előző részeiben ha csak egy kicsit is lankadt a figyelme, akkor jó eséllyel tölthette be a legkorábbi mentését a hibákra kíméletlenül lecsapó M.I.-nek köszönhetően. Azt már megjegyezni is fölösleges, hogy a fejlesztők által tudatosan ijesztőnek tervezett elemek nem érik el a kívánt hatást, hacsak nem az volt a cél, hogy az ember elmorzsoljon egy könnycseppet szegény, jobb sorsra érdemes F.E.A.R.-ért, mert ebben az esetben kitűnőre vizsgáztak az ezeket a részeket kiötlő designerek.

Tinédzser-horrorokban is kínos rémisztgetésekkel igyekeznek ránk hozni a frászt, amiknél egyes, korhatár nélküli programok váratlan fordulatai is jobban megugrasztják a pulzusunkat.

Hogy a kép teljes legyen, ezeket a gyengén kivitelezett, és húsz percnél tovább semmiképpen sem tartó küldetéseket sem játszhatjuk kedvünk szerint. Nyolc óránként három co-op misszióban vehetünk részt, és ha heveny mazochizmusból, vagy a missziók teljesítéséért kapott jutalmak miatt újra neki akarunk futni valamelyiknek, fizetnünk kell.

Összességében tehát a játék egy egy pár, jópofa ötletet leszámítva színtelen-szagtalan multiplayerből áll, megfűszerezve egy vérforralóan pénzsóvár freemium-rendszerrel, és nyakon öntve egy olyan kampánnyal, aminél még az Aknakereső forgatókönyve is nívósabb, a megvalósításról nem is beszélve. Ingyenes FPS-ből nem nehéz ennél jobbat találni, így, hacsak nem vagyunk fanatikus rajongói a korábbi epizódoknak, vagy imádjuk mindennél jobban a szűk helyeken vívott, taktika nélküli csatákat, kevés okunk van arra, hogy a játék feltelepítése mellett döntsünk.

Érthetetlen, hogy a sorozat jogait birtokló Warner Brothers hogyan járulhatott hozzá népszerű, és jól fogyó címének sárba tiprásához. Csak abban reménykedhetünk, hogy a rosszul, vagy hatalmas jóindulattal, kínosan középszerűre sikeredett F.E.A.R Online nem rántja magával az egész sorozatot.

Platformok: PC

Galéria megnyitása grid_on

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward