A Logic Artist 2013-as játéka, az Expeditions: Conquistadors a spanyol hódítók hadjárataival foglalkozott. Legújabb darabjukban, az Expeditions: Vikingben a betelguzi trutymákok kalandjait követhetjük nyomon a Lófej csillagködben (jó, jó a címből már lehet tudni, hogy kemény északi legények és leányok, hajók, portyázások, hódítás és sör lesz a téma).
Már a történet elején bedobnak minket a mély vízbe: apánk, aki a falu vezetője volt, embereinek nagy részével együtt odaveszett egy hadjárat során, így ránk maradt a klán maradékának vezetése. Jó atyánk nagy harcos volt, de nem túl jó vezető, és meglehetősen sok ellenséget hagyott ránk, akik ki is használnak minden lehetőséget, hogy keresztbe tegyenek nekünk.
A darab 790 körül játszódik és nem próbálja meg ráhúzni a modernebb korok erkölcseit egy, a régi időkben játszódó történetre. Ha túl megengedők, vagy polkorrektek vagyunk, bizony puhánynak fognak minket nézni. Ha kíméletlenül leszámolunk ellenségeinkkel egész pereputtyukkal egyetemben, senki sem fog rohanni hogy panaszt tegyen a különböző emberi jogi szervezeteknél. Döntéseinknek ráadásul csapattársaink moráljára is hatása van. Szövetségeket köthetünk, követőket toborozhatunk magunk mellé, újabb ellenségeket, barátokat is szerezhetünk. Követőink jelleme, háttértörténete is részletesen kidolgozott, a legfontosabb szereplőkhöz külön küldetés is tartozik.
A választási lehetőségeket párbeszédek formájában kapjuk meg. Ha karakterünket nem teljesen izomagynak alkottuk meg, akkor extra lehetőségek is feltűnnek: időben észrevehetjük, ha beszélgetőpartnerünk rosszban sántikál, illetve diplomáciai eszközökkel oldhatunk meg olyan helyzeteket, amelyeket egyébként csak véres kézzel lehetne. A Planescape: Tormentben voltak hasonló opciók, ha magas Intelligence értékű karakterrel játszottunk, ott ezért sokan nyomultak varázslóval. Az Expeditions: Vikingben a Perception nevű tulajdonság felel ezért, amire az íjászok építenek. Ha szeretjük a diplomáciát, de nem akarunk íjásszal játszani, akkor van más lehetőségünk, felvehetünk más elmepallérozó extrákat.
Nincsenek szigorúan kötött karakterosztályok, de megvannak a hagyományos tank, dps, gyógyító szerepek, és karakteralkotásnál előre elkészített sablonok közül is választhatunk (pl. két fegyvert forgató rettenthetetlen berserker, az ellenfeleket megzavaró trükkös rugó). Fő karakterünket, és követőink egy részét mi alkothatjuk meg pontok elosztásával, és egészen használható hibrideket is létrehozhatunk (gyógyító-íjász, dps-tank stb.). Történelmi jellegű játék révén itt nincsenek varázslatok, ugyanakkor megvannak ezek megfelelői. Gyógyítás közben nem villognak látványos fényeffektek, egyszerűen odaballagunk a sérültek mellé és elsősegélyben részesítjük őket, és a többi képesség is olyan, hogy például port szórunk az ellenfelek szemébe, vagy csúnyán elrikkantjuk magukat és ettől demoralizálódnak. Nem dobálunk tűzlabdákat, de hajigálhatunk olajos flaskákat, vagy lőhetünk tüzes nyilakat.
A rendszer összetett (rengeteg dolgot számol a háttérben, csata közben pl. elcsúszhatunk a jégen, vagy belegabalyodhatunk a növényzetbe), ugyanakkor akadnak benne bakik, kiforratlan részek, illetve olyan elemek, amelyekre ráfér még némi finomhangolás. Az általunk létrehozott követők például alapban felszerelés nélkül indulnak, és mivel nincs mindenütt lehetőségünk hozzáférni a nálunk lévő tárgyakhoz, így időnként előfordulhat, hogy valakit páncél és fegyverek nélkül viszünk harcolni. A pályákat izometrikus nézetből látjuk, és menet közben 360 fokban körbeforgathatjuk a kamerát, de sajnos csata közben erre már nincs lehetőségünk. Ha nem vagyunk mindig résen, vagy meglepnek minket, és nem készültünk előre a legoptimálisabb beállítással, akkor előfordulhat, hogy a tereptárgyak kitakarnak valakit. Ha a kurzor egy karakter fölé kerül, akkor kirajzolódik a körvonala, de még többet segítene, ha a közvetlenül a kamera elé kerülő tereptárgyak átlátszóvá válnának, mint a legtöbb izometrikus játékban.
A harc körökre osztott rendszerben zajlik, és sok lehetőséget ad a taktikázásra: előnyhöz juthatunk, ha két oldalról közrefogunk egy ellenfelet, kihasználhatjuk, hogy a lándzsások messzebbre érnek, mint a kardforgatók, fedezékeket használhatunk, felgyújthatjuk az éghető tárgyakat stb. Hiányzik viszont egy fontos dolog: a formációk. Karaktereink menet közben is úgy néznek ki, mint egy csapat részeg mókus, akik bezabáltak az erjedt vadalmából, és a csaták is sokszor úgy kezdődnek, hogy az íjászok, vagy a gyógyítók állnak legelöl, a tankok hátul, vagy beszorítva a többiek közé. Ennek köszönhetően első néhány körünket azzal a tilitolira hasonlító fejtörővel fogjuk tölteni, hogy hogyan helyezzünk el mindenkit a legoptimálisabb pozícióba úgy, hogy közben ne lőjenek minket szitává és ne bökdössenek hátba kellemetlenül szúrós tárgyakkal.
Az életerő pontokkal a csaták után nem kell foglalkoznunk, az mindig visszaáll a maximumra, ám követőink komolyabb sérüléseket is beszerezhetnek: kisebb-nagyobb csonttöréseket a harcban, vagy akár meg is fázhatnak, ha nem állunk meg pihenni, amikor zordabb az idő. A táborozásnak egyébként is fontos szerepe van a játékban, ilyenkor tudjuk felszerelésünket javítani, vagy új fegyvereket, páncélokat készíteni.
A taktikai részben kalandozásaink során szerzett alapanyagokat kis falunk fejlesztésére fordíthatjuk: a különböző épületek más-más bónuszokat biztosítanak. Felfejleszthetjük védelmünket, farmjainkat, kikötőnket, megerősíthetjük a kovácsműhelyt és azt is elérhetjük, hogy a klánházban jóféle sört szolgáljanak fel a lakomákon.
A játék hosszú, 25-30 óra, vagy több is lehet, ha szeretünk minden bokor mögé benézni és kihasználni minden lehetőséget. Nekem 10 órába telt csak magának a prológusnak a végigvitele, és még így is maradtak kiaknázatlan lehetőségek. A 15 óra alatt, amit a játékkal töltöttem, épp hogy eljutottam Dániából Britanniába, és az achievementeknek is csak a 13%-át lőttem ki. A darab az újrajátszhatóság terén is sokat kínál, rengeteg múlik döntéseinken. Lehetünk véreskezű hódítók, vagy barátságos kereskedők, de akár véreskezű kereskedők vagy barátságos hódítók is.
Bár akadnak még finomítani valók rajta, mindenképp ajánlani tudom ezt a játékot a részletesen kidolgozott történet és az összetett rendszer miatt. Az is említésre méltó, hogy az alkotókkal jól lehet kommunikálni, odafigyelnek a játékosok kéréseire és rendszeresen frissítik is a programot.
