Aki került már ilyen helyzetbe, az tudja, hogy nem kellemes dolog, ha az autója reménytelenül sárba vagy hóba ragad. Ahogy az átlagember sem valószínű, hogy meredek kaptatókon, saras erdei utakon próbálgatná járműve és saját képességeit. Akik viszont terepjárókkal éppen ezeket a helyzeteket keresik, azoknak sokkal ismerősebb lesz ez a dolog és még sofőrnek is felcsaphatnak az Expeditions járműparkja láttán. A Snow/Mudrunners óta pedig, aki akár csak 1-2 órát is eltöltött valamelyik játékkal, az talán sejti, hogy a hivatalos autóvezetők, akik ezeket a sokszor megpakolt monstrumokat vezetik, micsoda tudással kell, hogy rendelkezzenek, hogy a szállítmányok, felszerelések elérjenek a rendeltetési helyükre.

Az Expeditions: A Mud Runner Game története egy felfedezésre, mentésre és speciális rakomány szállítására szakosodott cég köré épül fel. Több mint 80 küldetés várja, hogy megoldjuk, és itt nem történet vagy RPG szerű keretre számítsunk, inkább egy járművekkel, nagyon nehéz tereppel és különféle műszerekkel/eszközökkel megoldandó puzzle adja meg a keretet. Ne számítsunk open-world térképekre, itt egy bázisról (vagy ugyanarról a bázisról) indulunk általában el és a küldetés végeztével vissza is kerülünk ugyanoda.

A megjelölt, felderített és előkészített terepen is nagyon nagy szükségünk lesz mindenféle eszközre és „trükkre” amit csak elő tudunk húzni a tarsolyunkból. Régebbi játékosoknak nem lesz újdonság, amikor a 4 kerekes meghajtással igyekszünk átjutni egy részen, de számos egyéb kütyüt is bevethetünk, mint például az emelőtrapézt (jack-screw), amivel vissza tudjuk billenteni a felborult járművet, a csörlőt, ami „életet ment”, ha beszorultunk és a horgonynak (anchor) nevezett fémtüskét, amivel a csörlővel használható fix pontot tehetünk le. Emellett extra alkatrészeket, kerekeket és üzemanyagot is magunkkal vihetünk, mert szükség lehet és lesz is rá. Az egyik legfontosabb fejlesztés viszont a kerekek nyomásának szabályozása, ami a jobb tapadással és cserébe a megnövekedett üzemanyagfogyasztással enged játszani kicsit.

A legelső pálya (de igazából a második is még) tutorial is egyben, az Expeditions elmagyarázza az alapokat, a sebességváltást, a keréknyomást, a különféle felületeket (víz, sár, sziklás) és a navigációt. Ezután a javítások, az üzemanyag pótlása, valamint a nálunk levő eszközökkel (drón, távcső, szonár, csörlő) következik egy kis gyakorlás, aztán szabadon is enged minket a játék. Ha valahol, a lassan járj, tovább érsz itt biztosan érvényes.

Nagyon könnyű elakadni, beszorulni, lecsúszni, de az is igaz, hogy egy kis apróság pl. a keréknyomás vagy egy másik fokozat a sebváltón reménytelennek tűnő helyzetekből is ki tud húzni minket. Sokat számít a tapasztalat, a játék és az autónk fizikájának az ismerete, de az a kreativitás is, ahogy ezt a tudást alkalmazzuk.

Az Expeditions 16 járművet tartalmaz jelenleg, ebből jó pár a Snowrunnerből ismerős lesz, bár új texturát, fejlesztéseket kaptak, mint pl. a lökhárító, sárhányó és tetőcsomagtartó. Rengeteg fejleszteni valót kapunk amúgy minden járműhöz, legyen szó a karosszériáról, a motor/sebváltó/kerekek és hasonlók felspécizéséről, és a külsőt is átszabhatjuk festékkel, matricákkal. Szintén új lesz a homokos terep, valamint az, hogy fejleszthetjük a bázisunkat és szakértőket (experts) alkalmazhatunk, akik speciális buffokat adnak egy-egy bevetésre.

Az Expeditions: A Mud Runner Game hideget és meleget is kapott a megjelenésekor. Sokan azt kifogásolták, hogy nem közvetlen folytatás, hanem egy zárt térképű „kiegészítő”. Hasonlóan fájó pont volt a co-op hiánya, amin viszont dolgoznak már a fejlesztők. A játék nehézsége hasonló az elődökéhez, a feladatok, küldetések elég színesek ahhoz, hogy jó időre elszórakoztassák a sofőröket és a járművek változatossága sem rossz. Összességében, aki az autóvezetés élményéért szerette meg a sorozatot, az mindent megtalál ebben a részben is, aki az előző koncepciót keresi, az sajnos nem lesz elégedett.