A kedden elhunyt Charles Hard Townes, a Berkeley UC nyugalmazott professzora tavaly júliusban töltötte be 99. évét. Munkásságameghatározó szerepet töltött be a kísérleti fizika és a csillagászat elmúlt évszázadbeli alakulásában. Townes 35 éves volt, amikor egy washingtoni parkban üldögélve rájött, hogyan tudna létrehozni egy olyan nagyfrekvenciájú, koherens nyalábot, amely közel azonos hullámhosszú fénysugarakból áll. Elképzelése kulcsfontosságú szerepet kapott az első lézer kifejlesztése során, amelynek azóta megalkotott utódait számtalan különböző területen használják a sebészettől a telekommunikációig.
Négy évvel később Townes és sógora, a később szintén Nobel-díjat kapó Arthur Schawlow felvázolták a látható fénnyel működő mézer, vagyis a lézer működési elvét, amelynek első példányát Theodore Maiman építette meg 1960-ban. Townes 1964-ben Nyikolaj Baszov és Alexander Prohorov orosz fizikusokkal együtt kapta meg a fizikai Nobel-díjat, utóbbiak vele egy időben, tőle függetlenül dolgozták ki a mézer elvi működésének terveit. Azóta több mint egy tucat kutató részesült Nobel-díjban olyan felfedezések eredményeképp, amelyek elképzelhetetlenek lettek volna lézerek használata nélkül.
Townes maga is számos alkalmazási területet talált találmánya számára, és egyebek mellett a mézerek és lézerek rádiócsillagászatban, infravörös csillagászatban, interferometriában és precíziós időmérésben való használatán dolgozott élete második felében. Ő és kollégái voltak az elsők, akik lézeres mérésekkel összetett molekulákat észleltek a csillagközi, és lemérték galaxisunk központi fekete lyukának tömegét is. A kutató még élete utolsó évében is napi rendszerességgel látogatott el az egyetemre, hogy irodájában, vagy az intézmény méltán híres űrtudományi laboratóriumában dolgozzon.
