Egy brit kutatás szerint egyre mérgesebb a legófigurák arckifejezése, ami negatív hatással lehet a gyermekek érzelmi fejlődésére. Christoph Bartneck, a Canterbury-i Egyetem kutatójának meglátása szerint az sem segít a dolgon, hogy a játékok egyre konfliktusközpontúbbak lettek, egyre több köztük a háborús, illetve bűnüldözős jelenet, és nem tudni, hogy mindez hosszú távon hogyan hat az ifjabb korosztályokra.

A dán játékbirodalom óriási befolyását nehéz lenne megkérdőjelezni: termékeit 130 országban árulják, és csak 2010 folyamán több mint 36 milliárd építőelem került legyártásra. A kutatók állítása szerint a Föld lakóira fejenként átlagosan 75 legókocka jut.

Az első minifigurát 1975-ben hozta ki a cég, és egészen 1989-ig egységes volt az apró emberkék arckifejezése: sárga „bőrszínükhöz” rejtélyes, ámde vidám mosoly társult. Először az 1989-ben megjelent kalózlegóban bukkantak fel másfajta mimikájú arcok, amelyek aztán lassan elterjedtek a többi készletben is. Az eltérő bőrszínek debütálására 2003-ban került sor, 2010 óta pedig már egyesével is megvásárolhatjuk az immár önálló termékcsaláddá vált minifigurákat. Eddig 4 milliárd kelt el belőlük.

Egy kis anatómia

Bartneck és kollégái kutatásuk során alapos munkát végeztek, hiszen összeszedték az összes miniemberke-típust, amely 1975−2010 között gyártásra került. A 3655 minifigura 628 különféle arckifejezést (fejet) visel, amelyeket a kutatásban résztvevő 264 felnőtt önkéntesnek hat érzelmi altípusba kellett besorolni (boldog, mérges, szomorú, ijedt, meglepett, undorodó), és az azonosított érzelem intenzitását is értékelniük kellett egy ötfokozatú skálán. Ez utóbbi felmérés elég egységes eredményt hozott: a kifejezett érzelmek mindegyike esetében 3,9 körül alakult az intenzitás megítélése, vagyis a figurák arcán meglehetősen kifejező, erős érzelmek jelenítődnek meg.

Ami magukat az érzelmi altípusokat illeti, a figurák több mint fele (324) egyelőre még a boldog kategóriába esik, a nagyon magas azonban a mérges arcok száma is (192). A 628 arcból 49-et szomorúként, 28-at undorodóként, 23-at meglepettként, 11-et pedig ijedtként kategorizáltak a résztvevők. Az időbeli lebontásból az is kiderült, hogy az évek múlásával egyre több lett a mérges és egyre kevesebb a boldog legóarc. Érdekes módon a résztvevők jóval intenzívebbnek ítélték meg a boldogság és a mérgesség kifejeződését, ha egy teljes figurát láttak maguk előtt, nem pedig csak annak fejét. Az undor és a szomorúság erősségét ugyanakkor csökkentette a test jelenléte. A figurák bőrszíne a kísérlet során egyáltalán nem befolyásolta az érzelmek megítélését.

Bartneck szerint a trendek aggasztóak: egyre több a mérges és ijedt arcú figura, illetve jelentősen megnövekedett az agresszív jeleneteket feldolgozó készletek aránya is. Azt persze nem tudni, hogy egy ilyen tendencia ténylegesen befolyással van-e a legfiatalabb korosztályokra, illetve az is kérdéses, hogy fontos-e egyáltalán, hogy a figurák milyen arckifejezéssel rendelkeznek. Jelen sorok írója például emlékei szerint igen vad (sokszor aljas eszközökhöz folyamodó) várostromokat tudott vívni a nyolcvanas évekbeli uniszex, mosolygós legókatonákkal is.