A Max Planck Csillagászati Intézet kutatóinak legújabb számításai szerinta Herkules csillagkép irányából egyenesen a Naprendszer felé tart egy nomád kettőscsillag. Pánikra ennek ellenére nincs ok, hiszen a jelenleg 16 fényévnyire található, HIP 85605 katalógusjelű bináris Coryn Bailer-Jones és kollégái modelljealapján 0,04 parszekkel (a Nap−Föld távolság 8000-szerese, azaz 8000 csillagászati egység) elkerüli központi csillagunkat, ráadásul olyan pályán halad, hogy gravitációja sem fogja különösebben befolyásolni a Nap körüli bolygók mozgását. Aggodalmaskodni egyébként is korai lenne, hiszen az eseményre 240−470 ezer év múlva kerül csak sor.
Csillagászati szempontból nézve azonban a találkozás rendkívül szorosnak és ritkának számít. Minden irányban 46 milliárd fényévnyire kiterjedő univerzumunkban eltörpül a Nap és a közeledő kettőscsillag közti legkisebb távolság, és az addig hátralevő néhány százezer év is egy röpke pillanatnak tűnik a világegyetem feltételezett korához képest.
Bár a számítások alapján a találkozás a bolygók pályáit nem fogja befolyásolni, a közeledő csillag nem hagyja teljesen érintetlenül rendszerünket, hiszen áthalad a Naprendszer peremvidékén található Oort-felhőn, amely 20−50 ezer csillagászati egységre húzódik a Naptól. Az Oort-felhőről nagy távolsága, és az ott található objektumok alacsony hőmérséklete miatt nagyon keveset tudunk, a jelenlegi elméletek szerint azonban a rendszerünket minden irányból körülvevő réteget jeges bolygócsírák és más kisebb égitestek népesítik be.
Ezek körében pedig komoly káoszt okozhat egy áthaladó csillag. Az égitestek egy részét magával ragadhatja az égitest, másokat kivethet a Naprendszerből, és megint másokat pedig pályájukról kibillentve a Nap felé küldhet a találkozás, az átlagosnál eseménydúsabbá téve a Naprendszer belső vidékeinek következő néhány millió évét.
A hasonló szoros találkozások rendkívül ritkának számítanak. Csillagok ütközésére csaknem kizárólag kettős rendszerekben kerül sor, amelyek valamiért kibillentek korábbi stabil helyzetükből. A világegyetem hatalmas méretei, és a benne található nagyszámú csillag miatt ugyanakkor időről időre előfordul, hogy két csillag egymás szoros közelségébe kerül. Bailer-Jones vizsgálatai alapján saját galaxisunkban több ilyen találkozásra is sor kerül következő évek során, és a múltban is volt példa hasonlókra. A számítások szerint például a Mikroszkóp csillagkép jelenlegi legfényesebb csillaga 3,8 millió évvel ezelőtt 0,35−1,34 parszekre száguldott el a Nap mellett, komoly zavarokat okozva az Oort-felhőben.
Mivel a csillagászok becslései szerint a galaxisunkban található csillagok jelentős része rendelkezik bolygókkal, felmerülhet a kérdés, hogy egy hasonló kozmikus találkozás nem lenne-e arra is alkalmas, hogy a helyzetet kihasználva meglátogassuk ezeket a közel került exobolygókat. Bailor-Jones szerint azonban erre kicsi az esély, hiszen egy hozzánk képest 30 km/s-os sebességgel száguldó másik bolygórendszert valószínűleg sokkal nehezebb lenne megközelíteni, mint a Naprendszerrel együtt haladó más közeli rendszereket.
