Ha szokatlan játékstílus párosításokról kellene listát gyűjtenünk, akkor a halász/horgász szimulátor és horror ötvözése jó eséllyel előkelő helyen szerepelne rajta. Szinte nem is találni hasonló koncepciót, de egy egészen szokatlan ötletnek is lehet létjogosultsága, ha jó kezekbe kerül. Ha pedig egy (vagy több) álmos kis faluról van szó, ahol furcsa dolgok történnek, ahol az éjszaka aggasztó titkokat rejt és a helyiek őrületről és más sötét dolgokról suttognak, akkor karnyújtásnyinál is közelebb érezhetjük H.P. Lovecraft világát, ahol Innsmouth hasonlóképp jelenik meg.
Névtelen halászként érkezünk meg Greater Morrow kisvárosba, ahol egyből katasztrófába ütközünk – szó szerint, ugyanis a viharos tengeren a hajónkat a várost övező szirteknek vezetjük. Ez akkor még szerencsétlen balesetnek tűnik és a hely polgármestere kis is segít minket egy új hajóval. Ezzel némi adósságot is a nyakunkba veszünk, de legalább megmaradt a munkánk – irány tehát a tenger és tegyük azt, amiért jöttünk. A napsütötte, széltől fodrozódó tenger idilli képet mutat, ott van a hátunk mögött a kisváros, ahonnan jöttünk, és a látóhatár egy hasonló kis szigetet mutat, vagyis két kikötő között kell boldogulnunk, miközben teljesen átlagos halakra vadászunk. Egyetlen jótanácsot kapunk a helyiektől: érjünk vissza a kikötőbe, mielőtt a nap lenyugodna, és sűrű köd lepne el mindent.
Az éjszaka különben sem a barátunk, hiszen eltűnnek a halak és a helyüket valami más veszi át. Kezdetben nem merészkedünk messzire és óvatosságból kizárólag nappalra korlátozzuk a tevékenységünket. Így is akad elég horogra való, vissza tudjuk fizetni az adósságunkat és még fejlesztésekre is marad belőle. Mi többet akarhatnánk?
Különös beszélgetések, furcsa megkeresések és kérések útján kerülünk először kapcsolatba a Dredge horrorisztikus oldalával, alig telik el pár nap, amikor viszont valami olyasmi kerül a horgunkra, ami a lehető legmesszebb áll attól, amit hivatásunkból fakadóan ismerős terepnek nevezhetünk. A halnak ugyanis agyarai, kemény, sziklaszerű kinövései vannak és kékesen világító vér csörgedezik az ereiben. A helyi halfeldolgozó viszont nem lepődik meg ezen, sőt, arra ösztökél minket, hogy találjunk másik hasonlót… ki tudja mit vet ki magából a tenger, ha elég mélyre merészkedünk.
A probléma csupán az, hogy éjszaka jobban harapnak ezek a bizarr lények… Miközben roncsokat találunk, baljós fényeket látunk az egyik sziget mögött, előkerül egy olyan illető is, aki rég elveszett kulcsokat, ékszereket és egyéb relikviákat gyűjt. Jó pénzt ígér, ha ilyesmit találnánk, válaszokat azonban ő sem ad egyre szaporodó kérdéseinkre. Miért pont éjszaka látunk villódzásokat a víz alatt? Hogyan lehet az, hogy ahol addig a nyílt tengert láttuk, ott hirtelen zátony terem előttünk? Valóban hatalmas árnyak mozognak a tenger mélyén, vagy csak képzelődünk és fáradt, elcsigázott elménk játszik velünk?
A világítótorony őre, egy idős vénség elveszett emberekről, és az éjszaka veszélyeiről motyog, a volt polgármester hullámsírban végezte, de előtte még hetekig hallgatták a kiabálását, ahol arra kért mindenkit, könyörgött, hogy dobják vissza, amit találtak. ÉS elődünk, a halász, akinek a helyére érkeztünk? Ő is csak úgy eltűnt, és állítólag rosszul végezte a munkáját, hiszen idővel csupán éjszaka hajózott ki, de a városkát már alig-alig látta el hallal.
Játéktechnikailag a hajónk irányításával és a halászathoz kapcsolódó reflex-játékokkal töltjük időnk nagy részét. Bevételünket a hajónk javítására és a felszerelésünk fejlesztésére fordíthatjuk. Hamar dilemma elé kerülünk, ugyanis a horgász felszerelések, a jobb hajómotor és a ködlámpa mind helyet foglal és amíg nem bővítjük a rakterünket, addig bizony a zsákmány elől veszik el a helyet. Érdekes puzzle-játék a halak és egyéb tengeri herkentyűk tárolása is, ugyanis Tetrishez hasonlóan a formák, a kiterjedés és a méret alapján kell elrakosgatnunk a zsákmányt. Ez persze nem csak hal lehet, találunk fát, vitorlavásznat, fémhulladékot is a fejlesztésekhez, hajóroncsokban maradt ékszereket és egyéb értékes dolgokat, időnként pedig olyasmit találunk, aminek jelentését, hasznát – sokszor a létezésének okát – sem tudjuk egy ideig kideríteni.
Az idilli horgászós, hajókázós játékot nagyon jól adagolva lengi be a horror rettenete és egy olyan bizarr, félelmetes „másvilág”, amivel főként napnyugta után találkozhatunk. Egy ponton túl nem lesz más választásunk, minthogy messzebbre merészkedjünk, tovább maradjunk kinn a nyílt vizén és idővel a tenger mélyebb régióban kell megkeresnünk a betevő falatra valót és a válaszokat. Hamar rádöbbenünk, hogy nem csak a városka megélhetése a kérdés, és a hivatásunk mellett valami sokkal értékesebbet is kockára teszünk nap mint nap: a józan elménket és mellesleg az életünket is.
