Désiré - Fekete-fehér lélekkel

Fekete-fehérben játszódó kalandjáték, ahol egy életút bontakozik ki előttünk. És hiába a kedves képregényes grafika, a lélek sötét dolgokat rejt.

Désiré - Fekete-fehér lélekkel

A társadalom gyakran kerül összetűzésbe művészekkel, és a nyilvánvaló különbségek hamar feszültségek forrásai lesznek. Az egyik fél nem érti a másikat, vagy épp túlzónak tartja, rosszabb esetben pedig dögunalmasnak. A Lucasarts-i alapokat követő egyszerű kalandjáték kimondott célja, hogy a fogyasztói társadalom, és a profitorientált, romlott világ elé görbe tükröt tartson. Ez kezdetben nehezen érthető meg, mert a kontextus csak lassan bontakozik ki, a történet pedig néhol szürreális fordulatokat vesz. Türelem kell hozzá, azt pedig nem fog mindenkitől kapni a játék. Ugyanis provokatív, és erős témákat feszeget, a szexualitás, a deviancia és a perverzió pedig nagyon gyakran előkerül, a történet mellék-, és főszáljában is. A főhős pedig egy depressziós, elkeseredett és gyakran negatívba hajló figura, ez pedig csak azért meglepő, mert az első fejezetben még csak 11 éves. Ha a színek hiánya egyfajta világképet szimbolizál, és a cél szentesíti az eszközt hozzáállás a központi elem, akkor lehet nem is olyan bonyolult kérdés, hogy milyen felnőtt válik belőle.

A főszerelő, Désiré színvaksággal született, és emiatt teljesen más világban él, mint a többiek. Ő ezt úgy fogalmazza meg, hogy „az én fejemben mindig éjszaka van”. Félénk és bizonytalan kisfiú, aki nem találja a helyét. Őt viszont hamar megtalálja az iskolában a megfélemlítettség és a kiszolgáltatottság, egy idősebb iskolatárs személyében. És itt indul be a történet azon szála, amit korábban „a cél szentesíti az eszközt” mentalitásnak hívtam. Az első fejezet a bosszúról szól, bár önmagáért való kiállásnak van címezve. Ehhez viszont hazudni, lopni, csalni kell, és ezek már nem szimbólumok vagy metaforák, hanem a színtiszta valóság. A megvesztegetés, a figyelemelterelés, a „kölcsönvétel” az az út, ami során Désiré egyre közelebb kerül a céljához. Ahogy haladunk a történetben, összesen négy életszakaszban találkozunk majd a főszereplővel, aki más és más élethelyzetekben találja magát, ahogy idősebb lesz. A megoldó képlet viszont a legkevésbé sem változik meg. A cél immár lehet, hogy a nagy szerelem elcsábítása lesz, az eszközök viszont továbbra is aggasztóak maradnak. Kirúgatni egy munkatársat: ami nem gond, mert úgyis felszámolják a céget. Lopni, átverni másokat, hogy végül kiderüljön, az egésznek semmi értelme nem volt, és csak csalódás a vége.

Nem nehéz eljutni ahhoz a konklúzióhoz, hogy Désiré-nek nem szívesen lennénk a barátai, de még akár a kollégái sem. A felszínes nyugodt és barátságos felszín alatt ugyanis ott lapul az opportunista és a végletes megoldásoktól sem visszariadó ösztönlény. Aki önmagával sincsen rendben, egyre kevésbé látja értelmét az életének, és mind jobban belezavarodik azokba a körökbe, amit a lelke megértése érdekében fut. Ez a negatív spirál a főhősnek is feltűnik, de ekkor jön a legjobb mentőöv, aminek segítségével bármit képesek vagyunk elhitetni magunkkal: a racionalizáció. Itt vagy a tett vagy a végcél emelkedik piedesztálra, és így visszaáll az egyensúly, hiszen innen nézve megéri. Az árát pedig konkrétan nem is Désiré fizeti meg, lelkiekben viszont egyre mélyebbre süllyed.

Ha mindezek mellett képesek vagyunk még visszagondolni, hogy a görbe tükör vajon nem–e a főszereplő maga, akkor rájövünk, hogy a válasz igen egyszerű. Ha a fogyasztás, a cél és a profit az egyedüli érték a világban, akkor Désiré tökéletesen megformálja mindezt, mind viselkedésében, mind pedig a gondolkodásával. Legyen az, amit én akarok, nem számít kit kell eltaposni vagy kihasználni, és érjem el a kitűzött célt bármi áron. Nem kell messzire menni, hogy példákat keressünk minderre, és a hozzáállásra. Hatalmas cégek, különféle érdekek és azok ökológiai, társadalmi vagy épp gazdasági hatásai vesznek körbe minket ebben a pillanatban is. És időnként fáj, hogy mindezt színesben is látjuk, minden árnyalatával együtt. Lehet, jobb lenne színvaknak lenni, vagy akkor már egyenesen vaknak? Akkor mentségünkre szólhatna a tehetetlenség.

Nem árt még megjegyezni, hogy játékban kizárólag francia nyelven szólalnak meg a karakterek, egyéb nyelveken csak feliratozás van, de a zene szerencsére megmenti a többi változatot. Angolul játszva is csak szövegeket olvasunk (ilyenkor a francia hang eltűnik), összességében viszont nincs ebből nagy probléma. Néhol felhúztam a szemöldököm, az érdekes, a felesleges vagy túlzó és a jó megoldások egymásra dobáltságát látva, úgy tűnik Franciahonban nem könnyű az élet.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward