Mindezt egy olyan rendszer kifejlesztésével érte el a Sony, amely a cukor lebontása közben helyhez köti az enzimeket és a közvetítőt (elektronikus vezető anyagokat), miközben az anódon található enzimeket továbbra is aktívan tartja. Kifejlesztettek emellett egy olyan új katódszerkezetet is, amely egyszerre gondoskodik a megfelelő víz- és oxigén-ellátásról is. Ennek a két technológiának a tökéletesítésével sikerült elérniük a már említett energiatermelési szintet.
A technika talán leglényegesebb vetülete pedig az, hogy a cukor teljességgel természetes, növényi- és fotoszintézis-alapú, megújuló energiaforrás; gyakorlatilag mindenütt elérhető, és már egy valamivel tisztább, környezetbarátabb jövőt sejtet.
