A strapatelefonokat elsősorban a kétkezi munkát végzőkre gondolva tervezik, így főként a robosztusságra és a megbízhatóságra kihegyezve kerülnek legyártásra. Viszont jelen tesztünk alanya, a Cat S52 ennek ellenére sem az a klasszikus bunkofon, tervezésénél a dizájn kiemelt figyelmet kapott.
A CAT felmérést végzett a felhasználók körében, amiből arra a következtetésre jutottak, hogy a mai telefonoknál a vékonyság ára a törékenység lett. Már minden harmadik felhasználó törte már össze a telefonját életében, emiatt az emberek hajlamosak vastag szilikon tokokkal és egyéb robosztus kiegészítőkkel elcsúfítani az eszköz eredeti kinézetét. A vásárlóik vékony, de erős készülékeket keresnek, mert nem kétkezi munkásként tekintenek magukra, hanem fogyasztóként. Vásárlóik többsége idősebb férfi, a fiatalok körében nem menő a márka. Az áttörést, a vásárlók körének szélesítését ettől a telefontól reméli a cég.
További opciókat vizsgálva arra is választ kaptak, hogy a felhasználók milyen irányú fejlesztéseket tartanának a legüdvözítőbbnek, ebből pedig az sült ki, hogy a külalak fejlesztése kulcsfontosságú. A CAT eddig is sok strapabíró modellt gyártott, viszont ezek designja annyira a funkciónak volt alárendelve, hogy sajnos szépnek nem igazán lehetett őket nevezni. Ezért és ilyen úton született meg a CAT S52, ami a cég eddigi legszebb designnal megáldott okos, emellett strapabíró telefonja. Célcsoportja azon mérnökök vagy építészek, akik csak időnként mennek terepre, és telefonok terén kicsit eltérőek az igényeik az átlagostól: az legyen szép, de robosztus is.
Mindezekre a felvetésekre válaszul született az S52. Doboza a munkagépeknél is megszokott fekete – sárga színtervet hordja magán, így a témában kevésbé jártasaknak is feltűnhet, hogy itt valami különleges dologról lesz szó. Maga a készülék nem veszélyes, viszont jól bírja a veszélyes helyzeteteket, mint a vizes párás környezet, a sok por vagy adott esetben a betonra ejtés.
Mára eljutottunk oda, hogy azok is maguknál tudhatnak egy ilyen tudású készüléket, akik nem feltétlenül szeretnének egy féltéglának kinéző valamit magukkal cipelni ha kimozdulnak az irodából. A modern anyagmegmunkálási és ötvözési technológiáknak hála egy vékony alumínium-ötvözet is elég erős tud lenni ahhoz, hogy ennek a telefonnak a vázát alkothassa.
Mindössze 9,7mm vastag, aminél bár láttunk már vékonyabb készüléket, de azok közel sem bírják így a környezeti behatásokat. A hivatalos specifikációk szerint másfél méterről kibírja a betonra ejtést, valamint IP68 por és vízállóságot tud, emellett megfelel a MIL-STD 810G katonai szabványnak is, amiben többek között -20 és +62°C közötti hőmérsékletet kell hiba nélkül elviselnie, kiteszik pornak, párának, három irányú rázkódásnak és különféle ejtési teszteknek.
A készülék váza magnézium-alumínium ötvözet (nem festett, tehát nem fog lekopni), előlapját Gorilla Glass 6 védi, a hátlapon pedig egy műanyag hatású, de inkább gumírozott matt fekete felületet találunk, ami nagyon jó fogást biztosít és az ujjlenyomatokat sem gyűjti.
Nekem a készülék vastagsága még kényelmes fogást biztosított, nem éreztem túlméretesnek. Sarkai lekerekítettek, így karcsúsítva a formáját. Az előlapján egy 18:9 képarányú IPS technológiával készült 5.65” átmérőjű kijelző feszül, 68%-os kijelző-arányt eredményezve. Felbontása HD+ azaz 1440*720 pixel, ami nem kiemelkedő manapság, viszont a túlélő telefonok mezőnyében így is erős, illetve a mindennapos felhasználás során sem zavarja a szemünket.
Egészen 4K video lejátszásig nagyon meggyőző képet kapunk, egy Huawei Mate 20 Pro mellett nézegetve bizony erősen kellett keresni az eltéréseket. A felbontás további növelésével persze megnőnek ezek a különbségek, de nem is egy kategóriában indul a két készülék.
Jobb oldalon tapinthatjuk a ki-be kapcsoló gombot, valamint az hangerőszabályzó is itt kapott helyet. Felül egy jack csatlakozót és egy mikrofont találunk, bal oldalt kapott helyet a MicroSD és a két nano-SIM-et egyszerre fogadó tálca. Alul a mono hangszóró és az USB Type-C töltőport.
Hangerőre és tisztaságra nem lehet panaszunk, torzítást csak a legerősebb beállításon tapasztaltam egy kicsit. A hátlapot egy ízléses és visszafogott gyári logó díszíti, valamint középen, kényelmes helyen kapott helyet az ujjlenyomat érzékelő.
A hátoldalára egyetlen 12 Megapixeles F/1.8 rekesznyílású kamerát szereltek egy LED villanó társaságában, valamint egy 8 Megapixeles egységet az előlapra, amivel meglepően jó minőségű szelfiket készíthetünk. A cég véleménye szerint bőven elég két kamera, mert a minőség, és nem az effektek számítanak. A hátlapi kamera minősége nappali és közepes fényben kielégítő, makró mód nincs, de nagyjából 5 centiméteres távolságig éles képeket készít. Sötétben azért akadnak problémái, de még így is a legjobb minőséget produkálja a strapatelefonok között. Videós képességei egyaránt 1080p 30fps-ig tartanak az elő és a hátlapi kamerával is.
Az ujjlenyomat érzékelő pontos és gyorsan dolgozik, a kijelző pedig kesztyűben, és vizes, piszkos ujjal is jól érzékel. Operációs rendszere jelenleg Android 9.0 de a későbbiekben a 10-es frissítést is meg fogja kapni. A Mediatek Helio P35 chipsetet valamint a Power VR GE8320 GPU-t 4 GB Ram és 64 GB ROM társaságában találjuk, ezek energiaigényét egy 3100 mAh-s akku elégíti ki. Ez utóbbi nem hangzik soknak, de az alacsony felbontású kijelzőnek és a fejlett energiagazdálkodási opcióknak hála másfél nap normál és 28 nap készenléti állapotot kapunk, a Type C porton át pedig 2 órán belül fel is tölthetjük.
Bár a csomagban a felhasználói kézikönyvön és a Type-C töltőadapteren és kábelen kívül mást nem találunk, a strapabíróságért elég magas árat kell fizetnünk. Itthon 180 ezer forint körüli összeget fognak érte kérni, ami önmagában a hardverért nem egy jó üzlet. Ha viszont azt nézzük, hogy ez a telefon egy kategóriájában nagyon szép készülék, amivel a tárgyalásokról sem néznek ki, mégis kibírja, ha leejtjük másfél méterről, akkor már egészen más fénytörésbe kerül.
