Néhány évnyi kalandozás a jövőbe, majd egy kis második világháború, és a Call of Duty szépen-lassan elkezdett visszatérni a gyökereihez. A fejlesztést idén az Infinity Ward végezte, úgy illik hát, hogy náluk váljon teljessé a kör, így névileg is visszatértek az egyik legnépszerűbb és legkedveltebb epizódhoz, a Modern Warfare-hez. Ez persze egyben azt is jelenti, hogy nagy elvárásokhoz kell felnőniuk a készítőknek.
A Modern Warfare annak idején és most is viszonylag aktuális, de azért mégiscsak fikcionális háborús szituációkat vesz alapul. A kampány ugyanis a tavalyi hiátus után visszatér, és talán jobb, mint valaha, de azért akad néhány problémás dolog. A történet középpontjában egy fiktív közel-keleti ország, Urzikstan áll, a maga szintén fiktív, de egyértelmű, hogy miről mintázott terrorista szervezetével, az Al-Qatalával. A felállás a hagyományos proxy háború Oroszország és az Egyesült Államok (valamint annak szövetségesei között), ami tulajdonképpen aktuálisabb nem is lehetne.
Az Infinity Ward ezúttal nagyon ráment arra, hogy bemutassa a háború kőkemény valóságát, így a körülbelül 6 órás kampány alatt számos meghökkentő jelenetben kell részt vennünk, amiben benne van nők meggyilkolása, kínzás, látunk egy csomó halott gyereket, és mindenféle morálisan nehéz szituációt, ami jól reprezentálja, hogy egy háborúban igazából mindenki csak szenved. Mindez persze kicsit olyan, mintha nagyon a torkunkon próbálnák letoltni az egészet, és sokszor nem is olyan hatásos, mint amilyennek szánták, de legalább egy kicsit másabb, mint korábban.
Habár a készítők szándékosan hoztak be egy fiktív országot a fő helyszín gyanánt, több ponton azért mégis kvázi majdnem teljesen valós eseményeket reprodukálnak, csak éppen valahogy a végén mindenki Amerika és a szövetségesei a jófiúk. Elég megnézni a sok kritikát kapott Highway of Death részt: ez szinte egy az egyben reprodukál egy eseményt az első Öbölháborúból, ahol a nyugati szövetségesek lebombázták a 80-as autópályán menekülő iraki katonákat, akik éppen Kuvait felé menekültek. Ez a helyszín szinte teljesen lemásolva benne van a Call of Duty történetében, csak éppen itt Oroszország bombázta le a menekülő konvojt. A készítők pedig arra mutogatnak, hogy az egész csak fikció, minden hasonlóság a valósággal csak véletlen.
Ha ezek mellett eltekintünk, akkor viszont a kampány egészen remek: a körülbelül 6-8 órán át tartó 14 küldetés majdnem mindegyike változatos és érdekes, és a korábbiaknál megfontoltabb, taktikusabb előrehaladásra készteti a játékost.
A kampányt aztán félig-meddig folytathatjuk a kifejezetten négyfős kooerpatív módra kihegyezett Spec Ops küldetésekkel, melyek viszonylag nagy pályákra dobnak le minket, ahol egymás után kell különböző feladatokat végrehajtanunk, miközben a játék szinte végtelen számban önti ránk a folyamatosan spawnoló ellenfeleket. Ezek a küldetések néha kiegyensúlyozatlanul nehéznek tűnnek, és elég hosszúak is, így szinte felesleges random csapattal belevágni, olyan még nem nagyon volt, hogy egy-két halál után ne lépett volna ki valaki, onnantól pedig teljesen esélytelen a dolog. Azért is érdemesebb inkább barátokkal nekivágni, mert nagyon fontos a taktika, az együttműködés és egymás segítése. Szórakoztató tud lenni a dolog, de nekem egyelőre még egy kicsit csiszolatlannak tűnik.
Az "igazi" multiplayer módokat tekintve az egyik legnagyobb (szó szerint) újdonság a Goundwar, amit a Battlefield ellen dobtak be a készítők a maga 32vs32 fős felállásával, hatalmas pályáival, járműveivel. Nem sikerült rosszul, de valahogy az ember azt érzi, hogy a Call of Duty (immár újra) hagyományos játékmenetéhez nem illeszkedik igazán, még akkor sem, ha a pályákat igyekeztek úgy kialakítani, hogy több ponton is tudjon dominálni a sorozatra jellemző pörgős közelharc.
Ennek a tökéletes ellentéte a másik újdonság, a Gunfight, ahol 2v2-es felállásban harcolhatunk kicsi pályákon, azzal az egyszerű céllal, hogy eltegyük láb alól a másik csapatot. Menez közbeni feltámadás nincs, és az egész rendkívül pörgős, ahol tisztán a skill dominál. Ezen kívül a szokásos tengernyi játékmód továbbra is elérhető, illetve a Hardcore mód mellé bekerült a Realism mód, ahol a TTK (time-to-kill) nem változik az alaphelyzethez képest, de a fejlövés azonnal öl, és egyáltalán nincs HUD (így azt sem látjuk, mennyi töltényünk van), és nincsenek hit markerek sem.
A Pick-10 rendszert újra eltörölték, ami azt eredményezi, hogy a legtöbb játékos hasonló Loadouttal vág neki a mérkőzéseknek, a Scorestreakek helyett pedig visszatértek a Killstreakek, amik viszonylag szerények, hogy ne borítsák fel nagyon a realisztikusabbnak szánt, gunplayre fókuszáló játékmenetet. Érdemes továbbá megemlíteni, hogy a Gunsmith-en keresztül kaptunk viszont egy rendkívül részletes fegyver-testreszabási lehetőséget, amivel a kedvenc fegyverfajtánkat igazán a sajátunkká tehetjük.
A megjelenés előtt sokat lehetett hallani arról, hogy az új Modern Warfare némileg lassabb és súlyosabb, mint a korábbi részek, és ez némileg igaz is. Az anyag több szempontból is megfontoltabb haladásra sarkallja a játékost, de talán ehhez a pályák kialakítása teszi hozzá a legtöbbet: a korábban bevett "három főutas" Call of Duty-pályák helyett most komplexebb, több vertikalitással rendelkező pályákat kapunk, amiket nehezebb kiismerni és megtanulni.
Ahogy arról korábban lehetett olvasni, a fejlesztők mostanra jutottak el odáig, hogy az évek alatt lecserélték az engine jelentős részét, így mondhatni, hogy a Modern Warfare alatt egy teljesen új motor zakatol. Nekem mondjuk a korábbi részek grafikájával sem volt gondom, most pedig már aztán senki nem panaszkodhat, a sorozat tényleg felért a legjobbak közé, és továbbra is többnyire stabil 60fps-sel fut konzolokon. PC-n némileg kétes technikai állapotban jelent meg az anyag, sok a teljesítményprobléma és a stabilitással is gondok vannak, de az Infinity Ward ezerrel tolja a patch-eket, úgyhogy remélhetőleg ez hamarosan javulni fog.
Összességében az új Modern Warfare nem okozott csalódást, de ahogy azt minden évben elmondjuk: ez sem az a Call of Duty, ami megszeretteti a sorozatot azokkal, akik eddig valamilyen okból utálták. Történtek előrelépések, változások, szinte mindig jó irányba, és továbbra is rengeteg a tartalom a játékban, a kampány pedig visszatért és élvezetes. Ráadásul (egyelőre) mikrotranzakciók sincsenek, és ha hihetünk a kiadónak, akkor a szezonbérletes rendszer sem tér vissza, így nem szakad szét pár hónap múlva a játékosbázis. Ráadásul a sorozat történetében most először érhető a keresztplatformos multiplayer, így végre együtt játszhatnak a barátok platformtól függetlenül.
Mindezeket összesítve az jön ki, hogy a Modern Warfare bizony egy jó játék, ami hosszú ideig ígér új tartalmakat és szórakozást, így vásárlásra ajánlott.
